Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám - Német-Ausztria munkaügyi törvényhozása

9—10. sz. Kereskedelmi Jog 75 német vállalat liquidálására zárgondnokokat rendeltek, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a zár alá vett vállalatnak Németország meg nem szállott területén lakó adósaitól is jogukban áll a vállalat követeléseit behajtani ós elszámolni. Ez az álláspont tarthatatlan azért, mert a békeszerződések idézett rendelkezései szerint a szövetségesek csak a saját, vagy nekik itélt területeiken lévő javakra tarthatnak igényt, a követelés holléte tekintetében pedig az általános jogelvek szerint az adós lakhelye az irányadó. IRODALOM. I. Hazai Irodalom. Dr. Dékány István. Társadalomalkotó erők. Budapest. 1920. 335. I. Komoly, tanulságos és mélyenszántó összefoglalása a tiszta szocziológia tudományának. Szerző alapos irodalmi tudással taglalja a társadalomalkotó tényezők nehéz problémáját és ezeknek a tényezőknek egyes fajait. Reánk nézve különös fontossága van azoknak a fejtegetéseknek, amelyek a gazdasági tényezőkkel foglalkoznak. Sorra veszi a közgazdaság legfontosabb alapjelenségeit (a piacz, a szükséglet, a termelés, a készlet, a gazdaságosság kérdését); elvezet a tömeglélektan segitségóvel a meeting, a határozógyülés, a képviseltetés, a ^testület általános fogalmához és összefoglaló képet ad a szocziológia iskoláiról és mai módszeres irányairól. Világos ós erőteljes stílusa szerfelett megkönnyíti, hogy őt a legnehezebb kérdések fejtegetése során is követhessük. Dr. Sándorii — Dr. Vajda: Szovjetkövetelések és szovjettartozások. Budapest. 1921. Ara 60 kor. A nagy gonddal összeállított kis mü alapos magyarázattal kiséri a minisztériumnak 1370/1921. M. E. és 1360/1921. M. E. számú rendeleteit, amelyek egyrészről az úgynevezett népköztársaság és a diktatúra idejében létrejött közszállitási és közmunka-szerződések jogi elbírálására, másrészről a „köztulajdonba" vett vállalatok ügyeinek rendezésére vonatkozó szabályokat állítják fel. Szerzők minden rendelkezést a kellő gonddal és mindenki által érthető világossággal taglalnak, amire annál nagyobb szükség volt, mert e rendelkezések a rendezést követelő nehéz problémák túlnyomó részének megoldását végeredményben a bíróság bölcsességére bízzák. II. Külföldi Irodalom. Neumanns Jahrbuch des d. Rechts. 18. óvf. Berlin. 1920. — 66 M. Alsberg: Preistreibereistrafrecht. Berlin. 1920. — 35 M. Grünberg: Grundzüge d. Wechsel und Scheckrechtes. Wien. 1920. — 4 54 M. Heilfron: Grundrisa d. Handelsrechts. Mannheim. 1920. 2. füzet. — 10 M. Rumpf: Wirhschafts-Rechtswissenchaft und Wirtschafts-Hochschule. Berlin. 1920. — 5 50 M. Schulz: Die Haftpflicht d. Eisenbahn in Güterverkehr nach d. deutsch. Eisenbahnrecht. Berlin. 1920. — 16 M. HAZAI JOGGYAKORLAT. Békeszerződés. 53. A trianoni békeszerződés mindeddig még törvényerőre nem emelkedvén, ebbül következik, hogy a békeszerződés 231. czikke, mely szerint a oseh-szlovák területen lakó és ottani honos hitelezők követeléseinek átszámítási árfolyamát, ha időközben ebben a két állam meg nem egyezik, a jóvátételi bizottság fogja megállapítani, ezidőszerint nálunk nem irányadó; a csehszlovák hitelező és a magyar adós között folyamatban lévő pert tehát nem a teljességgel bizonytalan időpontban esetlég életbeléptetendő békeszerződés, illetve az ennek folyományaként még csak létesíthető jogszabályok alapján, hanem a fennálló hazai jog alapján kell ezúttal még elbírálni ; és a bíróság az ilyen jogviták eldöntését az uj jogszabály megalkotásáig — tételes halasztó rendelkezés hiányában — fel nem függesztheti. (Kúria 1095/1921. P. IV. sz. — 1921. márczius 30.) Foglaló. 54. A nem közvetlenül a szerződés megkötése alkalmával, hanem azt követő időben adott még foglalónak is nevezett összeg a K. T. 276. § énak helyes értelmezése mellett foglalónak nem tekinthető. (Kúria 3743/1920. P. IV. sz. — 1921. márczius 30.) Állandó gyakorlat. Vétel. 55. Nincs olyan jogszabály, mely az eladót a vevő átvételi késedelme esetén arra kötelezné, hogy a vevőt az átvételre felhívja. (Kúria 264/1921. P. IV. sz. — 1921. márcz. 16.) Indokok: Felperes az 1919. deczember 19-én kelt levél tartalma szerint a saját maga által nyilván a karácsonyi és újévi ünnepnapok eltelte utáni időre, vagyis 1920. január hó első napjaira kitűzött átvételi határidőt be nem tartotta, s amennyiben a hátralékos vételár az átvételkor volt fizetendő, a vételár fizetése tekintetében is késedelembe esett. A felperesnek ez a késedelme jogot adott az alperesnek arra, hogy az ügylettől a K. T. 352. §-a értelmében elállhasson. Ezzel szemben a felperes nem vitathatja sikerrel azt, hogy az alperes tartozott volna őt az elállási nyilatkozat közlése előtt az átvételre felhívni s e czélból részére az utólagos teljesítésre megfelelő időt engedni, mert nincs olyan jogszabály, amely az eMWót a vevő átvételi késedelme esetén arra kötelezné, hogy a vevőt az átvételre felhívja, továbbá mert a felperes az 1919. deczember 19-én kelt levélben már kért határidő elteltével az utólagos teljesítésre ujabb határidő engedélyezését az alperes elállási nyilatkozatának közléséig saját előadása szerint nem kérvén, az alperes felperesnek ebben az irányban már csak az elállás közlése után kifejezett kívánságát figyelembe venni nem tartozott. Minthogy a jogosan történt elállásra vonatkozó nyilatkozat közlésével a szerződés hatálya megszűnik: ebből okszerüleg követ-