Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Az eszmei javak a békeszerződésben

31 megengedése, hogy az ellenséget még valaha egy kölcsönös jogvédelmet czélzó unióba befogadhatnák, hazaárulás számba ment. Az a diplomatikusan óvatos szövegezés, amelyben a szerkesztőség ezt a felhívást közreadta, igen érdekesen jellemzi az akkori helyzetet.*) Amikor néhány hónappal később, a tervezet közzététele után, e sorok irója a berni hivatalnál újra eljárván, érdeklődött az iránt, hogy reagáltak-e „más" oldalról a közreadott közleményre és nemleges választ nyervén, azt a kérdést koczkáztatta meg, vájjon egyáltalán semmiféle jele sem mutatkozik-e annak, hogy 3mása oldalon is tudomást vettek erről a közleményről ? — nem minden habozás után azt a titokzatos választ nyerte, hogy „egyes" kormányok nagyobb példányszámban külön is megrendelték a februári számot. Az akkori körülmények között ez is eleget mondott. A magyar tervezetnek szuggesztív hatása, amelyre itten — a köteles szerénységet félretéve — joghistóriai szempontból reá kellett mutatnunk, félreismerhetetlenül megnyilvánul a magyar tervezet egyes oly rendelkezéseinek átvételében, amelyek — mint álább még reá kitérünk — a jogfolytonossági elvet taktikai szempontból túlhajtva (helyesebben : a szükséges korlátozások nélkül) juttatták érvényre. Fentartás és korlátozás nélkül oly rendelkezéseket találunk ugyanis a magyar tervezetből a békeszerződésbe átültetve, amelyek a gyakorlatban csak bizonyos, eredetileg aprólékosságok kerülése kedvéért mellőzött íentartásokkal és kivételekkel lesznek megvalósíthatók s amelyeket, pl. a béke végrehajtását tárgyazó német törvény máris az értelmezés eszközeivel törekedett mérsékelni. Hogy ennek az eddig nyilván egyedülálló ingerencziának, amelyet a magyar jogászat a békeszerződés határozmányaira reményén felül gyakorolt, mennyi a gyakorlati értéke, az alábbi szemle fogja megmutatni. Leghelyesebbnek tartjuk, ha a hozzánk legközelebb álló, t. i. beitörvényhozásunkat érintő rendelkezésekből *) Nous publions ci-aprés ie resultat des étudas faites par l'Association hongroise de la propriété industrielle concernant les mesures á prendre, aprés la guerre pour remettre la protection internationale de la propriété industrielle sur un pied normál. C est avec plaisir, que nous reproduirons les Communications succinctes que dautres groupes d'intéressés nous adresseraient sur la mérne question en se platánt au point de vue de l'intérét généről.* kiindulva sorrendben haladunk a tőlünk elszakadó országrészeken át a távolabbi nemzetközi j jogviszonyokig, nevezetesen a szerződéses viszonyban az Uniókban és az Uniókon kivül álló államokig. /. Belföldi jogalkotás. A győzők a győző • jogán nemcsak azt irják elő nekünk, hogy ' nemzetközi viszonylatainkra nézve milyen elve; ket fogadjunk el kötelezőknek, hanem azt is megszabják, hogy bizonyos jogalkotásokat tiszj tán belső törvényhozás utján is meg kell való| sitanunk. a) Kötelezőleg előírja (osztr. 226. czikk 1. p.). hogy az entente-államokból származó természeti és ipari termékeket a kereskedelmi forgalomban a tisztességtelen verseny „minden nemével" szemben oltalmazni tartozunk. A külföldi irodalomban talált téves interpretá| czióval szemben különösen ki kell itt emelnünk, hogy ez a rendelkezés nem azonos a revideált párisi konvenczió 10/b czikkével, amely szerint a szerződő állam az egyezményes állam honosait a tisztességtelen versenynyel szemben ugyanazon oltalomban tartozik részesíteni, mint saját honosait. Az Unió-egyezmény ugyanis csupán paritásos elbánást ir elő, de nem szab meg semmiféle kötelezettséget arra nézve, hogy mi legyen a tartalma a belföldi jognak, holott a fenti határozmánynak az lesz a folyománya, hogy honosainkra is kiterjedő oly törvényeket kell alkotnunk, | amelyekkel mai jogunkban nem is ösmeretes | oltalmat statuálnak a visszaélések „minden (!) nemével" szemben. Az csak üdvös lesz, ha ez a régóta tervezett törvényhozói reform megvalósul ; hiszen a jognélküliség eddigi állapotát elegen és eléggé ostoroztuk; sajnálatos csak az, hogy az entente-államok nincsenek velünk szemben kölcsönösségre kötelezve. Minthogy azonban az irányadó államok (Francziaország, Anglia, Amerika, Olaszország, Belgium) az oltalmat e részben nem specziális törvényekben, hanem az általános magánjog és főleg a birói gyakorlat keretében valósítják meg; abban a magyar honos, állami hovatartozására való tekintet nélkül is részesittetni fog. Kívánni valónk e ponton csak az lehet, hogy bárcsak lennének nagy számmal oly vállalataink, amelyek a külföldön kivívott nagy jelentőségüknél fogva ilyen oltalomra tényleg reá vannak utalva. Sajnálatos, hogy kormányaink a tisztesség-