Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1920-ban

5—6. 52. halté mir freibleibende unverbindliche Lieferzeit vor* kifejezésnek értelme az, hogy az eladó a teljesítési időt nem köteles ugyan pontosan és feltétlenül betartani, hanem a „körülményekhez mért s a méltányosság követelményeinek megfelelő időben később is szállíthat, de nem jelenti azt, hogy ily esetben a szállitásos eladó által egyoldalúan, tehát tetszése szerint, önkényüleg meghatározható oly időben történjék, midőn az áralakulás rá nézve kedvező. (P. IV. 53/1920. sz. Ker. Jog júniusi sz.) Gyakorta fordulnak elő az utánvét melletti áruküldések. Jogosult-e az eladó — kikötés hiányában — az árut utánvét mellett feladni? Nem. A vevő ily esetben az áru átvételét megtagadhatja s a szerződéstől elállhat. Ha tehát eladó az elállás után intézkedik az utánvét feloldása iránt, ez az eladó részéről uj ajánlatnak tekintendő, mit a vevő elfogadni nem tartozik. (P. IV. 881/1919. sz. Ker. Jog januári sz.) Successiv szállításnál ma is az a gyakorlat, hogy a vevő fizetési késedelme csak abban az esetben szolgálhat jogszerű alapul a folytatólagos szállítások megtagadására, ha a vevő ügyleti magatartása az ő fizetési képességének és készségének hiányára enged következtetést, de nem, ha az eladó kötésellenes szállításával okozott a vevőnek a vételárrészlet összegével felérő károkat. (P. IV. 1573/1919. sz. Ker Jog áprilisi száma). Ismételten kritika tárgyává tettük a Kúriának a borvételi ügyletek tekintetében elfoglalt azon álláspontját, mely az ismert 4375/1919. M. E. sz. kormányrendelet alapján az 1919. márczius 2i-ét megelőzően létrejött és áru átadásával még nem teljesített ügyleteket — tekintet nélkül arra, hogy az ügylet miért nem teljesíttetett és vájjon a felek az ügylet nem teljesítése esetére korábban már kötöttek-e jogérvényes megállapodásokat, vagy hogy ily ügyletből kifolyó kártérítési perben hozatott-e már marasztaló ítélet, — (miként^a Kúria a 778. 1919. M. E. sz. a farendelettől ehérőleg ily esetben nem érvénytelenítette az ügyletet. (L. P. IV. 1698/1919. sz. a. Ker. Jog márcziusi sz.) hatálytalanoknak nyilvánítja. A hatálytalanság jogi folyománya, hogy a vevő sem az ügylet teljesítését, sem pedig a szerződésszegő féltől kártérítést nem követelhet s csupán a foglalót s a vételárelőleget követelheti vissza. (P. IV. 915 1920. Ker. Jog júliusi sz.) 39 Ma azonban a helyzet már az, hogy a Kúria állandó joggyakorlata értelmében, midőn az eladók a saját eladóikat kénytelenek voltak az obligóból kiengedni, már közérdek, hogy a Kúria álláspontja mellett továbbra is kitartson, különben még nagyobb károkat okozna. Nem lehet tehát azt mondani, quod ab initio viliosum est, non potest tractu 'temporis convalescere; hanem inkább, mint egy kollégánk mondá: lex dura, sed scripta .. . A gazdasági lehetetlenülés ismételten, sőt csaknem az esetek túlnyomó részében foglalkoztatja az Ítélkező tanácsokat (Különben ugyanezt látjuk a német judikaturában is!). Az erre vonatkozó gazdag judikatura részletesebb felemlítését annál is inkább mellőzhetjük, mivel Gaár Vilmos e lapok hasábjain (lásd mult számunkat) ezzel a témával behatóan és az egyes ítéletekre való hivatkozással foglalkozott s ugyancsak ezt tette bírálat tárgyává Reitzer Béla is a Ker. Jog januári számában. Itt csak arra mutatunk rá, hogy mi a Kúria azon legujabbi gyakorlatát, mely szerint a vevő gazdasági lehetetlenülés esetén teljesítés helyett, „csak a kereskedői tisztes nyereség korlátait meg nem haladó kártérítésre" tarthat igényt, (P. IV. 1756/1920. és 2282/1920. sz. Ker. Jog deczemberi szám) csak helyeselni tudjuk. Ugyancsak fenti czikkekre hivatkozunk a lánczkereskedés tekintetében, melyet különböző alkalommal magunk is bírálat tárgyává tettünk, nem nyugodhatván bele a Kúria amaz állásfoglalásába, mely szerint a lánczkereskedés fenforgásánál közömbös az, hogy a felperes nyeresége a szokásos hasznot meghaladta-e vagy sem, s hogy a vételár meghaladta-e a nagykereskedői forgalomban levő piaczi árt vagy sem (P. IV. 1658/1920. sz. Ker. Jog novemberi sz.); s e felfogásunkat Gaár bíró ur mai czikke sem ingatja meg. A Kúria szerint azonban a másik fél sem gazdagodhatik jogtalanul, miért is az a kapott szolgáltatást, a mennyiben a köz javára el nem koboztatnék, a másik félnek visszatéríteni köteles. (P. IV. 1970/1920. sz. Ker. Jog deczemberi szám.) A vételi ügylettel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a Kúriának az akkreditálás tekintetében elfoglalt álláspontjáról. A kereskedelmi forgalomban szokásos akkreditálás, meghitelezés fogalmilag a fizetési kötelezettséget Kereskedelmi Jog