Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot ...

1CH Kereske Amennyire örvendetes ez a tisztességes kereskedelem és ipar szempontjából, annyira kirívóvá válik az ellentét, ha ezen büntetési tételeket összehasonlítjuk a legalább is. oly fontos és oly súlyos szabadalombitorlással (1895 : XXXVII. t.-cz. 49. §.), mely ma is kihágás s melynek büntetése 600 kor. pénzbüntetés. Dr. Szenté Lajos. SZEMLE. A tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot a kereskedelmi miniszter, mielőtt a nemzetgyűlés elé terjesztette volna, szakértekezlet elé bocsátotta. A javaslat általában azt a rendszert fogadja el, amelyet szerkesztőnk legutóbb megjelent czikkében vázolt. Az 1. §. öleli fel a generális klauzulát; a II. Fejezet exemplifikative sorolja fel az üzleti tisztesség szabta korlátoknak egyes fontosabb áthágásait (a szédelgő feldicsérést, a bitorlás és utánzást, a hírnévrontást és hitelrontást, a hólabda szerződóst és az üzleti vagy üzemi titok elárulását vagy jogosulatlan felhasználását), amelyek magánjogi joghátránynyal (abbanhagyás és kártérítés) járnak. A III. Fejezet taxatíve sorolja fel azokat a tónyálladékokat, amelyeket a törvényjavaslat mint vétséget, vagy kihágást büntető szankczióval sujt. A IV. Fejezet „vegyes és záró rendelkezések" czim alatt igen sok érdekes rendelkezést vesz fel. A 27. §. arra a feladatra vállalkozik, hogy a „vállalat" fogalmát házi használatra megállapítsa. Ez a próbálkozás mindenesetre igen érdekes anyagot fog szolgáltatni ahhoz a vitához, amely a közgazdasági irók között a „vkh lalat" fogalmának elhatárolása tekintetében kialakult. A 32. §. súlyosabb esetekben a nem vagyoni kár megtérítése fejében méltányos pénzbeli kártérítés (elégtétel) megítélését is lehetségesnek tartja. A tisztességtelen verseny alapján indítható polgári perek eldöntésére a kir. törvényszók, büntető perek eldöntésére pedig a törvényszék székhelyén levő járásbíróság illetékes. A kereskedelmi és iparkamarák a tisztességtelen verseny alapján megindított perekben részt vehetnek (vétségek esetében főmagánvádlókként felléphetnek); sőt az olyan kereset felett, amely csupán abbanhagyásra irányul, a felperes szabad választása alapján a kereskedelmi és iparkamara kebelében felállított választott bíróság dönt (41. §.). A szakórtekezlet igen behatóan és alaposan foglalkozott a javaslat minden egyes rendelkezésével. Érdekes vita fejlődött ki mindjárt az 1. §-nál. Többen azt az álláspontot képviselték, hogy a tisztességtelen verseny legmegfelelőbb mértéke az „üzleti tisztesség", amely szintén a jóerkölcsből emelkedik ki. Igen erős hangok emelkedtek azonban a javaslat védelmére is, amely d e I m i J o g ^ ^ ^JfcétJS. mind az „üzleti tisztességet", mind pedig a „jóerkölcsöt" irányadónak veszi. A mi véleményünk szerint e két mérték együttes szerepeltetése arra a helytelen törvénymagyarázatra vezethetne, hogy az üzleti tisztesség és a jóerkölcs két különböző értékű és jelentőségű fogalom: holott az „üzleti tisztesség" sem lehet más, mint a kereskedelmi foglalkozást folytató erkölcsös és tisztességes embernek pozitív életeivé, amelynek szem előtt tartásával a bírói gyakorlat sokkal biztosabban különítheti el a megengedett cselekményeket a meg nem engedett cselekményektől, mint a tul általános jóerkölcs figyelembe vételével. De ha az illetékes körök nem hajlandók az üzleti tisztességet mértéknek elfogadni, akkor helyesebb, ha követik a német ós osztrák jogot, amely csak a „jóerkölcsöt" említi. A két mérték egymás mellé állítása tautológia és zavart okozó. Felmerült az az óhaj is az értekezleten, hogy a részvénytársaságok köteleztessenek, hogy nyilvánosságra szánt leveleikben, hirdetményeikben stb. pontosan jelöljék meg czógüket, alaptőkéjüket (feltüntetve annak a legutolsó mérleg szerint befizetett összegét), tartalékalapjukat és az alaptőkének nem pénzbeli betéttel biztosított részét. Kiegészítette az értekezlet a 8. §-t is avégből, hogy a védőjegy tulajdonosa oltalmat találjon az ellen, hogy más az ő védőjegyét czégében mint toldatot használja. A befeketitésnól felmerült az óhaj, hogy a bizalmas tudósítás esetében magánjogi következmények is C3ak azt érjék, aki jobb tudomása ellenére állit valamely kereskedőről valótlan tényt. Az üzleti és üzemi titok védelménél kívánatosnak tartották a különleges eljárások (minták, tervek stb ) elárulásának megakadályozását is és az alkalmazott érdekeinek kellő méltányolását. Erős ellenzés nyilvánult meg a 38. §-al szemben, amely a vámhivatalokat jogosítja a helytelen származási helyet feltüntető áruk visszatartására. A javaslatot azonban általában az érdekelt körök megnyugvással fogadták, X. A munkarészvény (action de travail) típusát teremti meg az 1917. április 26. franczia törvény, amely az 1867. jul. 24. társasági törvényt egy uj czimmel (VI. c*lm, 72—80. cc. „Részvénytársaság a munkások nyereségben részesítésével" czim alatt) egészítette ki. Ha a rt. alapszabálya kimondja, hogy a rt. a munkások nyereségben részesítésével alakul, ebben az esetben a részvények két csoportra oszlanak: 1. tőkerészvényesek és 2. munkarészvényesek csoportjára. A munkarószvények tulajdonosa a vállalatnál működő munkások szövetkezete („société comm. coopérative de main d'oeuvro"), amelynek tagjai a vállalatban legalább egy év óta dolgozott, 21 évet betöltött minden alkalmazott. A munkarészvény fő tulajdonságai: 1. ezt a részvényt a munkások szövetkezete ingyen kapja (helyesen e részvényeknek ellenértéke a