Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám - Német-Ausztria munkaügyi törvényhozása

9—10. sz. Kereskedelmi Jog 77 kivül hagyására, a felajánlott bizonyítás mellőzésére és az árverés szabálytalanságára vonatkozó panaszok is. Mert felperes az árunak a ker. törv. 352. §-a értelmében, az alperes kárára és veszélyére történt eladásával az ügyletet még 1918. évben teljesítette, ez pedig az áru átadásával egyenlő hatályú, minélfogva s 4375/1919. M. E. sz. rendelet intézkedése a szóbanforgó bor ügyletre ki nem terjed. Vasúti fuvarozás. 59. A V. Ü. Sz. 55. §-a értelmében minden küldeményt fuvarlevélnek kell kisérnie; az eredeti fuvarlevélnek a fuvarozó általi átvétele tehát arra a vélelemre nyújt alapot, hogy a fuvarozó s igy több vasútnak a fuvarozásban ré szessége esetében az a vasút is, amely a fuvarlevelet legutoljára vette át, azzal együtt az árut is átvette. (Kúria 265/1921. P. IV. sz. — 1921. márczius 17.) Indokok: (Mint fejben .. .) Ezzel a vélelemmel szemben alperesre hárult az ellenkezőnek, vagyis annak bizonyítása, hogy az ő winkovczeí állomása a fuvarlevelet a fuvarozás tárgyául szolgáló áru nélkül vette át, erre vonatkozóan azonban a felebbezési bíróság ítélete szerint bizonyítást nem ajánlott, sőt felülvizsgálati kérelmében is azt a felfogást vallja, hogy a bizonyítás abban az irányban felperest terheli, ami a bizonyítási teher megosztásának szabályaival szemben nyilván téves. Helyesen állapította meg tehát a felebbezési biróságazt, hogy alperes a fuvarlevéllel együtt az árut is legutoljára átvett vasút tekintete alá vonandó s igy a megtámadott ítéleti döntés nem sérti a V. Ü. Sz. 100. §-a 3. pontjában fonlalt azt az anyagjogi rendelkezést, amely szerint a fuvarozási szerződésből eredő igények per utján azon vasút ellen is érvényesíthetők, amelyik az árut a fuvarlevéllel legutoljára vette át. Utipodgyászbiztositás. 60. Kereskedőileg csomagolt és egyéb az utazás alatt nem szükségelt tárgyaknak utipodgyászként való feladása ki van zárva s a vasút azokért nem felel. (Kúria 344/1921. P. IV. sz. — 1921. április G.) Indokok: A fuvarozás idejében az ezidőszerint is érvényben levő osztrák, valamint a magyar vasúti üzletszabályzat 30. §-a 1. bekezdése szerint utipodgyászként csak olyan tárgyak adhatók fel, amelyekre az utasnak az utazás alatt szüksége van, vagy amelyek a feladó személyes használatára szolgálnak. A magyar vasúti üzletszabályzat 30. §-ához tartozó II. végrehajtási határozmánynak jelenben érvényben levő szövege szerint a kereskedőileg csomagolt és egyéb utiszükséglethez nem számitható tárgyaknak utipodgyászként való szállítása kifejezetten ki van zárva. A V. Ü. Sz. 96. §-a értelmében pedig, ha olyan tárgyak adatnak fel utipodgyászul, amelyek a V. Ü Sz. 30. § a és ennek végrehajtási határozmányai szerint, a podgyászszállitásból k1 vannak zárva, a vasút a feladott tárgyak esetleges elvesztéseért szavatossággal nem tartozikArra való tekintettel, hogy a felebbezési biróság ítéletében megállapított irányadó tényállás szerint a felperes által utipodgyászként feladott bőröndök .kereskedelmi áruczikkeket tartalmaztak, vonatkozó okfejtése szerint az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával s a vasúti üzletszabályzat megfelelő rendelkezéseinek helyes értelmezésével állapította meg a felebbezési biróság azt, hogy az alperes biztósitót a kereskedelmi áruczikkeket tartalmazó s a vasúti üzletszabályzat tilalma ellenére utipodgyászként feladott bőrönd elveszéséből kifolyólag kártérítési felelősség nem terheli, mert az alperes a vasúti állomásokon kifüggesztve levő s a podgyász-biztosításra vonatkozó általános feltételeket tartalmazó hirdetmény szerint csupán az érvényben levő vasúti üzletszabályzatnak megfelelő szállitásközben felmerülhető kár tekintetében vállalja a koczkázatot. Ezzel szemben felperesnek az az érvelése, hogy a feladás idején az akkori politikai és közbiztonsági viszonyok között budapesti kereskedők a Bécsben beszerzett divatárukat általában bőröndökben vagy utikosarakban utipodgyászként szállították s hogy erről a gyakorlatról az alperes a biztosítást felvevő és igy az alperes megbízottjaként is jelentkező vasúti közeg utján tudomást szerzett s ilykép alperes vele szemben a közlési kötelezettség megsértését kifogásként nem érvényesítheti, figyelembe nem jöhet, mert a felebbezési biróság helyes okfejtése szerint a felperes részéről nem is vitatott kifejezett hozzájárulás nélkül a visszaélésekről való esetleges tudomás sem képezhet alapot arra, hogy az alperesnek a kereskedelmi árukat tartalmazó, de utipodgyászként feladott elveszett bőröndért való kártérítési kötelezettsége megállapittassék. Hadikoczkázat. 61. A haroztéren szenvedett sebesülésnek az amputáczió nem kellő időben történte miatt beállott üszkösödése 8 a sebesültnek vérmérgezés folytán beállott halála biztosításjogi szempontból a sebesüléssel közvetlen okozati összefüggésben álló elhalálozással azonos tekintet alá esik. (Kúria 197/1921. P. IV. sz. ~ 1921. márczius 10.) Indokok: A kereset alapjául szolgáló biztosítási szerződés általános feltételeinek 12. §-a d) pontja értelmében a biztosítás a nem hivatásos katonákra vonatkozóan pótdíj nélkül is kiterjed a háború veszélyeire, de csak a szerződés kiegészítő részéül tekintendő külön feltételek mellett; e külöa feltételek 2. §ának 2. bekezdése értelmében pedig a háború veszélyei ellen való biztosítás csakis azon biztosításokra vonatkozik, amelyek a mozgósítás elrendelésének napján már legalább hat hónap