Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - Kohler József

70 Kereskedelmi Jog 7—8. sz. a felek megállapodtak abban, hogy a felperes az alperesek szerződésszegése esetében kárát követelheti abban az esetben is, ha az ügylettől elállana is a felperes, nyilván alapos a felperesnek az a felülvizsgálati panasza is, hogy anyagi jogszabályba ütközik a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság Ítéletéből átvett és elfogadott az az elvi kijelentése, hogy annak, hogy felperes sem akar többé teljesíteni, az a jelentősége, hogy az ügylettől maga részéről is elállott és hogy ekkép az ügylet alapján az az alperesektől mit sem követelhet. Ezekből nyilván következik, hogy a felebbezési bíróság nyilván jogszabályt sértett az által, hogy a felperest keresetével az ítéletében foglalt elvi okok alapján elutasította. 71. A vevő késedelméből az eladó felmerült kárának követelhetése a K. T. 351. és 852. §§-nak rendelkezéseiből folyóan ahhoz van kötve, hogy az eladó a maga részéről az ügyletet teljesitse akként, hogy ami lényegileg a teljesítéssel azonos, vagy a K. T. 351. §. értelmében az árut a vevő veszélyére leteszi, vagy az árut a K. T. 347. íjában meghatározott módon a vevő rovására eladja, avagy pedig annak kifejezéséül, hogy a szerződést teljesíteni kész, legalább is a keresetét arra irányítsa, hogy a vevő az áru átvételére köteleztessék. (Curia 6252/1918. P. IV. sz. — 1919. február 26.) Indokok: Anélkül, hogy az eladó a most felsorolt módokon a szerződést teljesitse, illetőleg a szerződés teljesítési készségét kifejezze, egyedül és cjsupán a vevő késedelméből folyó szerződésszegésre alapított valóságos kár, illetőleg a K. T. 272. §-a alapján ezzel egy tekintet alá eső elmaradt haszon megtérítésére irányuló keresetnek jogalapja nincsen. Eszerint bár az alperest a kötött favételi ügyletek megszegése terheli, minthogy a felperes a K. T. 351. és 352. §-ai értelmében az eladott fa letételét, vagy eladását nem eszközölte és keresetében a vevő alperest az áru átvételére kötelezni nem kérte, a felebbezési biróság jogszabálysértés nélkül utasította el felperesnek egyedül az alperes a vételár fizetésének késedelméből folyó szerződésszegésére alapított, elmaradt haszonból eredő kártérítésre irányuló keresetét. 72. A háborús árhullámzásokból még nem lehet arra következtetni, hogy az ügylet záros határidőben volt teljesítendő. (Curia 5806/1918. P. IV. sz. — 1919. márczius 7.) 73. Az idegen pénznemben kikötött vételár a teljesítés helyér, és lejárati idején fenforgó árfolyam szerint belföldi pénzben fizetendő, amennyiben nincs kikötve, hogy a fizetésnek a külföldi pénznemben természetben, valóságban kell történni. — Az árfolyamra a teljesítés, nem pedig a fizetés időpontjában létező árfolyam az irányadó. (Curia 6227/918. P. IV. sz. — 1919. febr. 14.)*) Indokok: A 862/1916. M. E. sz. rendelet 2. §-a az alperes részére való eladásról, tehát magánjogi szerződésről és nem hatósági igénybevételről rendelkezvén, az alperesnek a mai felülvizsgálati tárgyaláson előterjesztett az az érvelése, hogy a jelenlegi esetben az alperes részéről történt hatósági igénybevétel forogna fenn és hogy ebből folyóan a jelen kereset tárgyának elbírálása közigazgatási hatóság elé tartozik, jogszerű alappal nem bír. A meg nem támadott tényállás szerint a keresetben jelzett olajáru ára svéd koronákban volt ugyan megállapítva, de a felek nem kötötték ki, hogy a fizetésnek ebben a külföldi pénznemben természetben, valóságban kell történnie; és nincs megtámadva az a megállapítás sem, hogy a kereseti követelés 1916. évi szeptember 18-án járt le, hogyx továbbá ezen a lejárati napon a teljesítés helyén a svéd koronának árfolyama belföldi, vagyis osztrák-magyar pénzértékben 2 K 35 f volt és hogy az alperes a kérdéses árunak árát a most említett árfolyam szerinti számítással, osztrák-magyar pénznemben 1917. szeptember hó 17 én, a lejárattól a fizetésig járt törvényes késedelmi kamattal együtt a felperesnek teljesen kifizette. Érre a tényállásra tekintettel a felebbezési biróság a kereseti ügyletre alkalmazandó K. T. 326. §-ában foglalt anyagjogi szabálynak megfelelően s így helyesen mondotta ki azt, hogy az alperes jogosítva volt a kérdéses árunak árát a teljesítés helyén a lejárat napján fennállott árfolyam szerint, belföldi, vagyis osztrákmagyar pénznemben fizetni és helyesen vonta le a fentebb kiemelt tényállásból azt a jogi következtetést, hogy a teljesített fizetéssel az alperes a felperessel szemben fennállott fizetési kötelezettségének teljes mérvben eleget tett. A felhívott K. T. 326. § ának azzal a határozott és semmiféle megkülönböztetést nem tévő rendelkezésével szemben ugyanis, amely szerint a jelenlegihez hasonló esetben a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján s ekként nem a fizetés idején jegyzett árfolyam szerint, belföldi pénznemben történik; nincs törvényszerű ahpja a felperes azon felülvizsgálati érvelésének, hogy miután az alperes nem a lejárat napján, hanem csak azt követő időben, késedelemmel fizetett, az átszámításnál nem a lejárat napján jegyzett alacsonyabb, hanem a fizetés idején fennállott magasabb árfolyam lenne alapul veendő azért, mivelhogy a szolgáltatásnak a teljesítéskor kell a tárgyi mértéket megütnie. Nincs törvényszerű alapja ennek az érvelésnek azért, mert az idevágó ') Lásd mai számunkban erről irt czikkünket Szerk.