Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A tisztességtelen verseny problémája [2. r.]

11—12, sz. Keresked kiforrott cselekvőségét, feltétlenül módot kell adni a birói gyakorlatnak arra, hogy a tisztességtelen versenynek minden egyéb elképzelhető vagy kialakuló esetével szemben is a megfelelő eréllyel felléphessen. 2. És a tisztességtelen verseny ellen alkotott törvényeknek legérdekesebb specifikuma éppen abban áll, hogy beszélnek a reklámszédelgésről, a bitorlás és utánzásról, a hirnévés hitelrontásról, a hólabdaszerződésről, a titokelárulásról, az üzleti vesztegetésről, a jogtalanul rendezett végeladásokról és árverésekről és amikor mindezt a sok szép tényálladékot csokorba kötötték, belerakják a csokrot egy hatalmas vázába, amelyet ugy hivnak, hogy „generális klauzula.* Ennek a generális klauzulának legjellemzőbb konstrukcióját az osztrák javaslat 14. §-a és az 1912. május 1-i belga javaslatnak l. czikke adják. Az osztrák javaslat — miután felsorolta a kiforrott cselekvőségeket — 14. §-ában a következőket mondja: „A felsoroltakon kivül tisztességtelen versenynek tekintendő minden az üzlettulajdonos által vállalata körében elkövetett olyan cselekmény, amely a jó erkölcsöt durván sérti és amely alkalmas arra, hogy egy vagy több versenytárs üzleti vevőkörét vagy üzemét hátrányosan befolyásolja." A belga javaslat a felsorolást azzal végzi „s általában bármely más jogtalan tény által, amely elkövetőjének valóságos vagy látszólagos fölényt, versenytársának pedig hátrányt jelent." Ez a két kiragadott példa — amellett, hogy megmutatja, hogy milyen nehéz a tisztességtelen versenyt általában meghatározni — nagyon világosan megmondja, hogy mi az a generális klauzula. Az a biztonsági szelep, amely módot ad a bírónak arra, hogy a kifejezetten felsorolt tényálladélcok alá nem szubszumálható déloyalitást is kellő megtorlásban részesíthesse; tehát minden elképzelhető deloyalitással szemben mozgásba hozhassa az igazságszolgáltatás gépezetét. És itt jövünk reá, hogy miért tökéletesebb az az állapot, amidőn az oltalmat egyedül az élet változásaihoz gyorsan alkalmazkodó birói gyakorlat adja meg, másrészről, hogy az oltalom törvényes szabályozása esetében miért kell akkora súlyt helyezni a tisztességtelen verseny általános körének szabatos és a forgalom jogos érdekeit kellően méltányoló elhatárolására. Mert ez a el mi Jog 85 teoretikusnak látszó elhatárolás ad tartalmat a generális klauzulának, a szabályozás tulajdonképpeni gerinczének; mert a t. v.-ről alkotott törvény lényegében nem tesz egyebet, mint az önmagától nem cselekvő bíróságot általánosságban az oltalom adására utasítja. 3. Vizsgáljuk most azt a kérdést, hogy miként kell a generális klauzulát megkonstruálni és jelentőségéi felfogni. a) Bevezető fejtegetéseink eredményeképpen megállapítottuk, hogy tisztességtelennek csakis az olyan, verseny czéljából felhasznált eszközt minősíthetjük, amely nem egyeztethető össze az üzleti tisztességgel. Ezzel a megállapítással tulajdonképpen megadtuk a generális klauzulának a tartalmát is. Nézetem szerint a megalkotandó törvény éppen eleget mond, ha a generális klauzulát ekként formulázza meg: „Üzleti versenyt nem szabad ugy folytatni, hogy az az üzleti tisztességbe ütközzék." Ezzel a rendelkezéssel megmarkolnánk valamennyi elképzelhető déloyalitást, jobban mondva: módot adnánk arra, hogy birói gyakorlatunk ezt megtehesse, amellett, hogy a kellő határozottsággal emeltük ki a kereskedelmi versenyt megfertőző déloyalitásokat a „tisztességtelen verseny" általános gyűjtő medenczéjéből. A német 1909. jun. 7. törvény 1. §-ában foglalt generális klauzulában — amely különben általánosságban tartott volta miatt szintén fölébe helyezendő mindazoknak a törvényeknek, amelyek pontosabb körülírással akarják a tisztességtelen verseny általános fogalmát elhatárolni és így a „qui dit trop ne dit rien" hibájába esnek — én főleg azt kifogásolom, hogy a tisztességtelenség kritériumát nem magából a kereskedelmi foglalkozásból, hanem a túlságosan általános és színtelen „jóerkölcs" segítségül hívásával állapítja meg.10) b) A tisztességtelen versenyről szóló törvény rendszerét döntő módon befolyásolja az, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk a generális klauzulának. Ha a tisztességtelen verseny körébe vonható cselekvőségekkel szemben csupán magánjogi szankcziókat akarnánk alkalmazni (tehát az abbanhagyásra és kártérítésre kötelezést), akkor a törvényes szabályozást el is intézhetnénk a generális klau10) „Aki az üzleti forgalomban (vállalata körében) verseny czéljára olyan cselekményt követ el, amely a jóerkölcsbe ütközik."