Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

sz, KÉresKeaelmí JO A magyar Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. Indokok: Felperes az elsőbirósági itélet elleni felebbezésében nem támadta meg az elsőbiróságnak a felebbezési bíróság részéről irányadónak vett azt az ítéleti ténymegállapítását, mely szerint .felperes bírói kérdésre kijeleníette, hogy kártérítési követelését arra alapítja, hogy alperes szóbelileg magára vállalta, hogy keresztül fogja vinni az alakitandó részvénytársaságnál, melynél az érdekeltsége többségéről gondoskodik, hogy a telkeken tervezett építkezéseknek keresztülvitelével (alperes) bizassék meg s hogy felperest a végrehajtó bizottságba beválasztatja, amely kötelezettség betartása esetén az ügyletnél nagy nyereséget lehetett volna elérni. Kötelezettségének azonban alperes nem felelt meg, meri a fiumei részvénytársaság ahelyett, hogy az egész építkezéssel alperest bizta volna meg, nyilvános árlejtést irt ki, melyre alperes nem is pályázott s ennek következtében a remélt nagy nyereség elmaradt." A dolog ilyen állásában nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság, midőn a keresetet egyedül a fenti jogalapon bírálta meg és mellőzte azokat a további jogalapokat, melyeket felperes kereseti követelésének egyes tételeinél külön is megjelölt. Ami már most azt a további kérdést illeti, hogy a fenti kötelezettségvállalás a jó erkölcsökbe ütközik-e és hogy az arra aiapitott követelés bírói uton érvényesithető-e, a tekintetben a Kúriának az a jogi álláspontja, hogy általában erkölcsi kötelesség terheli az igazgatósági tagokat a tekintetben, hogy a részvénytársaság érdekeit önzetlenül munkálják. Amennyiben tehát részükről valamely czélzat, vagy törekvés arra irányul, hogy a társaság érdekével szemben egyesek önző érdeke juttassák érvényre, az a czélzat nyilván erkölcstelen. A jelen esetben az alperes czélja, mint amiként ez meg van állapítva, a fent említett kötelezettségvállalással az volt, hogy ez uton ő és társai s igy mint egyik részes a felperes is, a részvénytársaság kihasználásával annak érdek sérelmére nagy nyereségre tegyenek szert. Kitűnik ez különben az alperes C) alatti levelének abból a tartalmából is, mely szerint alperes ellene van az építkezési munkálatok alvállalatba adásának, mert a házilag végzendő munkákat helybeliek végezvén, az alvállalkozók rámutathatnak arra, hogy alperes a részvénytársaság rovására a munkálatokat magas árért vállalta. Nyilvánvaló tehát ezekből, hogy a fenti kikötéssel a peresfelek egyaránt a saját önző érdeküket kívánták a részvénytársaság hozandó határozata által biztosítani. Nem sért ennélfogva jogszabályt a felebbezési bíróságnak az az álláspontja sem, mely szerint az előrebocsátottak értelmében a szóbeli tárgyaláson I bírói kérdésre tett kijelentéssel a felperesi részről a kereset egyedüli jogalapjaként megjelölt kötelezettség vállalását tárgyazó azt a megállapodást, amely egyrészről Foris Sándor és Adorján Dezső, mint a „Fried és Adorján" alperes czég tagjai, másrészt Török Emil felperes között, akinek mindegyike a perhez csatolt czégkivonat tartalmának tanúsága szerint a megalakult ,Fiumei épitő részvénytársaság" igazgatóságának sorába a tervelés eredményeként tényleg be is jutott — létesült: a jó erkölcsökbe ütközőnek tekintette és ez alapon a keresetet az egyes tételek vizsgálata nélkül elutasította. Ezeknél fogva a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. Takarékbetéri könyv. 33. A csupán névkezdőbetükr8 elhelyezett s a beíéíi könyv czimlapján fentartási záradékkal el nem látott betétikönyv bemutatóra szóló papírnak tekintendő, amennyiben az alapszabályok vonatkozó rendelkezése szerint a betéti könyv elömutatója személyi igazolás nélkül is jogszerű birtokosnak tekintendő. — A fökönyvba bevezetett fentartási záradék joghatálylya! nem bir, ha az a betét könyv czimlapjára reá nem vezettetik. (Kúria 242/1919. P. VII. sz. — 1920. január 27.) A magyar Kúria: Az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az ebben a tekintetben meg nem támadott, s ekként a Pp. 543. § a alapján a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint egyrészt alperes pénzintézet a betéti főkönyvben előjegyzett fentartásra tekintettel megtagadta és igy kétségessé tette a betéti könyv birtokosául jelentkező felperesnek azt a jogát, hogy a pertárgyu betéti könyv alapján, az alapszabályokban meghatározott három havi felmondási idő megtartásával a felperes a betéti összeget annak idején követelhesse. Másrészt pedig ugyané tényállás szerint í a felperes kijelentette, hogy a felmondás jogát ez időszerint igénybe venni nem kívánja, tőkéjét az alperes pénzintézettől még pernyerés esetén sem szándékszik kivenni s éppen ebből az okból felperes teljesítést az alperestől nem is követelt. A felperes jogállapotának biztosítása, a felperes tőkéjének a betétben való tartáshoz fűződő érdekeire való tekintettel, a jogát kétségessé tevő alperessel szemben ezek szerint szükségesnek mutatkozván : a felebbezési bíróság a Pp. 130. §-nak a megállapítási keresetet szabályozó rendelkezését a fenforgó esetben helyesen alkalmazta akkor, amidőn döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennek a megállapítási keresetnek helye van. Alperesnek felülvizsgálati támadása tehát ebben a kérdésben alaptalan! De nem tévedett a felebbezési bíróság a