Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A tisztességtelen verseny problémája [2. r.]

84 Kereskedelmi Jog gondolatra is, hogy a régi részvényt terhelő haszonélvezet nem terjed-e ki az uj részvényre, meg van adva a felelet: nemlegesen. Annak a kérdésnek egyébként, hogy a tulajdonost vagy a haszonélvezőt illeti-e az elővételi jog, ha a részvényt haszonélvezeti jog terheli, az eldöntésével oly értelemben, amily eredményre eljutottunk, találkozunk az irodalomban.2 Csak a kifejtéssel, az indokolással maradtak adósok. Ezt kisérlettük meg pótolni az elsőbbség (elővételi jog) jogi természetének vizsgálásával és felderítésével. 2) L. Lehmann: Lehrbuch des Handelsrechts. Leipzig 1908. II. 66. és 465. 1. Kuncz Ö.: Alaptőkeemelés 228. I. Az ellenkező felfogással is: Meili (Holdheims M. Schr. 9. 4.) és Nasse, Leipziger Z. Schr. XIV. 23. A tisztességtelen verseny problémája. Irta: Kuncz Ödön. (Bef.) IV. Az előrebocsátott elvi szempontok birtokában bátrabban közeledhetünk annak a törvényes szabályozás szempontjából alapvető kérdésnek megoldásához, hogy mi az a kereskedelmi forgalomban elterjedt tisztességtelen verseny ? 1. Arról eleve is le kell mondanunk, hogy a tisztességtelen verseny valamennyi megjelenési alakját egy átfogó és kimerítő törvényes definiczióval rögzítsük meg. A napról-napra változó, mind ujabb gazdasági területeket meghódító kereskedelem a tisztességtelen eszközöknek is oly változatos és nagy tömegét forrja ki magából, hogy a jogász definiáló műszerei tehetetlenül siklanak le ennek a proteusz-szerü jelenségnek testéről. Tökéletesen áll a tisztességtelen versenyre az, amit Frank Ignácz a „cselfogásokról" mond: „annyira változók, hogy azokat a törvény soha ki nem merítheti; és tanácsosabb ebben a kérdésben a bíró hatalmát meg nem szorítani, hogy az egyes eseteket vizsgálva, minden körülményeket illő tekintetbe vehesse."8) De felesleges is volna a t. v. formaszerti definicziója. Hiszen benne él a tisztességes kereskedők köztudatában; állandóan leselkedik reájuk és akkor és ott fojtja meg őket, 8) A közígazság törvénye Magyarhonban. Buda 1845. I. 289. §. 11-12. 82. amikor és ahol a legkevésbbé gondolnak az ellene való védekezésre. Hamarább és egyszerűbben érünk czélhoz, ha az elméleti definiczió helyett a tisztességtelen versenynek kiforrott cselekvőségeit igyekszünk csoportosítani. És itt eléggé meg nem becsülhető szolgálatokat tett a franczia bírói gyakorlat, amely a tisztességtelen versenynek minősíthető cselekményeket két nagy csoportba osztályozza: a) olyan cselekmények, amelyeknek czélja a versenytárs áruinak vagy vállalatainak diszkreditálása, hazug híreszteléssel; röviden a versenytárs be/eketitése (dénigrement); b) olyan cselekmények, amelyeknek czélja más vállalattal összetévesztésnek előidézése, a tettest meg nem illető megjelölés, jelzés (czég, név, védőjegy, üzletmegjelölés stb.) használatával. Kóklernek9) osztályozása pedig egészen közel hoz a legtipusosabb cselekvőségekhez. Szerinte a személyiségi jogot meg lehet sérteni: a) megtévesztéssel (Irreleitung); b) erőszakos beavatkozással (Vergewaltigung; Feindseligkeiten). A megtévesztés lehet szubjektív, amikor valamely meghatározott személy ellen irányul (ide tartozik más nevének, czégének, védőjegyének, üzletmegjelölésének a használata) és lehet objektív, amikor — anélkül hogy valamely versenytársat közvetlenül sértene — az* áru vagy szolgáltatás igen előnyös voltát idézi elő (ide tartozik: a reklámszédelgés, a vételre csábítás különféle módja, hamis származási hely feltüntetése, a tettest meg nem illető kitüntetések, érmek, oklevelek stb. használata). Az erőszakos beavatkozás legtipusosabb cselekvőségei: a befeketités (hitel- és hírnévrontás), az alkalmazottak megvesztegetése, az üzleti vagy üzemi titok megsértése és minden egyéb verseny czéljából elkövetett erőszakos magatartás a versenytárssal szemben. Ebből a részletezésből is láthatjuk, hogy teljesen hiu kísérlet volna olyan törvényt alkotni akarni, amely a tisztességtelen verseny valamennyi cselekvőségét felsorolná. Éppen ezért meg kell állapitanunk, hogy ha az oltalomról gondoskodni kivánó törvényhozás külön is veszi a tisztességtelen verseny egy néhány 9) Der unlautere Wettbeweib. Berlin 1914. 9. §.