Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Jogviszonyaink az elszakadó területekkel

Kereskedelmi Jog 25 3—4. sí. az erdélyi nemzetgyűlés által elfogadott s valószínűleg a bukaresti parlament által is jóváhagyandó rendelkezései, a cseh-szlovák köztársaságnak az 1919. évi április 16-án kelt birtokpolitikai törvényében foglalt rendelkezései, úgyszintén a jugoszláv kormány egyes intézkedései, az idegen birtokokat s vállalatokat felügyelet alá helyező rendelkezései kifejezetten a magyar birtokok ellen irányulnak. A magyar területen lévő és itt községi illetőséget szerzett polgárnak optálási joga csak akkor lesz, ha ő magát valamely oly nemzetiséghez tartozónak vallja, mely nemzetiség utódállamot alkotott. Ebben az esetben csatlakozhatik ehhez az utód államhoz. Az egyes államok kötelesek lehetővé tenni az opczió érvényesítését s a már egyszer emiitett 78. §. értelmében megállapodásokat létesíteni abból a czélból, hogy polgáraik jogállása szabályoztassék. Azt, hogy az állampolgárság változása, amennyiben elszakadó államterületről van szó, lehetőleg ne akadályoztassék, a szerződés kétszer is hangsúlyozza. Egyszer a 65., másodszor a 213. szakaszban. A szerződés annak, aki községi illetősége alapján szerzi meg magának valamely elszakadó terület honpolgárságát, a 232. §. B pontjában több jogot biztosit, mint annak, aki más módon lesz valamely elszakadó állam polgára. Például, ha egy Budapesten illetékes román a 64. §. alapján kéri magát román állampolgárnak felvétetni, ugy az antantállamok területén levő javai a lefoglalástól nem mentesülnek. Ellenben, ha az illető azon a cimen kéri a román állampolgári illetékességet megállapítani, hogy ő Brassóban illetékes, ugy franciaországi vagyona mentes a lefoglalástól. Csak természetes, hogy a szerződés 228. §-a arra kötelezi Magyarországot, hogy a területén működő vagy vagyonnal rendelkező idegen állampolgárokat semmi oly korlátozásoknak, vagy különbözeti adótételnek nem vetheti alá, mellyel saját polgárait is sújtja. Különösen pedig nem szabad oly korlátozást behoznia, mely 1914. július 28. előtt az illető állam alattvalóira nem volt alkalmazható, hacsak hasonló korlátozást saját állampolgáraival szemben nem alkalmaz. Fontossággal bírhat ez különösen az ingatforgaimi rendelkezéseknél s egyéb birtokpolitikai törvényeknél, mert nyilván kizárja az ingatlan megszerzésének eltiltását azon a cimen, hogy a vevő idegen állampolgár s lehetetlenné teszi valamely birtokpolitikai célból történő kisajátítását, ugyancsak azon a cimen, hogy a tulajdonos nem magyar honos. IV. A részvénytársaságok tekintetében nem az alapon különbözteti meg a békeszerződés az idegen részvénytársaságot a belföldi részvénytársaságtól, hogy annak hol van székhelye vagy telepe, hanem azt veszi kiinduló pontul, hogy minő állampolgárok a részvényesei, (232. §. II., 232. §. függelék, 6. §., 232. §. B., E. pont, 249. §. stb. stb.) ugy hogy akkor, ha valamely részvénytársaság vagyonát a likvidácziónak nevezett elkobzástól meg akarjuk védeni, nem annyira az üzem nacionalizálására s annak áthelyezésére kell törekednünk, hanem iparkodnunk kell kimutatni azt, hogy részvényesei minő állampolgárok. Egyébként a 253. §. gondoskodik arról, hogy az állam köteles legyen mindennemű könnyítést és segítséget megadni abból a célból, hogy valamely részvénytársaság, melynek részvényesei nem magyar állampolgárok, székhelyét áthelyezhesse oda, hol részvényesei illetékesek. V. Különös jelentősége van a honpolgárságnak azért is, mert a békefeltételek a modern jogfejlődés egyik legnagyobb vívmányát, a jogoknak a honpolgárságtól való függetlenségét megsemmisítették. Ennek az eredménye különösen abban a játékszerüségben nyilvánul meg. mely a valuták átváltozásával kapcsolatosan érvényesül. Hozátehetjük, egyik félnek sem előnyére. így pl. a 100 korona járadékért más értéket fog kapni a cseh szlovák, mást a magyar, mást a román, a jugoszláv és olasz, meg esetleg az osztrák állampolgár. Mindegyik annyi koronát fog kapni, mint amennyi korona a valuta átszámolási árfolyamául majdan meg lesz állapítva. Sajátos helyzetbe hozza ez pl. a cseh-szlovák intézeteket. Ha azok 100 magyar koronáért 100 cseh szlovák koronát kapnának, jogosulatlan előnyben részesülnének a kedvezőtlenebb árfolyamú magyar, román stb. kötvénytulajdonosokkal szemben. Ha pedig kevesebbet kapnak, igy a hivatalos beváltási árfolyamul megszabott 60: 100 arányában a 100 koronáért csak 60 korona névértéket, ugy a cseh szlovák pénzintézetek a legnagyobb válságnak lesznek kitéve, mert a tárczájukban