Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Jogviszonyaink az elszakadó területekkel

24 Reresked megmaradó magyar állampolgárokra vonatkozó összes kérdéseket, melyek ezeknek jogait, előjogait és javait érintik és melyeket nem szabályoz sem a békeszerződés, sem pedig azok a szerződések, melyek bizonyos közvetlen vonatkozásokat rendeznek a monarchia területéből részt kapó, vagy a monarchia felbomlása folytán keletkezett uj államok között. E czélból a békeszerződés joghatályossá váltától, vagyis a ratifikálási jegyzőkönyv Párisban leendő kiállításától számitott három hónapon belül konferenczia fog összeülni s ez lesz hivatva a kérdéseket szabályozni. Ha a konferenczia nem jön össze, vagy pedig az egyes kérdésekre nézve megegyezni nem tud, ugy ennek a szakasznak már nincs meg az a szankcziója, melyet a békeszerződés az előző 198. §-nak nyújt. Ugyancsak külön megállapodás tárgyát fogja képezni a 231. §. B) pontja szerint az, hogy Lengyelország és Cseho-Szlovákia valutája minő viszonyban legyen a magyar valutával s ha e részben megállapodás nem jön létre, ugy a jóvátételi bizottság fog határozni. A 256. §. egyesületek s közjogi jogi személyek vagyonának megosztását teszi külön megállapodások feladatává. A felsorolt szakaszokból nyilvánvaló, hogy a kérdéseknek egész tömkelege vár még eldöntésre s ezeknek előkészítése czéljából legyen szebad e sorok olvasóihoz azzal a felhívással fordulnom, hogy a felmerülő kérdéseket, eseteket szíveskedjenek a lap szerkesztőségével, vagy a czikk Írójával közölni, mert megfelelő megoldási javaslatokat csakis ugy tehetnek az érdekelt szakkörök, ha az anyagot a maguk teljes egészében ismerik. Mindenki, aki a legegyszerűbb esetet is felveti, szolgálatot tesz az ügynek, mert nemcsak a háborút lehet elveszteni, nemcsak a békének első felvonása végződik ránk nézve szomorúan, hanem tökéletes elpusztulást jelenthet ránk nézve az, ha a széteséssel kapcsolatos kérdésekben majdan nem tudjuk érdekeinket megvédeni. Pedig kétségtelen a 198. §-ban hangoztatott alapelvekből, hogy az antant a szétesésnél igazságos és méltányos megoldást kiván: „assurer le meilleur et le plus équitable traitement á toutes les parties." Egy gondolatot minden esetre le kell rögzítenünk már most s ez az, hogy kívánatos lenne valamely oly felsőbb fórum megalkotása, mely az utód államok közt felmerülő el ml Jog ^^-^fz. viták esetén döntene anélkül, hogy e czélból a népszövetséget kellene igénybe venui, mire különösen azért is szükség volna, mert itt igen gyakran nem állam és állam közti ellentétről, hauem az egyesek konkrét gazdasági károsodásának ellensúlyozásáról van szó, III. A széteséssel kapcsolatos kérdés az állampolgárság szabályozása is. Ha valaki magyar területen születik, ugy magyar állampolgár iesz, ha csak illetőség, származás folytán nem más államnak polgára (57. §.), s Magyarország minden formalitás mellőzésével elismeri annak magyar állampolgári mivoltát, akinek a magyar állam területén községi illetősége volt, föltéve, hogy születése — értsd leszármazása — folytán nem valamely más állam hozzátartozója. (64. §.) Azok a személyek, kiknek valamely eleső területen van községi illetőségük, megszerzik ipso jure az elszakadó államterület állampolgárságát. (70. §.) A délszláv és cseh-szlovák állam jogosítva van azonban kifogást tenni azoknak az államporgársága ellen, akik 1910. január l. után szerezték meg a kérdéses területen az illetékességet s az illetőtől megtagadják a honpolgári jogot, ugy ez megszerzi azon állam polgárságát, mely a szuverénitást gyakorolja azon a területen, hol azelőtt volt illetékes. (62. §.) Azok, akik magyar állampolgárságukat elvesztik s valamely elszakadó állam polgárságát megszerzik, a szerződés joghatályossá váltától számitott egy év alatt azon állam polgáraivá vétethetik fel magukat, melyben illetékesek voltak/mielőtt az elszakadó területen való illetékességüket szerezték meg, ezek mindenféle dijtól mentesen elvihetik ingóságaikat s megtarthatják azon államban, hol laktak, ingatlanaikat. (63. §.) Ez a rendelkezés tehát a kolozsvári embernek akkor, ha ő azelőtt pl. Zsolnán volt illetékes, jogot ad arra, hogy a cseh-szlovák állampolgárságot megszerezhesse, de a budapesti embernek, aki előbb valamely elszakadó államnak jutó község területén volt illetékes, hasonló optálási jogot nem biztosit. Érdekes az a rendelkezés is, hogy az elszakadó terület állampolgárának ugy ingatlanai, mint ingó javai a legteljesebb mértékben biztosítva lesznek, mig a magyar embernek az elszakadó területen lévő ingatlanaira nézve külön garancziális kikötés nincs. Pedig szükség van erre, mert ugy a román birtokpolitikai törvények,