Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám - Német-Ausztria munkaügyi törvényhozása

76 kezik, hogy felperes a jogszerűen megszűnt szerződésből kifolyólag az alperestől teljesítést nem igényelhet. 56. A K. T. 349. § áriak az elévülésre (6 hó) vonatkozó rendelkezései nemcsak a helykülönbség melletti, hanem másnemű, nevezetesen a helyis és a mustra szerinti vételügyletek alapján szállított áruknál is előfordulhatnak. — Ezen elévülési határidő azon időponttól számítandó, amikor a vevő abba a helyzetbe jutott, hogy a neki megküldött, vagy ami azzal egyértelmű, a neki átvételre felajánlott árut tényleg átvehette. (Kúria 318/1921. P. IV. sz. — 1921. márcz. 17.) Indokok: Alaptalan a felperesnek az a panasza, hogy abban az esetben is, ha az emiitett ügylet vételügyletnek tekintetik, a felebbezési bíróság arra a K. T. 349. § át mégis helytelenül alkalmazta volna azért, mert ez a § a felperes érvelése szerint csak a helykülönbség melletti közönséges kereskedelmi vételügyletre nyerhet alkalmazást, holott a kérdéses 1689 drb keréktalpra vonatkozó vételtigylet a felperes érvelése szerint helyi ügyletnek és amellett a K. T. 362. §-a alá eső mustra szerinti vételügyletnek tekintendő. Alaptalan ez a panasz azért, mert a K. T. 349. §-a általános szabályként mondja ki azt, hogy vételügyletből eredően a vevőnek minőségi hiányokra alapított kereseti joga az eladó ellen az átvételtől számítandó 6 hó alatt elévül; mert továbbá minőségi hiányok nemcsak a helykülönbség melletti, hanem másnemű, nevezetesen a felperes által vitatott helyi és mustra szerinti vételügyletek alapján szállított, illetőleg vett áruknál is előfordulhatnak, következésképen a felhívott 349. § nak idézett rendelkezése a helyi és a mustra szerinti vételügyletből eredően minőségi hiányokra alapított kereseti jog elévülésére nézve is alkalmazandó lévén, a felebezési bíróság az nem alkalmazta helytelenül akkor sem, ha helyes lenne a felperesnek az az érvelése, hogy a kérdéses ügylet helyi ügyletnek és amellett mustra szerinti vételnek tekintendő. De alaptalanul panaszolja felperes azt is, hogy a felebezési bíróság a felperes szóbanforgó kártérítés iránti kereseti jogának elévülését a K*T. 349. §-ának a jelen esetre való alkalmazhatósága esetében is helytelenül állapította meg azért, mert e § szerint a kereseti jog csak az átvételtől számított 6 hó alatt évül el, ő pedig a kérdéses 1689 drb keréktalpat át nem vévén, a 6 havi elévülési határidő mindeddig még el sem kezdődhetett. A felhívott 349. §-ban meghatározott 6 havi elévülési idő ugyanis, — amint ezt a kir. Kúria az 1911. évi január 17-én 5562/1910. sz. a. kelt elvi jelentőségű határozatában kimondotta, — attól az időponttól számítandó, amikor a vevő abba a helyzetbe jutott, hogy a neki megküldött, vagy ami ezzel egyértelmű, a neki átadásra, illetőleg átvételre felajánlott árut tény-, leg átvehette. Minthogy ez a fenforgó esetben a megállapított tényállás szerint 1916. évi deczember 3-án történt meg, a felperes pedig a keresetet csak 1918. évi deczember 6-án, tehát az előbb emiitett naptól számított 6 hó eltelte után indította, a felebezési bíróság a K. T. 349. § ának helyes alkatmazásával mondotta azt ki, hogy a felperesnek a fent jelzett 3972 K 50 f. kártérítés iránti kereseti joga a kereset megindítása előtt már elévült. 57. Az eladó nem tartozik a vevő részére készített és rendelkezésre tartott árut teljesen megváltozott viszonyok között és bizonytalan ideig rendelkezésre tartani, henem afölött szabadon rendelkezhetik. (Kúria 301/1921. P. IV. sz. 1921. márczius 31.) Indokok: A felebbezési bíróság által megállapított és az elsőbirósági ítéletből elfogadott tényállás alapján a felebbezési bíróság az ítéletében foglalt, valamint az elsőbirósági ítéletből átvett vonatkozó helyes jogi okfejtéssel s ekként anyagjogi szabály megsértése nélkül mondotta ki azt, hogy a felperes által megrendelt és szállításra 1919. február elején már készen állott kereseti gépeket, amelyek a Dunán való hajózás megindultával lettek volna Bécsből Budapestre szállitandók, az alperesek a Magyarországon 1919. márcz. 21-én kitört proletárdiktatúra következtében a magántulajdon tekintetében is teljesen megváltozott viszonyok közepette és azoknak kiszámíthatatlan volta, valamint tartamuknak teljes bizonytalansága mellett nem voltak kötelesek teljesen bizonytalan ideig a felperes rendelkezésére raktáron készen tartani és hogy ilyen körölmények között azokat jogosan adhatták el másnak és ezzel a felperessel kötött szerződéstől jogszerűen elállhattak. Minthogy ezek szerint a II. r. alperes a felperes részére elkészített kérdéses gépeket jogosan adta el másnak s így azokat a felperes részére a proletárdiktatúra megszűnésével többé nem szállíthatta, más gépeket pedig az ügylettől jogosan elállott alperesek a felperes részére a kereseti ügylet kötése idején vagyis 1918. évi május hóban meghatározott árakért 1919. év folyamán gyártani és szállítani nem voltak kötelesek, ez okból a II. r. alperesnek az az eljárása is jogosnak tekintendő, amely szerint az 1919. július 30-án kelt levelében a felperes által kivánt gépeket csak magasabb vételár ellenében nyilatkozott hajlandónak szállítani. Borvételi ügylet. 58. A 4375/1919. M. E. sz. rendelet értelmében az áru (bor) átadásával egyenlőnek tekintendő annak a K. T. 352. §-a alapján a vevő veszélyére történt eladása. (Kúria 298/1921. P. IV. sz. — 1921. márczius 17.) Indokok: (Mint fejben...) De alaptalanok a 4375/1919. M. E. sz. rendelet figyelmen