Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám - Német-Ausztria munkaügyi törvényhozása

ségi biztosításra kötelesek, akik az utolsó 12 hó alatt legalább husz hétig munkában állottak és pedig 12 egymás után következő hónap alatt legfeljebb 12 hétig, Sztrájk vagy kizárás idejére segély nem jár. A segély összege a betegségi segéllyel azonos, A munkanélküliek elhelyezése érdekében az 1919, május 14-iki rendelet ugy intézkedett, hogy a nagyobb üzemek a már alkalmazásban állók mellett még V^-nek megfelelő uj alkalmazottat fogadjanak fel. Ez a kisérlet nem sikerült; az állam a rendeletet nem volt képes végrehajtani, mert az egyes üzemek már meglévő alkalmazottaik munkabérköveteléseit is alig voltak képesek teljesíteni. Az 1919. június 2-iki V. A. a külföldre, illetve Ausztriától a békeszerződés által elválasztott területre költöző vállalatokat arra kötelezte, hogy ez okból elbocsátott alkalmazottaiknak végkielégítést adjanak. A végkielégítés összege az alkalmazotti viszony időtartama és minősége szerint 1—3 évi, illetve 8—52 heti járandóság. A munkásvédelem terén a nyolcz órai munkanapot, a békeszerződés utolsó fejezetére tekintettel, provizórikusan az 1918. deczember 19 iki törvény hozta be, amelynek helyébe véglegesként az 1919. deczember 19-iki lépett, minthogy a békeszerződésben kilátásba helyezett nemzetközi egyezmény lótrejövctelónek időpontja még mindég bizonytalan volt. A nyolcz órai munkanap az ipartörvény alá eső üzemekre kötelező. Nőket és gyermekeket csak heti 44 óráig szabad foglalkoztatni ; szombaton csak déli 12 óráig. Különleges esetekben kivételeknek lehet helye. Kollektív-szerződéssel 48 órai munkaidő köthető ki. Fűtést, takaritást külön kell díjazni, amennyiben az ily munkákat a rendes munkaidőn kivül kell elvégezni. A törvénynek a munkaadó részéről való megszegése büntetendő cselekmény (1000 K, 3 hó elzárás). Az 1919. május 5-i tőrvény rendelkezik a pihene'si időről, a záróráról, a vasárnapi munkaszünetről a kereskedelmi üzleteknél. A pihenési idő 12, legalább 11 óra, ebédszünet 1—2 óra. Az 1918. deczember 19-iki törvény a házi munkát szabályozza. Iiy munkánál segédet, tanonczot alkalmazni nem szabad. Az uj kérdést szabályozó törvény még csak tapogatózás. Ugyanakkor kelt a gyermekek munkájáról szóló törvény, amely kizárólag a 13 és 14 éves gyermekek munkájáról szól ós az -1885. márczius 8-iki törvénnyel szemben mindenféle munkára kiterjed. Bizonyos üzemekben gyermekeket alkalmazni nem lehet és este 8-tól reggel 7-ig (kivételes esetekben este 8-tól reggel 5-ig) nem szabad őket foglalkoztatni. Az 1919. május 24-iki törvény a nők e's fiatalkorúak ipari üzemekben való éjjeli munkájának tilalmáról, az 1919. július 28-iki törvény pedig ugyanazoknak védelméről, továbbá a bányaüzemi munkaidőről éa nmukaszünetről szól. A császári és királyi haderő összeomlásával megszűnt az az erő, amely a gazdasági extrém átalakulást sürgetők törekvéseit ellensúlyozta. Ehhez járult a tanácsköztársaságnak Magyarországon való kikiáltása, aminek hatása alatt indíttatva érezte magát az osztrák kormány, hogy a nagyobb vállalatok egy részét törvényhozási uton szocializálja, azokban az üzemekben pedig, amelyek szoczializálásra nem voltak alkalmasak, az üzemi tanácsok felállítása utján gondoskodjék arról, hogy az üzemek vezetését maga a munkásság ellenőrizze. A szoczializálási törekvések csődöt mondtak. Vájjon a a józanul gondolkozó vidéki lakosság ellenszenve, vagy a nyugati hatalmaktól való függés játszott ebben nagyobb szerepet, nehéz volna eldönteniTény az, hogy az üzemek szoczializálása tárgyában létrejött két törvény nem tartalmaz egyebet, végre nem hajtott előkészitő intézkedéseknél. Az 1919. márczius 14-iki törvény (a szoczializálás előkészítéséről) 1. §-a csak az eddigi törvények szerint is fennállott kisajátítási jognak ad egységes formulát. A 2. §. már nóvumot tartalmaz, mert kimondja, hogy a törvényhozás bizonyos előfeltételek fennforgása esetén erre alkalmas gazdasági üzemeket álami ellenőrzés alatt működő szövetkezetekké alakithat. A törvény a szoczializálás végrehajtására uj szervet létesít és annak szervezetét, hatáskörét és működését körvonalazza. Az állami kisajátításról, a földbirtokreformról és telepítésről szóló törvények végrehajtásánál követendő eljárásról szól az 1919. május 30-iki törvény. Az üzemi tanácsokról szóló törvény (1919 máj. 15.) minden üzemet, az állami hivatalok, állami ellenőrzés alatt működő vállalatok és a tisztán mezőgazdasági üzemek kivételével, „alkotmányosan" szervezett meg. Az alkotmányt, amelyben az összes munkásoknak aktiv szerep jutott, minden üzemben bevezették, amelyben legalább 5 fizetéses alkalmazott volt. A 20-nál több munkást foglalkoztató üzemben tanács, kisebb üzemben bizalmiférfi a törvényszerű szerv. A választási rendet az 1919. jun. 27-iki V. A. állapítja meg. A tanács hatáskörébe tartozik a kollektív szerződések végrehajtásának, a munkásvédelmi törvények ós rendeletek betartásának ellenőrzése, a munkások fegyelmi büntetéseinek kiszabásában való közreműködés és uj üzemi berendezkedések javaslatba hozása. Az üzemi tanács általában az üzemvezetés alapelvei tekintetében a vállalat vezetőjével tanácskozásokat kezdhet. Ezenfelül a 30-nál több alkalmazottat foglalkoztató kereskedelmi és ipari vállalatok üzemi tanácsai 1920. január 1-től az évimórleg-]és nyereség-veszteségszámla közlését is kívánhatják. Amennyiben a vállalat jogi személyként van szervezve, az üzemi tanács az igazgatóságba ós felügyelő-bizottságba két tagot * küldhetnek, ezeknek azonban tantiéme-re ninca igé»