Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - Fix ügylet

91 Főnök és alkalmazott. 48. A fényképészet müiparnak tekintendő, mely az Ipartörvény alá tartozik. Ninos oly jogszabály, mely arra jogosítaná fel a fényképészsegédet, hogy a miiterem elidegenítése esetén a szolgálatot felmondás nélkül elhagyva, a felmondási időre járó szolgálati illetményeinek kiszolgáltatását igényelhesse. (Kúria 1215 1919. P. VII. sz. — 1920. február 18.) Indokok: A magyar kereskedelmi miniszter 34183/902. sz. rendelete értelmében a fényképészet müiparnak tekintendő, amely az 1884. XVII. t.-cz. rendelkezése alá tartozik. A felperesnek, mint az iparágban alkalmazottnak a keresetben érvenyesitett munkabéri igénye tehát első sorban ezen törvény rendelkezései alapján birálandó el, amely törvény 95. §-a tüzetesen sorolja fel azokat az eseteket, amidőnaz ioarossegéd felmondás nélkül azonnal kiléphet. A felperes igénye szempontjából igy az a határozó, hogy a felperes részéről felhozott az az ek, amely szerint az alperesek az üzletet másra ruházták át, az érintett törvényhely valamely pontjának rendelkezése alá vonható-e. E szempontból csak a törvényszakasz b) pontja jöhet lekintetbe, amely szerint a segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet, ha az iparos szerződési kötelességét nem teljesiti. A felebbezési biróság ítéletében meg van állapítva, hogy az alperesek az üzlet átruházásánál a vevővel szemben kÍKötötték, hogy az üzleti személyzetet változatlan feltételek és hatáskörrel saját személyzeteként átveszi és alkalmazza. A felperesnek ekként az üzlettulajdonos személyében beállott változás csak ugy biztositana jogot a felmondás nélküli kilépésre, ha volna oly tételes jogszabály, vagy ennek hiányában a felek között létesült szolgálati szerződésnek oly rendelkezése, amely szerint az üzlettulajdonosnak ama ténye, amelylyel ő az üzletet, amelyben az alkalmazott szolgálatot vállalt, az alkalmazott hozzájárulása nélkül, bár utóbbi szerződéses igényeinek az üzem uj tulajdonosa részéről való biztosítása mellett elidegeníti, az ipartörvény már fennebb hivatkozott 95. §-ának b) pontjában emiitett kötelességszegést képezne. Hogy a felperes és az alperesek közt fennállott szolgálati szerződésnek efféle megállapítása léteznék, ezt felperes az irányadó Ítéleti tényállás szerint még csak fel sem hozta. De az ipartörvény sem foglal magában idevonatkozóan semmi rendelkezést. Azonban tőrvényhozásunk másnemű szolgálati jogviszonyokat szabályozó tőrvényekben, nevezetesen az 1900 : XXVII. t. cz. (a gazdatisztek jogviszonyáról) 14. §-ában s egyéb hasontárgyu törvényekben, annak a jogelvnek ad kifejezést, hogy a birtokos, vagy az üzemtulajdonos személyében történt változás csak felmondásra jogositja fel az alkalmazott munkavállalót, de nem arra, hogy ő ez alapon a szolgálatot felmondás nélkül elhagyva, a fel! mondási iiőre járó illetményeinek kiszolgálj tatását igényelhesse a volt munkaadótól. Már pedig az eset hasonszerüségénél fogva ez a törvényhozásunkban kifejezést nyert jogelv az ipari alkalmazottak szolgálati viszonyánál is alkalmazandó és pedig a jelen esetben annyival inkább, mert a felperes alkalmaztatásának nsinemüsége nem is tekinthető oly személyes jellegűnek, amely a szolgálatnak más által való igénybevételét kizárná. Vétel 49. A nem teljesítés miatti kártérítés kérdésében az döntő, hogy az eladó teljesítési mulasztásának bekövetkezése időpontjában fennállott placzi és szerződési ár közt mennyi volt a különbözet; de döntő az is, hogy amennyiben vevő a szóban forgó időpontban a megvásárolt áruhez juthatott és azt tovább eladhatta volna, ugyanez időpontban a szerződési ár és a felmerült költség számításba vételével mekkora rendes kereskedői haszonra tehetstt volna szert, mert | ezt a hasznot ós a í öítséget meghaladó árkülönbözet a nem 1 teljesítés miatti kártérítési keresettel jogosan nem követelhető. (Kúria 1190/1919. P. VII. sz. — 1920. február 11.) Indokok: A kötlevél szerint elsősorban szállitaHdó 300 w. fából nem szállított 150 w. bükk és gyertyánfa után igényelt kártérítés tekintetében döntőnek találja a magyar Kúria, I hogy való-e alperesnek az a védekezése, miI szerint ennek a famennyiségnek a kitermelése ! és elszállítása alperesre nézve az általa vitatott okokból (esőzés, az emberi és állati munkaerőnek hadiczélokra történt igénybevétele és az iparvasuínak el nem készülte) lehetetlenné vált. Abban az esetben ugyanis, ha a teljesítés alperes részéről ezekbői az okokból nem | vált lehetetlenné, őt szerződésszegő késedelme ; alapján a nem teljesítés miatt a hátralékos í 150 w. bükk és gyertyánfa tekintetében kárj térítési kötelezettség terheli. Ha a teljesítés ezekből az okokból már a szerződés megkötése ! idejében lehetetlen volt és alperes mint eladó akkor erről tudomással birt, avagy csupán saját gondatlansága miatt nem birt erről tudomással, igy alperest, hacsak felperes is nem birt erről a lehetetlenségről a szerződés megkötése alkalmával tudomással, illetve őt is ennek nem tudása körül nem terheli gondatlanság, felperes irányában magából a szerződés megj kötéséből származott kár erejéig (negatív in| teressé) felelősség terheli. Ha a teljesítés a szóban levő 150 w fát illetően alperesre nézve csak utóbb vált lehetetlenné, de olyan okból, | amely az ő hibájára vezetendő vissza, ugyanő a nem teljesítés miatt káríéritéssel tartozik. Ha azonban ez az utóbb bekövetkezett lehetetI lenülés nem vezethető vissza alperes hibájára I és ő a teljesítést abban a jóhiszemű feltevésj ben igérte utóbb is, hogy a teljesités akadá! lyai meg fognak szűnni, illetve enyhülni fog| nak, ebben a feltevésében azonban hibáján 1 kivül csalódott; ebben az esetben (garanczia-