Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Az eszmei javak a békeszerződésben

32 K e r e 8 k telén verseny elleni oltalomnak annyiszor szőnyegre hozott hivatalos törvénytervezetekkel, ankétekkel, stb. ismételten előkészített megvalósítását, főleg az osztrák kormánnyal felmerült egyes vitakérdések miatt, évtizedeken át addig-addig halasztgatták, mig azt most külső hatalmi szóra vagyunk kénytelenek megvalósítani. b) A fent idézett czikknek 2. bekezdése a hamis származási jelzők elnyomását tárgyazza. Ez az előírás sem fedi az Unió-egyezmény 10. czikkét, amely — természetesen, az itt hiányzó kölcsönösség kötelezettségével — csupán a helynév ellen irányul, amennyiben az költött, vagy csalárd szándékkal bitorolt kereskedelmi névvel van kapcsolatban. c) Az entente a borok és szeszes italok megjelölésének oltalmában (osztr. 227. czikk.) ennél is tovább megy és azt hisszük, hogy egyenesen unicumot statuál az idegen jognak a legyőzőttre való oktroyálása tekintetében. Szinte látjuk magunk előtt a franczia pezsgő-, cognac- és likőrgyártás érdekeltjeit, akiknek jogos érdekeit főleg a német törvényhozás és judikatura oly hosszú időn át elnyomni törekedett. Ezek most ugyancsak kiadós elégtételt vesznek maguknak. Az emiitett 227. czikk azt mondja, (de legalább a kölcsönösség kötelezettségével) hogy a legyőzött állam tartozik követni az illető entente államban érvényes ama törvényeket és az ilyen tőrvényekkel összhangban keletkezett ama közigazgatási és birói határozatokat, amelyek szerint bor és szeszesitalok tekintetében valamely termő vidékre utaló jelző használhatóságának joga szabályozva és annak feltételei megállapítva vannak. Ebből az következik, hogy nemcsak a franczia törvény, hanem a franczia prefet, vagy a franczia tribunal esetről esetre hozott döntései is a belföldön joghatályos (irott, vagy íratlan) jogforrásként lesznek kezelendők: a kecskeméti „Cognac", a villányi „Bordeaux" stb. elnevezéseknek el kell tünniök, viszont a „Tokaji" bor, a „Szegedi" paprika stb. jelzés is a mindenkori judikaturától független oltalomban fog a külföldön részesülni. d) Az irodalmi és művészeti alkotások szerzői joga tekintetében is — bár csak közvetett uton — előir az entente számunkra beitörvényhozási reformokat. Maga az előírás ugyancsak a Berlinben 1908. nov. 13-án revidiált és az 1914. márcz. 24-iki berni zárjegyződ e 1 m i J o g 3—4- n. könyvvel kiegészített 1886. szept. 9 iki berni egyezményhez való csatlakozásunkat teszi kötelezővé (osztr. 239. cz. 1. bek.) és pedig a berlini egyezmény 25. czikkében megengedett fentartás nélkül, azonban ez a kényszer valójában a belsőtől vény hozásra is ingerentiát jelent, mert meg kell valósitanunk az oltalomnak azt a minimumát, amelyet a berlini egyezmény előir. Itt is oly reformot leszünk kénytelenek parancsszóra megvalósítani, amelynek korszerűségét a szakkörök évtizedek óta hangoztatják. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület 1906-ban ezzel indult meg (1. Ranschburg Viktor tanulmányát az „Iparjogi Szemle" I. évf. 1. sz. élén), sőt amelynek törvényjavaslata is már évek óta készen áll. Így boszulja meg magát az a hagyományos magyar törvényhozási politika, amely a hangzatos pártjelszavak túlbuzgó szolgálatában nem tudott időt találni a pártkérdéseken kívül álló oly komoly munkálatokra, amelyek jogrendünknek — legalább irott kereteiben — európai jelleget lett volna alkalmas kölcsönözni. //. Az elszakadó országrészek. A gazdasági összetartozást nem lehet puszta hatalmi szóval, mint a politikait, megszüntetni: bennünket tehát a legközelebbről továbbra is azoknak az országrészeknek a sorsa érdekel, amelyek a béke által idegen államokba kebeleztétnek be. A Budapesten székelő vállalatnak gyára vagy telepe, — amelyben a szabadalmazott találmány alkalmaztatik s amelyből származó termékek a központban lajstromozott védjegyet vagy ipari mintát megtestesítik — most már politikailag idegenné váló államterületeken fekszik és pedig részben olyan államokban, amelyeknek jogrendje eddig nem is ismerte az eszmei javak oltalmának egyikmásik ágát. Az eredeti békeszerződés-tervezetben ezekről egyáltalán nem volt gondoskodás; a békefeltételek tárgyalása során vették fel (osztr. 274. cz. 1. bek.) azt a rendelkezést, hogy a monarchia területén keletkezett, vagy annak területrészeit annektáló államok tartoznak azoknak az ipari és eszmei javaknak a fennállását az eredeti oltalomnak megfelelő időtartamban elismerni, amelyek az illető terület átszállása időpontjában hatályban állottak. Ezzel a magyar szerzők szerzői joga a tőlünk elszakadó magyarság körében, az anyaországbeli vállalatoknak