Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot ...

106 Kereskedelmi Jog 13-14 S2. hogy ily pénzbeli kötelezettségek jelzálogi telekkönyvi befegyzésének útját állanák. így az 1875 : XXXVII. t.-cz. (K. T.) 386. §-a akként rendelkezik, hogy ha a szerződés olyan pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen és a fizetés bizonyos pénznemben köttetett ki, akkor a fizetést ebben a kikötött pénznemben kell teljesiteni. Ugyanily értelemben rendelkezik az 1876 : XXVII. t.-cz. (V. T.) 37. §-a is. Általánosságban vagyis minden jogalapból származó kötelezettségre kiterjedően rendelkezik az 1899 : XXXVI. t.-cz., amely a koronaértékben való közkőtelező számítás behozataláról, az általános érmeforgalom rendezéséről és a koronaértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról szól. E törvény 17. §-ának a külföldi valutára vonatkozó rendelkezése az, hogy az 1900. évi január hó 1. napja előtt keletkezett jogalapból származó olyan fizetési kötelezettségeket, melyek valamely külföldi értékben és pedig valósággal (effektive) teljesitendők, az 1899: XXXVI. t.-cz. nem érinti, a 18. §. szerint pedig az 1900. évi január hó 1. napja után keletkezett jogalapból származó ily kötelezettségek valósággal (effektive) ebben a meghatározott külföldi értékben teljesitendők. E rendelkezésekkel szemben a szolnoki kir. törvényszék fentidézett Pkf. 2304/1920. sz. végzésében e törvény 6. §-ára tévesen hivatkozik egyfelől azért, mert ez a 6. §. — amint miniszteri indokolásából is kitűnik — egyedül a közigazgatás körére vonatkozik, ellenben a biróság vagy a kir. közjegyző előtt felvett, nemkülönben egyéb magánjogi tartalmú oly közokiratok tekintetében, amelyek pénzösszegről állíttatnak ki, úgyszintén pénzösszegre elmarasztaló bírói határozatok tekintetében e tőrvénynek nem 6., hanem 7. §-a rendelkezik, másfelől azért, mert ugy a 6. §. mint 7. §. 1. bekezdésének általános rendelkezései, amelyek a pénzösszegeknek koronaértékben való kifejezését kötelezővé teszik, e §-oknak a külföldi valuta tekintetében kivételt megállapító 2. bekezdésénél fogva nem vonatkoznak a törvény 17. és 18. §-a értelmében (effektive) külföldi valutában teljesitenő kötelezettségre. Ami különösen a bírói határozatokat illeti, az 1899 :XXXVI. t.-cz. 7. §-ának 1. bekezdése csak oly bírói határozatokra állítja fel az említett kötelező szabályt, amelyek elmarasztalást tartalmaznak, de nem szól egyéb bírói határozatokról, tehát olyanokról sem, amelyek jelzálogi bejegyzést rendelnek. Erre támaszkodva a 69.816/1899. I. M. számú (I. K. VIII. évf. 387. lap) igazságügyminiszteri rendelet 3. pontja az 1. bekezdésben kifejezetten ki is emeli, hogy „az 1899 : XXXVI. t.-cz. 7. §-a a pénzösszegnek koronaértékben való kifejezését kötelezően csak oly birói határozatra nézve irja elő, amely pénzben való elmarasztalásra szól", a 2. bekezdésben pedig az idézett igazságügyminiszteri rendelet 3. pontja csak annyit jelez, hogy ez nem állhat útjában annak, sőt az eljárás egyöntetűsége és zavarok megelőzése szempontjából egyenesen kívánatos lehet, hogy a biróság nem marasztalásra irányuló határozatában a pénzösszeget szintén a koronaérték szerint fejezze ki. Mindezeknek a rendelkezéseknek egybevetése arra az eredményre, mint rendszerint követendő szabályra vezet, hogy telekkönyvi bejegyzést rendelő, tehát nem elmarasztalást tartalmazó és igy az 1899 : XXXVI. t.-cz. 7. §-ának 1. bekezdése alá nem eső birói határozatban megjelölt pénzösszeget nem kell, de lehet, sőt kívánatos koronaértékben kifejezni. Ha azonban e törvény 17. vagy 18. §-a értelmében valósággal (effektive) külföldi valutában teljesítendő kötelezettségről van szó, a 7. §. 2. bekezdésében meghatározott egyik kivétel áll elő, vagyis az 1899 : XXXVI. tör vényczikk nem akadályozza, hogy külföldi valutában teljesítendő kötelezettség erejéig a telekkönyvi hatóság a jelzálogjogot kizárólag külföldi valutában jegyeztesse be a telekkönyvbe. Az 1899: XXXVI. t.-czikkben gyökerező ezen az állásponton van a telekkönyvi tőrlések bejegyzésével foglalkozó 60.717/1900. I. M. számú (I. K. IX. évf. 447.1.) igazságügymiuiszteri közlemény is, mely szerint abban az esetben, ha a jelzálogos követelés frankban vagy más oly idegen értékben van kifejezve, melynek a koronaértékre való átszámítását az 1899 : XXXVI. t.-cz. kizárja, „a törlendő őszszeget a jelzálogi bejegyzésnek megfelelő érmenemben vagy értékben kell kifejezni akkor is, ha a jelzálogilag biztosított követelés csak részben szűnik meg." Kiemeli még a m. kir. Kúria, hogy nemcsak a telekkönyi rendelet 65. § a és azl899 : XXXVI. t.-cz. nem állják útját — amint az előadottakból kitűnik — külföldi valutában teljesítendő kötelezettség jelzálogjogi telekkönyvi bejegyzésének, de nincs a magyar jogrendszerben más oly törvényes jogszabály sem, amely ugy, mint például az 1897. évi német birodalmi telekkönyvi rendtartás 28. §-a, kimondaná, hogy a telekkönyvbe bejegyzendő pénzösszegeket belföldi valutában kell kifejezni. Mindezeknél fogva azt kellett megállapítani, hogy jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének külföldi értékben (valutában) kifejezett pénzkövetelés erejéig helye van. Egyaránt alkalmazni kell ezt a szabályt, akár jegyzik az illető külföldi értéket (valutát) valamely belföldi tőzsdén, akár nem, mert ebben a tekintetben korlátozó rendelkezés a magyar jogban nincsen. Kelt a m. kir. Kúria II. jogegységi tanácsának 1921. évi május hó 14-én tartott ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúria II. jogegységi tanácsának 1921. évi június hó 1. napján tartott ülésében.