Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 3-4. szám - A választott biráskodás

26 Keres k ed kormányrendelet Iétezését,amely cseh megszállás alatt nem álló területen őrzött értékpapíroknak az ilyen megszállott területen kivül lakók részére való kiadását gátolná, még ha léteznék is ilyen rendelet, ez figyelembe a;;ért nem jö hetne, mert az ilyen értelmű netaláni cseh kormányrendeletet a magyar bíróság a magyar jog uralma alatt álló területen lakók érdekeinek rovására nem tekinthetné joghatályosnak. Az irányadó Ítéleti tényállásból nyilvánvaló, hogy II. r. alperes viszonkövetelése felperessel szemben még Kassának a csehek által történt megszállása előtt ugyanazon az egységes magyar területen lakó, mindkét részről magyar honos felek között — tehát erre vonatkozó kifejezett akaratkijelentés nélkül is — kétségtelenül osztrák-magyar koronaértékben keletkezett s az is nyilvánvaló, hogy a szerződő felek szándéka, minthogy akkor cseh valuta nem létezett, nem is irányulhatott másra, mint arra, hogy felperes a maga tartozását osztrákmagyar koronaértékben fogja kifizetni. Egymagában az a körülmény tehát, hogy időközben Kassa cseh megszállás alá került és ott ezidő szerint tényleg cseh valuta áll fenn, amely a magyar korona hátrányára nagy árfolyamkülönbözetet tüntet fel, felperes tartozásának tartalmát, jóllehet Kassa felperesre nézve teljesítési helynek tekintendő, felperes mint adós nyilvánvaló kárával anyagi jogunk szerint meg nem változtathatta. A K. T. 326. §-a első bekezdésének az a csupán magyarázó, illetőleg diszpozitiv határozmánya," hogy kétség esetében az a pénznem tekintetik szerződésszerűnek, amely a teljesítés helyén divatozik, a felek emiitett szándékával (nyilvánvaló szerződési akaratával szemben) a jelen esetben nem lehet irányadó; a II. r. alperes által emiitett „békeszerződés" pedig, amennyiben az a felperes tartozásának milyen valutában, illetőleg értékben leendő fizetésére nézve határozmányt tartalmazna, figyelembe azért nem jöhet, mert az még nincs ratifikálva, illetőleg még nem lépett joghatályba. Az anyagi jog helyes alkalmazásával döntött ezeknél fogva a felebbezési bíróság, amikor alpereseket annak ellenében kötelezte felperes részére az értékpapírok kiadására, hogy felperes a felebbezési biróság Ítéletével meghatározott összegű tartozását a II. r. alperesnek a Magyarországon az osztrák-magyar érték helyébe lépett (lásd az 1700/1920. M. E. sz. kormányrendeletet) magyar (és nem cseh) koronaértékben köteles kifizetni. 22. A oseh-azlovák hitelező Budapesten teljesítendő pénzszolgáltatást csak magyar koronában követelhet. (Kúria 2710. 1920. P. IV. sz. — 1920. decz. 7.) Indokok: Abból a megállapított s meg nem támadott tényből, hogy a peres felek között 1919. február 13-án az az ujabb kifejtei ml Jog 8-4. sz zett megállapodás létesült, hogy ha az alperesek az áru vételárát 30°/o levonásával az Országos Iparbanknál Budapeísten azonnal lefizetik, felperes az árut azonnal szállítani fogja, a felebbezési biróság helyes következtetéssel állapította meg azt, hogy a fizetés helyéül az eredeti szerződési kikötéssel szemben Budapest jelöltetett ki. Ezen tényállás mellett, figyelemmel a C. alatti kötlevélnek a korónaénékben való fizetést megállapító kikötésére és a K. T. 326. §-ában foglalt rendelkezésre, az ítéletében foglalt, illetve az elsőbiróság ítéletéből elfogadott okfejtés szerint helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint az alperest a felperes módosított kereseti kérelmével szemben az áru vételárának hazai törvényes pénznemben való letétbe helyezésére kötelezte. Vétel. 23. A fedezeti vétel kilátásba helyezése joggyakorlatunk szer'nt nem egyenlő a vevőt megillető választási jog kimerítésével. (Kúria 6544/1918. P. IV. sz. — 1921. jan. 13.) Borvételi ügylet hatálytalanítása. 24. A vonatkozó kormányrendelet értelmében a borvételi ügyletet a bor tényleges átadása esetén kivül csak akkor lehet teljesítettnek tekinteni, ha a bor tekintetében a kár veszélyt a felek megállapodásához képest a kormányrendelet életbelépte eiőtt a vevő viselte. (Kúria 2799/1920. P. IV. sz. — 1920. decz. 14.) Indokok: A felperes felülvizsgálati panasza szerint tévesen értelmezte a felebbezési biróság az 5170/1919. M. E. sz. alatt kibocsátott kormányrendeletet akként, hogy az eladók koczkázatviselésének hiánya daczára a vételi ügyletet teljesítettnek nem tekintette. Ez a panasz teljesen alaptalan, mert az említett rendelet értelmében az ügyletet a vétel tárgyának tényleges átadása esetén kivül teljesítettnek csak akkor lehet tekinteni, ha a vétel tárgyául szolgáló bor tekintetében a kárveszélyt a felek megállapodásához képest a 4375/1919. M. E. sz. alaprendelet hatályba lépte előtt a vevő viselte; ily értelmű megállapodás létrejöttét azonban a felperes perbeli előadásában nem is vitatta, sőt abból a körülményből, hogy felperes előterjesztése szerint az elsőrendű alperes mint eladó a keresetben megjelölt vételi ügylettől már 1919. évi márczius hó 10-én elállott, Önként folyik, hogy a kárveszély vise-