Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1920-ban

38 Kereskedelmi Jog 5—6 sz. melynek egyik fő vezérlő elve volt, hogy egyik fél se hagyja soká kétségben a másik felet az iránt, hogy annak magatartásából minő következtetést akar levonni s hogy a szerződéshez hü fél is köteles a maga részéről mindent megtenni, hogy a szerződésszegésből származó kárt enyhítse. így P. IV. 863/1920. sz. a. kimondta, hogy a szerződéshez hü fél sem hagyhatja tulsok ideig bizonytalanságban a késedelmes felet, vájjon a vételi ügyletből kifolyó jogai közül melyiket kívánja vele szemben érvényesíteni. Ezzel ellenkező magatartás a nem teljesítésből származó jogok megszűntét vonja maga után. (Ker. Jog szeptemberi szám) Továbbá P. IV. 1853/1920. sz. a. kimondta, hogy a károsult nem követelheti annak a kárának megtérítését, amelyet a rendes kereskedői gondosság mellett elkerülhetett volna (Ker. Jog novemberi szám), amiből az is következik, hogy bár az árkülönbözet követeléséhez fedezeti vétel nem kell, (P. IV. 1358/1920. sz. a. ugyanazon számban), mindazonáltal a vevő nem követelhet kártérítést, ha magát fedezeti vétel által a kártól mentesíthette volna. Ugyané szempont adja meg azon ideális kár, az elvont haszon összegszerű mértékét is, melyet a Kúria utóbbi ítéletében „a tisztességes kereskedő által a rendes kereskedelmi forgalomban elérhető haszon" maximális határával jelölt meg» (ugyanígy P. VII. 1190/1919. sz. a. Ker. Jog májusi szám) vagyis nem veszi figyelembe azt, ha egy áru csupán a tisztességes kereskedelem fogalma alá nem vonható lánczkereskedelem tárgyául szolgált. (Ily esetben a bíróság az elvont haszon megállapítását a Pp. 271. §-a alapján, egyéb bizonyítási eljárás mellőzésével, belátása szerint eszközli.) Ugyanezen ok miatt oly esetben, midőn az elmaradt haszon tiltott jogügyletből (pl. lánczkereskedés) származik, ennek érvényesítésétől a bírói jogsegélyt megtagadja. (P. IV. 2012/1920. Ker. Jog deczemberi szám.) Régi gyakorlatához maradt következetes a Kúria, midőn kimondta, hogy a vevő a más helyről küldött árut nem a jogi átadás helyén, hanem a rendeltetési helyen tartozik megvizsgálni és rendelkezésre bocsátani. (P. IV. 1759. 1919. sz. a. Ker. Jog júniusi szám. Ugyanígy P. IV. 1436/1919. Ker. Jog márcz. szám.) Ide tartozik azon kérdés, hogy ha a szállított áru (fogyasztási czikk) a közfogyasztásra alkalmatlan, romlott, ily esetben a kifogásolás később is történhetik-e ? A Kúria szerint igen, mivel a küldött áru más áru volt, mint a rendelt. (P. IV. 1999/1920. sz. Ker. Jog deczemberi szám.) A K. T. 352. §-ának következetes magyarázata szerint oly esetben, midőn a vevő a vételár megfizetésével késik s az áru átadva még nem lett, eladó kártérítési követelésének előfeltétele, hogy maga is teljesítsen, vagy pedig ezt a keresetben felajánl ja (P. IV. 18/1919. sz. Ker. Jog márcziusi sz.; P. IV. 1761/1919. sz. Ker. Jog májusi sz.; P. IV. 916/1919. sz. Ker. Jog januári sz.) A fix ügylel ismérvei kimeríthetetlenek s a Kúria az elmúlt évben is csak arra szorítkozott, hogy általános jellegű definiczióba próbálta véleményét szorítani, midőn kimondta, hogy: fix ügyletnek az tekintendő, amelynél az ügylet természete vagy a felek megállapodása szerint a szerződésnek meghatározott határidőben vagy határnapon való teljesítése a vételnek olyan lényeges feltétele, amelynek be nem tartása esetén a felek a vételtől elállhatnak, illetve a szerződés már a dolog természete szerint nem teljesíthető. (P. IV. 1354/1919. sz. Ker. Jog márcziusi sz.), mert az ügylet ekkor már a nem késedelmes félre nézve czélját veszítené, (P. IV. 1511/1919. sz. Ker. Jog júniusi sz.), ami ezen utóbbi itélet szerint már az ügyletkötés körülményeiből, az áru rendeltetéséből s a feleknek az ügyletkötés alatt egymásnak tett nyilatkozataiból megállapítható; egymagában azonban az a körülmény, hogy a szerződésben a kötelezettség teljesítésére határozottan kijelölt határidő vagy határnap állapíttatott meg, az ügyletet fix ügyletté még nem teszi. (P. IV. 983/1920. sz. Ker. Jog szeptemberi sz.) A vétel körébe eső értelmezési szabályok közül megemlítendő „A vételár ab Sopron értendő * nem a teljesítés helyére, hanem csak a vételárra vonatkozik. (P. IV. 1123/1920. sz. Ker. Jog. szeptemberi sz.) — „Ablgló" nem a teljesítési hely megjelölése, (P. VII. 1036/1919. sz. Ker. Jog áprilisi sz.) viszont „ab unserem Láger" a teljesítés helyét jelenti. — Az okiratnak az a tartalma: „franco állomás Szombathely szállítandó*, nem a teljesítési helyet jelenti, hanem csak azt, hogy a szállítással felmerülő fuvardijakat s egyéb kiadásokat a sz.-i vasúti állomásig az eladó tartozik viselni. (P. IV. 2033/1920. sz. Ker. Jog deczemberi sz.) ~-„Be-