Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - Fix ügylet

90 Kereskedelmi Jog 9—10. sz. tett tárgyakért a felelősség az ilyen vállalatok tulajdonosait terheli épen ugy, mint a szállodatulajdonost a szállodába bevitt dolgokért. Ez ellen nem lehet felhozni azt, hogy a nyilvános fürdők nagy forgalmúak s hogy a nyilvános éttermeket, kávéházakat stb. bizonyos időben tömegesen rövidebb időre látogatják a vendégek s ez lehetetlenné teszi a vállalat tulajdonosának a felügyeletet, mert az üzem nagy forgalma, tehát nagyobb jövedelme még fokozottabbá teszi a felelősséget; nem méltánytalan tehát, sőt a helyzetből folyik, hogy a felelősség az üzem tulajdonosát terhelje anynyival inkább, mert ezek a jövedelem és vagyonszerzés czéljából létesített vállalatok és üzemek forgalmuknak megfelelően jobban elbírják az esetleges károsodást, az ellen magukat biztosítás utján óvhatják s mindezt üzemkiadásaikban elszámolhatják, de módjukban áll a felelősséget el is hárítani magukról, ha ruhatárat állítanak s ezt a körülményt a vendégeknek megfelelő módon tudtára adták, mert ebben az esetben a ruhatárba el nem helyezett ruhadarabokért nem felelnek. Önként értendő, hogy ez a felelősség nem korlátlan sem a fürdőtulajdonossal, sem a többi vállalatok tulajdonosaival szemben, hanem csak azokra a tárgyakra terjed ki, amelyeket az ember rendszerint magával szokott hordani s amelyeket az üzem szolgálatának igénybe vételénél le kell vagy le szokás tenni; tehát a fürdőkben a rendszerint hordani szokott összes ruhákra, amelyek közé a bot, ernyő, kézitáska is tartozik s a zsebben rendszerint hordani szokott tárgyakra, amilyen a zsebkendő, zsebkés, zsebtárcza, óra, ellenben nem terjed ki a drágaságokra, a szokottnál nagyobb értékű órára és órslánczra. értékpapírokra, nagyobb összegű készpénzre; az éttermekben, kávéházakban stb. pedig — mint már említve volt — csak azokra a ruhadarabokra terjed ki, a melyeket rendszerint csak az utczán szokás hordani, ellenben a szobában letenni szokás, azonban nem terjed ki a magával vitt más tárgyakra, pl. csomagokra, könyvekre stb. Önként értendő végül az is, hogy a vállalat tulajdonosa mentesül a kártérítési felelősség alól, ha kimutatja, hogy a kár a vállalat szolgáltatását igénybe vevő cselekményére vagy mulasztására, harmadik személy elhárithatat an cselekményére vagy erőhatalomra (vis major) vezethető vissza (exculpatio). Kelt Budapesten, a m. kir. Kúria I. jogegységi tanácsának 1920. évi márczius hó 20 ik napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúria I. jogegységi tanácsának 1920. évi április hó 7-ik napján tartott ülésében. Általános. 46. Az igényperben az 1881 : IX. t.-cz. 96. §-a értelmében csak az képezheti vizsgálat tárgyát, hogy az igénylő a lefoglalt tárgyakra bir-e olyan joggal, hogy annak anyagi tartalmánál fogva a lefoglalt tárgyaknak a bírói zár alól való feloldását követelhesse, mig az a kérdés, hogy a lefoglalt tárgyak az igénylő tulajdonát képezik-e, az igényperben megoldást nem nyerhet. (Kúria 1870/1919 P. IV. sz. — 1920. márczius 9.) Indokok: Alaptalan I. r. alperesnek az 1157/1917. M. E. sz. miniszteri rendelet megsértésére fektetett panasza, mert az érintett rendelet 2. §a csupán a gyapjú és az ott megjelölt állati termékek eladásának és megvételének módozatait szabályozza, de nem tartalmaz tilalmat arra nézve, hogy a bevásárlásra jogosított a bevásárlásra nézve harmadik személyekkel társuljon és nem érinti azokat a megállapodásokat, amelyeket a bevásárlásra jogosított a bevásárlás keresztül vitelére vonatkozóan harmadik személyekkel köt, sem azt nem állapítja meg, hogy a rendelet értelmében megvételre ajánlott gyapjú annak a tulajdonául tekintendő, aki ezt a gyapjuközpontnak megvételre felajánlotta, miből foíyólag pusztán abból a körülményből, hogy a kérdéses gyapjút R. L. ajánlotta fel az I. r. alperesnek megvételre, nem lehet következtetést vonni arra, hogy ez a gyapjú a R. L. tulajdonát képezte. Ellenben alapos I. r. alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság az anyagi jog sérelmével marasztalta őt a kérdéses gyapjú vételárában azon az alapon, hogy a R. L. ellen fennálló követelésének kielégítése czéljából végrehajtásilag lefoglalt kérdéses gyapjút a bírói zár alól feloldotta, még mielőtt a felperes részéről a lefoglalt gyapjú zár alól való föloldása iránt tulajdoni jogalapon folyamatba tett igénykereset érdemi elbírálást nyert volna, s hogy R. L. a kérdéses gyapjú vételárát a felperesre ruházta Ugyanis az igényperben az 1881 :LX. t.-cz. 96 §a értelmében csak az képezheti vizsgálat.tárgyát, hogy az igénylő a lefoglal tárgyakra bir-e olyan joggal, hogy annak anyagi tartalmánál fogva a lefoglalt tárgyaknak a bírói zár alól való feloldását követelhesse, mig az a kérdés, hogy a lefoglalt tárgyak az igénylő tulajdonát képezik-e, az igényperben megoldást nem nyerhet, amiből okszerüleg következik, hogy a felperes részéről ebben a perben a foglalás tárgyát képezett gyapjúra vonatkozóan vitatott tulajdoni igény azon az alapon, hogy az I. r. alperes végrehajtási uton szerzett zálogjogáról az igénykereset elbírálása előtt önként lemondott, jogszerűen megállapítást nem nyerhetett. 47. A követelések általában, hacsak a szolgáltatás természeténél fogva a hitelező személyéhez kötve nincsenek. — tehát a kereskedelmi vételügyletből folyó jogok is — ellenkező kikötés hiányában az adós beleegyezése nélkül is átruházhatók. (Curia 51/1920. P. IV. sz. — 1920. márcz. 17.)