Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám - Német-Ausztria munkaügyi törvényhozása

78 Kereskedelmi Jog Ö—10. n óta érvényben vannak. "* A felebbezési bíróság által elfogadott és meg nem támadott tényál­lás szerint pedig hat hónap el nem telt s igy ez a biztosítás a külön feltételek fennebb meg­jelölt rendelkezése értelmében a háborús kocz­kázal viselésére ki nem terjed. Külön feltételek 10. §a lehetővé teszi ugyan a háború veszélyeiből származó oly koczkázatok biztosítását, amelyekre nézve al­peres a külön feltételek alapján kötelezettsé­get nem vállal, ez a kikötés azonban nem vo­natkoztatható a háborúban vagy az ott nyert sebesülés vagy a hadiszolgálat következtében keletkezett betegség folytán történt elhalálozás veszélyére, mert erre a veszélyre a biztosítás a külön feltételek 1. §-a értelmében ki van terjesztve s igy ez nem vonható ama veszé­lyek körébe, amelyek tekintetében alperes nem a külön feltételek, hanem csak külön megálla­podás alapján vállalja a koczkázat viselését. Nem lehet tehát szó arról, hogy a felebbezési bíróság a külön feltételek 10. § ának rendel­kezésével szemben figyelmen kívül hagyta volna a m. kir. Kúria gyakorlatában állandó­sult azt a jogszabá yt, hogy a külön megálla­podást megengedő szerződésbeli kikötés ese­tében a biztosító a pótdíjra vonatkozó meg­egyezésre a biztosítottnak alkalmat nyújtani köteles. Az anyagi jogszabály megsértése miatti felülvizsgálati panaszok tehát alaptalanok. De nincs elfogadható alapja az eljárási szabály megsértése miatt felhozott panasznak sem. A biztositót a háború veszélyei tekinteté­ben terhelő koczkázat ugyanis kiterjed mind­azokra a háborús eshetőségekre, amelyek a hadmüveletek előkészítésében vagy lebonyolí­tásában résztvevő biztosítottak életét és testi épségét a háborún kivüli rendes életviszonyok­kal szemben jelentékenyen veszélyeztetik; e veszélyek köréből pedig nem lehet kirekesz­teni a harcztéren szenvedett s alapjában véve nem halálos természetű sebesülésből eredhető életveszélyt sem, mert ezt számos egyéb té­nyezőn kivtil már maga a rögtönös műtéti be­avatkozás lehetőségének rendszerinti hiánya és a kórházba való elszállítással járó időbeli késedelem is előidézheti. A harcztéren szen­vedett sebesülésnek az amputáczió nem kellő időben történte miatt beállott üszkösödése s a sebesültnek vérn'érgezés folytán beállott halála tehát biztositásjogi szempontból a se­besüléssel közvetlen okozati összefüggésben álló elhalálozással azonos tekintet alá esik s minthogy ekként semmi döntő jelentősége sincs annak, hogy a biztosított halálát a harcz­téren szerzett sebesülése közvetlen kihatásában vagy az amputácziónak elkésettsége folytán beállott komplikácziók okozták-e? az erre vo­natkozóan felajánlott bizonyítás eljárási szabály megsértése nélkül volt mellőzhető. Váltó. 62. A váltótörvény-3. §. 6. pontjának az a rendelkezése, hogy az idegen váltó lényeges kellékei közé tartozik az intézvényezettnek, vagyis azon személynek vagy czégnek megnevezése, mely által a fizetés teljesítendő, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a váltó kibocsátója több intezvé­nyezettet nevezzen meg s pedig akár együttes, akár vagy­lagos módon. (Kúria 3764/1920. P. IV. sz. — 1921.mércz.l5.) Indokok: (Mint fejben ...) Ugyanis a tör­vény szövege az intézvényezett személyek többségét nem tiltja, sőt szükségbeli utalvá­nyozott kijelölését is megengedi (V. t. 56. §.) s igy nincs törvényes akadálya annak^ hogy a váltó kibocsátója több személyt akar együtte­sen, akár vagylagosan a váltó elfogadására és kifizetésére felszólíthasson; a váltó rendelvé­nyese pedig, aki az ilyképp intézvényezett vál­tót a kibocsátótól birtokba veszi, a több in­tézvényezett megnevezésének tudatában ma­gára vállalja azt, hogy a váltót a több intéz­vényezettnél, illetve vagylagos kijelölés eseté­ben a kijelöltek bármelyikénél elfogadás és a lejáratkor kifizetés végett bemutatja s ha á vagylegosan kijelölt intézvényezettek bármelyike a váltót elfogadja, mi sem áll útjában annak, hogy vele'szemben a váltójogi kötelezettség ér­vényesíttessék, a vagylagos intézvényezés tehát nem teszi a kijelölést határozatlanná s a váltót kellékhiányossá. A meg nem támadott Ítéleti tényállás sze­rint a kereseti két váltón intézvényezetlül vagy­lagosan két személy van megnevezve. A feleb­bezési bíróság a fenti jogi felfogással ellentét­ben ebből a tényállásból helytelenül azt a jog­következtetést vonta le, hogy a két váltón hiányzik az intézvényezett személyének hatá­rozott megjelölése s igy a két váltó kellék­hiányos; azokból tehát váltójogi kötelezettség nem származhatik. Mivel pedig a felebbezési bíróság elfog­lalt jogi álláspontjánál fogva a tényállást a felebbező II. r. alperes kifogásai tekintetében meg nem állapította, az ügy megfelelő tény­állás hiányában az eldöntésre nem alkalmas, ennélfogva a Pp. 543. §-a értelmében a feleb­bezési bíróság ítéletét feloldani és a felebbe­zési bíróságot szabályszerű eljárásra utasítani kellett. Az a panasz, hogy a felebbezési bíróság a váltó lényeges kellékeinek fenn- vagy fenn nem forgását az alperes kifogásának hiányában is vizsgálat tárgyává tette, nem helytálló; mert váltójogi kötelezettség csak érvényes váltó alapján érvényesíthető s igy a bíróság a kere­seti kérelem és ellenkérelem határai közt vizs­gálni tartozik azt, vájjon a váltó bir-e a lénye­ges kellékekkel s e tekintetben nincs kötve a felek által felhozottakhoz. Hiszek egy Istenben, hiszek egv hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. 21775. Nyomatott az Országog Központi Községi Nyomda Réizvény-tírgaiágníl Budapest, VI., Oyár-utcza 40,

Next

/
Oldalképek
Tartalom