Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Az eszmei javak a békeszerződésben

gőség, sem a hazai biróság ítéletének anyagi jogereje nem fogja korlátozni. Egyéb perjogi rendelkezések: A szövetséges és társult hatalmak honosai Ausztria területén, személyük, javaik, jogaik és érdekeik tekintetében állandó oltalomban részesülnek és a bíróságok előtt szabadon eljárhatnak. A békeszerződés hatálybalépésétől kezdve a polgári eljárást szabályozó 1905. július 17-iki hágai egyezmény azokra a szerződő á lamokra nézve, amelyekre ez eddig is vonatkozott — — Francziország, Portugália és Románia kivételével — újból érvénybe lép. Az eszmei javak a békeszerződésben. Irta : Dr. Fazekas Oszkár ügyvéd, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület ügyvezető titkárja. Nem állván rendelkezésünkre e tekintetben a neuilly-i tervezet szószerinti szövege, azokra a rendelkezésekre vagyunk utalva, a melyek az ösmeretes német és azzal azonos osztrák békeszerződésben vannak megállapítva. Bátran támaszkodhatunk ezekre, mert eme jogviszonyok nemzetkőzi jellege és különleges magyar szempontoknak teljes hiánya eleve is kizárja annak a lehetőségét, hogy ezen a téren az entente velünk szemben az általa eddig alkalmazott és most már sablonná vált határozmányoktól eltérjen. Habár a nemzetközi magánjog elemi alaptételeit negligáló s annak hagyományos szellemével — a távoli jövőre is kihatólag, egyenesen szembehelyezkedő diktált béke több fejezetben elszórtan található idevágó feltételei is magukon viselik a magát minden jogethikai korláton tultevő hatalmi szó önkénykedő jellegét: mégis azt kell mondanunk, hogy az eszmei javak oltalmát átölelő határozmányok rendszere ugy alapgondolatában, mint rendelkezéseinek túlnyomó részében magukénak vallják a magánjogok tiszteletét, a jogfolytonosságot és a kölcsönösséget, tehát azokat az alapelveket, amelyek a jogot joggá teszik. Ez, a békeszerződés szellemi egysége szempontjából nem épen önként értetődő jelenség ana vezetendő vissza, hogy az ententeállamoknak e téren igen jelentékeny nemzetkőzi érdekeltsége állván fenn, a legyőzött középeurópai államokkal együtt eddig is tagjai voltak oly nemzetkőzi egyezmények komplexumának, amelyeket félredobni, vagy amelyekből a legyőzötteket egyszerűen kizárni a jövőre nézve sem óhajtották. Ezen a belső indokon kivül nevezetes befolyást gyakorolhatott a békeszerződésre, e tekintetben az a külső momentum, hogy készen találtak a nemzetközi Unió orgánumában a „Propriélé Industrielle"-ben (1918. február 28-iki sz.) egy, a nemzetközi viszonyok helyreállítását rendszerbe foglaló oly tervezetet, amely a fent kiemelt alapelveken volt felépítve. Nem lehet ezen, a háború alatt megjelent, bár magyar eredetű, de a P. I. révén semleges, sőt majdnem „félhivatalos" jelleget nyert tervezet által a békeszerződésre gyakorolt hatást meglepőnek találni, ha meggondoljuk, hogy azt az óriási materiát, amelyet a békeinstrumentum szabályozni volt hivatva, rövid idő alatt hevenyészve ütötték össze és hogy a diplomáczia szemében alárendelt jelentőségű és amellett túlságosan subtilis különleges anyaggal állunk szemben, amelynek az egyes ententeállamokban az illetékes faktorok bevonásával való gondos előkészítése és minucziózus szövegezése már fizikailag is alig volt lehetséges. Természetes, hogy ily körülmények között az idevágó munkálatokkal megbízott tényezők, talán nem is ex asse jártas gyakorlati szakemberek a berni nemzetközi iroda hivatalos közlönyében közzétett tervezetnek hatása alól nem vonhatták ki magukat. Egy intim adat, amelyet most már elárulhatunk, szintén alkalmas arra, hogy támogassa ezt a feltevést: Amikor e sorok irója 1916. szeptemberében a berni nemzetközi iroda vezetőségével tárgyalásokat folytatott avégből, hogy a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület által szerkesztett, fent emiitett tervezetnek az iroda hivatalos közlönyében leendő közzétételét lehetővé tegye, a kifejezésre jutott aggályok és ellenvetések elsimulása után kieszközölte azt az adott viszonyok között rendkívülinek nevezhető vívmányt, hogy a hivatalos közlöny szerkesztősége magára vállalta annak csillag alatt leendő kifejezésre juttatását, miszerint kívánatosnak tartja, hogy „más" oldalról is hozzászóljanak az eszmei javakra vonatkozó nemzetközi jogviszonyok helyreállításának kérdéséhez, ami pedig elég merész konczesszió volt abban az időben, amikor az entente oldalán a feltevés puszta