Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

72 Kereskedelmi Jog 7—8. sz. pertárgya betéti könyv jogi minősítése kérdésében sem. Az ebben a részben szintén megnem támadott ítéleti tényállás szerint a betéti könyv A. N. névkezdőbetükre szól, a betéti könyv czimlapján fentartási záradék nincs, tartalmazza továbbá a betéti könyv az alapszabályok 161. §-nak az alábbiakban kiemelt rendelkezését. A peresfeleknek a betéti ügyletre vonatkozó jogviszonyát szabályozó kérdéses rendelkezés kimondja, hogy a betéti könyv előmutatója, annak személye igazolása nélkül is a betéti könyv jogszerű birtokosának tekintendő, neki a töke és kamat kifizethető. Az a meg nem támadott további tény, hogy az alperesnek betéti főkönyvében „Ábrahám József* aláírással a fentartási záradék van bevezetve, minthogy ezt a záradékot egyidejűleg a betéti könyv czimlapjára rá nem vezették, — jogilag lényegtelen az alapszabályok 161. §-ának arra a rendelkezésére való tekintettel, amely e fentartási záradék lényeges kellékéül a betéti könyv czimlapjára való rávezetést is megszabja. Kiemelve azt, hogy az alperes csak a felülvizsgálati kérelmében s igy a Pp. 35. §. alapján elkésetten állítja, hogy a betéti könyv eredetileg Ábrahám Józsefé volt. (1. 2.): az alapszabály fennebb emiitett határozott rendelkezésével szemben a felebbezési bíróság helyesen mellőzte a Pp. 270. §. alapján az arra felajánlott bizonyítást, hogy a betéti főkönyvben említett korlátozást a betéti könyv akkori birtokosa tette volna, mert a valamely jogilag nem lényeges tényre felajánlt bizonyítás felesleges. Fenti alapszabályi rendelkezésekre, mint irányadó anyagi jogszabályokra való tekintettel a felebbezési bíróság helyes jogi álláspontból indult ki akkor, amidőn a szóbanforgó betéti könyvet bemutatóra szóló értékpapír jogi tekintete alá esőnek minősítve, megállapította a felperes tényleges birtokosnak azt a jogi igényét, hogy a betéti könyv előmutatása és egyéb alakiság megtartása mellett a fentartás nélkül elhelyezett betéti összegnek kifizetésére feltétlen kötelezettséget vállalt alperestől a betéti összeg kifizetését követelhesse. Közömbös fenti jogi álláspontra való figyelemmel az a körülmény is, hogy az alperes a betéti könyvet a hitelezőnek vitatott, de helyt nem álló ismeretlensége miatt birói letétbe helyezte. Ugyancsak ebből folyólag elesik a felperes kereseti joga ellen intézett támadás, valamint alaptalanok alperesnek a betéti könyv jogi jellegére felhozott, a fent kifejtett jogi állásponttal ellentétes jogi érvelései. Zálog. 34. A K, T. 299. §a szerint a jóhiszemű záiogbirlokos csupán a zálogtárgynak — a tartozás törlesztéséig — visszatartására van jogosítva; ellenben a tulajdonos actoratusi jogával szemben a zálogtárgy tulajdonul megszerzésével nem védekezhetik. (Kúria 6749/1918. P. VII. sz. — 1920. január 14.) A magyar Kúria: Az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Magának a felperesnek előadása szerint F. E. a felperes megbízásából adta át a kereseti 27 drb. részvényt az alperesnek kézi zálogul. Az alperes tehát nyilván jóhiszemű zálog birtokosnak tekintendő, habár a kérdéses részvények nem F. E.-nek, hanem a felperesnek tulajdonát képezik is. Anyagi jogszabály szerint azonban a jóhiszemű zálogbirtokos is a zálogot a tartozás kifizetése ellenében a tulajdonosnak kiadni tartozik. A K. T. 299. §-a a jóhiszemű zálogbirtokos érdekét védi, a jóhiszemű zálogbirtokos sem követel többet, mint hogy a zálogtárgyat a tartozás törlesztéséig visszatarthassa. Alaptalanul vitatja tehát az alperes a K. T. 299. §-ára hivatkozással azt, hogy felperes az alperessel mint jóhiszemű zálogbirtokossal szemben tulajdoni igényét nem érvényesíthetné, azaz nem volna actoritási joga pusztán amiatt, mert a zálogot alperes nem a felperestől, hanem F. E.-től kapta. A felebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy F. E. akkor, amikor a kereseti részvényeket az alperesnek zálogba adta, közölte az alperessel, hogy a részvények a felperes tulajdonai. Ez a tényállás a Pp. 534. §-a értelmében itt is irányadó marad, mert az alperesnek e ténymegállapítás ellen intézett panasza alaptalan. Az alperes idevonatkozó panaszát illetően különben kiemeli a magyar Kúria, hogy az alperes minden alap nélkül vitatja, miszerint az A. a. felperes által csatolt okirat tartalma ellentétben állana F. E. tanúnak azzal a vallomásával, hogy ő a zálogbaadással megmondotta, miszerint a kérdéses részvények a felperes tulajdonát képezik. Ilyen tényállás mellett is jogosiva lett volna az alperes *a K. T. 305. § a alapján a kereseti részvényeket eladatni, mert alperes a fentiek szerint jóhiszemű zálogszerző volt s nem vitás, hogy az adósok kötelezettségüknek a lejáratkor nem tettek eleget. De az alperes saját előadása szerint ezzel a jogával nem élt, hanem a kereseti részvények kiadását, a felperes kereshetőségi joga ellen emelt s fentebb már alaptalannak itélt kifogásán felül amiatt tagadta meg, mert a kereseti részvényeket 1901. évben darabonkint 90 koronáért megvette.