Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - Kohler József

7—8. sz. Kereskedelmi Jog 77 anyagjogi szabály értelmében a pénzfizetésre kötelezett adós a késedelem ideje alatt, a késedelem jogi következményeképen, törvényes kamatot köteles a tartozása után fizetni és mert ebből a jogszabályból folyóan pénztartozás késedelmes teljesítésénél a szolgáltatás a teljesítéskor a törvényszerű tárgyi mértéket megüti akkor, ha az adós a tőkeösszeget és azonfelül annak a lejárattól a fizetésig járó törvényes késedelmi kamatát megfizeti, a fenforgó esetben tehát az alperes részéről teljesített fizetés, a szolgáltatásnak ezt a törvényszerű tárgyi mértékét megütötte s igy nincs jogszerű alapja a felperes azon leszállított kereseti követelésének, hogy pusztán a jelzett fizetési késedelem okából az alperes ezen felül még az időközben bekövetkezett árfolyamemelkedés figyelembe vétele mellett előálló összegnek megfizetésére is köteleztessék. Gazdasági lehetetlenülés. 74. Jogszabály, hogy a háborús állapot folytán keletkezett válságos gazdasági helyzettel járó rendkívüli hátrányokat a szerződő feleknek lehetőleg és rendszerint közösen kell viselniök. (Curia 125/1919. P. IV. sz. — 1919. okt. 16.) A magyar Curia: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen az alperesnek 400 kor. felülvizsgálati költséget. Indokok: Abban a kérdésben: hogy a peres felek között létrejött vállalkozási szerződés teljesítésével járó kiadások a háborús gazdasági viszonyok folytán mily arányban emelkedtek, nem a más áramfogyasztókkal is szerződéses viszonyban álló felperes üzemi összköltségénél mutatkozó többlet irányadó, hanem az az összeg, amelylyel az alperes részére szolgáltatott villamos áram kilowattórájának, mint áramegységnek, a háború alatti előállítási költsége, ugyanezen- áramegység korábbi előállítási költségét meghaladja; és az anyagi jognak megfelel a felebbezési bíróság Ítéletének az a rendelkezése, mely szerint az alperest nem a részére szolgáltatott villamos áram előállításával járó háborús költségtöbblet teljes összegében, hanem csupán ennek felerészében marasztalta : mert jogszabály, hogy a háborús állapot folytán keletkezett válságos gazdasági helyzettel járó rendkívüli hátrányokat a szerződő feleknek lehetőleg és rendszerint közösen kell viselniök; a felperes tehát a szerződés teljesítésével járó nagymérvű többletkiadást nem a maga egészében, hanem csak a kölcsönös érdekeket kielégítő, méltányos arányban háríthatja át az alperesre, még pedig a jelen esetben annál is inkább : mert a felperes keresetében maga is abból indult ki, hogy a háború következményeinek lehetőleg mindenkit egyenlően, az alperest tehát 50°/o-os arányban kell terhelniük; és mert a felülvizsgálati kérelemben felhozott az az uj tényállítás, hogy alperes — a személy- és árufuvarozási díjszabás felemelése utján — az itt. szóban forgó költségtöbbletre nézve, a közönség terhére, fedezetet nyert volna, a Pp. 535. §-a értelmében figyelembe vehető nem volt. A felperes ide vonatkozó panaszai ezek szerint alaptalanok lévén, a felülvizsgálati kérelemben vitássá tett az a kérdés, hogy a szerződés fentartása a felperesnek érdekében áll-e vagy sem, jelentőséggel nem bír. Biztosítás. 75. A biztosítási feltételek azon kikötése, hogy a biztosított személyzetének azon károsító cselekményei, melyek egy éven belül fel nem fedeztetnek és nem érvényesíttetnek, kártérítés alapjául nem szolgálhatnak, joghatályos. Ezen kikötés nem elévülési szabályt tartalmaz, hanem csupán a koczkázat viselés terjedelmét határozza meg. (Curia G804/1918. P. IV. sz. — 1919. okt. 17.) Magyar Curia: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasitja. Indokok: A biztosítási feltételek 10. §-a szerint felek a szerződés megkötésekor megállapodtak abban, hogy a biztosított személyzetének olyan károsító- cselekményei, melyek a biztosított részéről azok elkövetésétől számított egy éven belül fel nem fedeztetnek és nem érvényesíttetnek, kártérítés alapjául nem szolgálhatnak. A biztosítási szerződéssel vállalt koczkázat terjedelme tehát akként korlátoztatott, hogy az nem terjed ki a biztosítottnak a kötvényben megnevezett személyzete által elkövetett olyan cselekményekre, melyek a biztosítási feltételek 10. §-a alá esnek. A szerződésnek ez a kikötése joghatályos ; mert a biztosítási szerződés helyes értelmezése szerint az általános biztosítási feltételeknek idézett 10. §-a nem elévülési szabályt tartalmaz, vagyis nem arról intézkedik, hogy a biztosított esemény bekövetkezéséből folyó kártérítési igény mely időben érvényesítendő, hanem arról, hogy az egy évi határidőn belül fel nem fedezett káresemények a biztositás köréből teljesen kizáratnak. Ez a kikötés tehát semmiféle vonatkozásban nem áll a K. T. 487. §-ának az elévülést szabályozó intézkedésével, hanem csupán a koczkázatviselés terjedelmét határozza meg s igy a feleknek a K. T. 472. §-ában megállapított szerződési szabadságával szemben a törvényellenesség okából sikerrel meg nem támadható.