Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - A külföldi pénznemben teljesítendő fizetésekről

K e r e s k e d svéd koronákban volt ugyan megállapítva, de a felek nem kötötték ki, hogy a íizetésnek ebben a külföldi pénznemben természetben, valóságban kell történnie; nem volt megtámadva az sem, hogy a kereseti követelés 1916. évi szeptember 18-án járt le, hogy továbbá ezen lejárati napon a teljesítés helyén a svéd korognának árfolyama belföldi, vagyis osztrák-magyar pénzértékben 2 K. 35 f volt és hogy az alperes a kérdéses árunak árát a most emiitett árfolyam szerinti számítással, osztrák-magyar pénznemben 1917. évi szeptember 17-én, a lejárattól a fizetésig járt törvényes késedelmi kamattal együtt a felperesnek teljesen kifizette. A Kúria fenti számú ítéletében — a felebbezési bírósággal egybehangzóan — kimondta, hogy alperes jogosítva volt a kérdéses árunak árát a teljesítés helyén a lejárat napján fennállolt árfolyam szerint osztrák-magyar pénznemben fizetni. Jogászilag és csupán a K. T.-t kezünkben tartva a kérdés szinte egyszerűnek látszik. A K. T. 326. §-a szerint: „Kétség esetében azon . .. pénzláb, pénznem . . . tekintetik szerződésszerűnek, mely a teljesítés helyén divatozik. Ha a szerződés számolási értékről vagy oly pénznemről szól, mely a teljesités helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesités helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben történik. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a fizetés e szavakkal: .természetben", „valóságban* vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel, bizonyos pénznemben kiköttetett." Vagyis ha az ellenkező világosan, határozottan kikötve nincs, az adósnak jogában áll — ha a teljesités helye nem külföld, — saját országa pénznemében a lejárat napján fenforgott árfolyamon fizetni. Jelen esetben svéd korona helyett magyar koronát. Hogy mily fontossága van a K. T. 326. §-ának, talán fennállása óta sohasem volt oly szembeszökő, mint most, midőn a korona-valuta értéke közel áll a nullához s midőn az átszámítási idő mikéntjétől megszámlálhatatlan öszszegek külföldre vándorlása függ. Magyarország külkereskedelmi mérlege passiv, el vagyunk adósodva jó barátnak, semlegesnek és ellenségnek egyaránt. Márkák, frankok, hollandi forintok és svéd koronák öltögetik nyelvüket felénk és szívják fel pénzforrásaink erejét. És most, midőn ennyire jutottunk, midőn a csődöt elkerülendő, hitelezőinkkel le kell számolnunk, igazán nem mindegy, hogy a svéd koronát, a hollandi forintot vagy a német márkát a háberu előtti árfolyamon fizetjük-e, mikor az fizetendő lett volna, vagy azon árfolyamon, mikor az tényleg kifizettetik? Nem alaptalan ugyan azon ellenérvelés sem, hogy ezáltal a hitelező erősen károsodik, s hogy a szolgáltatásnak a teljesítéskor kell a tárgyi mértéket megütnie. A méltányosság szempontjából ezen érv talán nem alaptalan, de helyesen emeli ki az indokolás, hogy hazai jogunk szerint a pénzfizetésre kötelezett adós késedelmi kamaton felül egyéb megtérítésre nem köteles s különösen nem köteles az időközben a külföldi pénznem értékében esetleg bekövetkezett árfolyamemelkedést a hitelezőnek megtéríteni. Hazai jogunk e kérdésben eltér a némettől. A német Handelsgesetzbuch 361. §-a szó szerint megegyezik a K. T. 326. §. 1. bekezdésével ; többet azonban nem mond. Nevezetesen nem szól arról, hogy a fizetés miként történik, ha a pénztartozás külföldi pénznemben van kifejezve. A korábbi Hgb. 336. Abs. 2. helyébe lépett a BGB. 244. §-a, mely szerint: ,Ist eine in auslandischer Wahrung ausgedrückte Geldschuld ím Inlande zu zahlen, so kann die Zahlung in Reichswahrung erfolgen, es sei denn, dass Zahlung in auslandischer Wahrung ausdrücklich bedungen ist. Die Umrechnung erfolgt nach dem Kurswerthe, der zur Zeit der Zahlung für den Zahlungsort massgebend ist." • Vagyis a B. G. B. szerint az átszámításnál nem a lejárat; hanem a fizetés időpontja irányadó. De lege ferenda lehetne arról vitatkozni, hogy nem e ezen álláspont helyesebb, azonban de lege lata a bíróság más álláspontot nem foglalhat el, mint a Kúria fenti Ítéletében és pedig annál kevésbé, mert ma nemzetgazdasági érdiek, hogy a Kúria állásfoglalása érvényesüljön. Azonban Macht geht vor Recht s a kötendő békeszerződés ezen törvényes jogunkat erősen meg fogja nyirbálni s ahhoz mint irott jogforráshoz bíróságainknak is alkalmazkodni kell. Az osztrák békeszerződés már kész; annak idevágó határozmányait a győző államcsoport velünk szemben is fel fogja állítani. A „Bedingungen dcs Friedens mit öesterreich", mely-