Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 1-2. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából

Kereskedelmi Jog 1—2. *z. erőknek nyomása alatt, s mint adott teret a szerződés feltételeinek sérthetetlenségi elvével szemben ezek módosulásának. A háború kezdetén az Ítélkezésben a cezúrát a háború kitörésének időpontja alkotta. Az az elvi álláspont jutott kifejezésre, hogy a háború alatt kötött ügyleteknél a gazdasági lehetetlenülésre való hivatkozás nem érvényesíthető sikerrel, mert aki a háború alatt kötött ügyletet, annak kellő gondosság mellett számolnia kellett a viszonyoknak oly mérvű megváltozásával, a melyek a gazdasági életben bekövetkeztek. Csak a háború bekövetkezte előtt létrejött, de a háború folyamán teljesítendő ügyleteknél hivatkozhatott a fél sikerrel ezen kifogásra. Mikor azután a háború 1915. végén sem nyert befejezést és a termelés, valamint forgalom válsága nemcsak tovább tartott, de állandóan fokozódott, kénytelen volt a Kúria ezt az álláspontot elejteni, mert be kellett látnia, hogy ez a maga merevségében nemcsak feltűnő igazságtalanságokra vezet, hanem nem képes azt a jogvédelmet nyújtani többé, amelynek szükségessége ezt a gyakorlatot életbe hívta. A további jogfejlődés tehát nem tett többé különbséget a tekintetben, vájjon az ügyletkötés a háború előtt történt-e vagy sem, hanem erre való tekintet nélkül azokat a változásokat szemlélte, amelyek az ügyletkötés és teljesítés időpontja közé estek. Ámde az élet ezen keretek között sem tudott elhelyezkedni. A legfőbb nehézséget az okozta, hogy a Kúria álláspontja szerint ezen változások csak addig hatottak módositólag a felek jogviszonyára, amig a kötelem nem jutott a késedelem létszakáig. A birói gyakorlat szigorúan ragaszkodott a késedelemnek a magánjog által felállított jogtechnikai szabályaihoz és semmiféle exculpátiót nem türt meg. További nyomás alatt fel kellett adni ezt az álláspontot is, mert a változásokból eredő egész rizikónak a késedelmes fél vállaira való áttolása olyan terheket jelentett, amelyek alatt le kellett roskadnia. Kénytelen volt a Kúria belátni, hogy a következmények nem a késedelemnek okozatai, azok arányban sem állnak a szerződésszegés súlyával, hanem olyan erőknek eredményei, amelyeknek a gazdasági alany könnyű játékszere. Nem lehetett megállapítani ezt a természeti erővel fellépő fejlődést a perpetuácziónál sem. Kétségtelen, hogy az ellentállás itt volt a legerősebb és legtovább tartó. A gyakorlat a perléssel bekövetkező perpetuálást ugy fogta fel, hogy ez annyira megrögzítette a felek jogviszonyát, hogy azon semmiféle erőbehatás nem változtathatott. Ha szabad azzal a természettudomány köréből vett hasonlattal élni, ugy jellemezhetjük legjobban ezt a felfogást, hogy a jogviszonynak addig cseppfolyós állapotját szilárd testté merevítette, amelyet alakjában és tartalmában többé változtatni nem lehetett. Joggal jellemezhetni az ösmertetett jogfejlődést ugy, hogyaz a gazdasági erők harcza volt a tételes jogszabályokkal. A végeredmény az, hogy az előbbiek az utóbbiakat pozdorjává zúzták. Nem lehetett többé fentartani azt, hogy az adós késedelme objektivizálja a kötelmet, felszigoritja a végtelenségig az adós felelősségét és ráhárít minden rizikót, hanem meg kellett alkudni a helyzettel. A megfelelő jogi formáknak megállapítása, ha okozott is némi nehézséget, nem állíthatta meg a folyamatot. Ha jogi nézőpontból vizsgáljuk a problémát, amelyet olyképen lehet felállítani, hogy a gazdasági lehetetlenülés befolyásolja-e a kötelem folyását, ha ez belejutott a késedelem, sőt a birói érvényesítés létszakába, ugy azt találjuk, hogy minden különösebb erőltetés nélkül is összhangba hozhatók a gazdasági tartalmú szabályok a szoros értelemben vett jogtechnikaiakkal. Alapvető tételként azt kell megállapítanunk, hogy a gazdasági lehetetlenülés a kötelem egész életfolyására befolyást gyakorol. Más lesz azonban a hatás addig, amig a kőtelem a maga tiszta ügyleti életét éli és ismét más akkor, ha a késedelembe jutással következő létszakát eléri. Előbbi helyzetben a gazdasági lehetetlenülés ugyanúgy hat, mint a fizikai. Megszünteti magát a kötelmet, annak minden vonatkozásában. Utóbbiban csak abban a részében, amennyiben az a változatlan teljesítésre vonatkozik. Előbbiben az adóst teljesen felmenti. Utóbbiban más tartalmú kötelezettséggel rója meg. A késedelmes adósra nem lehet áthárítani azokat a konzekvencziákat, amelyek nemcsak nem tekinthetők az ő szerződésszegésének következményeiként, hanem olyan elementáris erőkre vezethetők vissza, amelyekkel szemben az ember tehetetlen. Nem lehetett szemet hunynia a bíróságnak az ellenkező álláspont gyakorlati következményei elölt. Amennyiben jogérzetünkben él az a tiltakozás, hogy a késedelmes fél jutalmat kapjon az által,