Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - Beck Hugó

68 Kereskedelmi Jog 7—8. sz. nek u. n. provisorische Übersetzungja előttünk fekszik, kemény pontokat tartalmaznak a külföldieknek teljesítendő fizetések tárgyában. Az Abschnitt III. Art. 243 (Partié X. Clauses économiques), — a helyesbített szövegben Art. 238 — szerint az ott megszabott határidőn (3 hónap) belül a „magas szerződő felek mindegyike által felállítandó „Prüfungs- und Ausgleichungsámter" fogják az antánt államok és szövetségesei (beleértve a gyarmatokat, a britt dominiom-okat és Indiát is) közt egyrészt és Ausztria közt másrészt fenforgó és függő fizetési kérdéseket rendezni. Az Art. 238 Punkt d) szerint: „Die Schulden werden bezahlt oder gutgeschrieben in der Geldart der jeweilig interessirten verbündeten und associerten Macht (mit in begriffen die Kolonien und Protektorate der verbündeten Machte, der britischen Dominions und Indien). Sind die Schulden in irgend einer anderen Geldart zalbar, so sind sie (áoch) in der Geldart der interessirten verb. oder assoc. Macht zu bezalen oder gutzuschreiben. Die Umwandlung geschiet in dem vor dem Kriege geltenden Umrechnungskurse." Az e) pont szerint ugyan fentiek csak akkor alkalmaztatnak, ha valamely állam 6 hónapon belül erről Ausztriát.értesiti, azonban nem forog fenn kétség az iránt, hogy a győző államok e jogukkal élni fognak. Más szóval a kötendő békeszerződés a K# T. 326. §-ának alkalmazását az ántánt és szövetségeseihez tartozó hitelezőinkre nézve hatályon kivül helyezi. Tehát ha frankban, lírában vagy leiben volt kikötve a fizetendő összeg, a fizetésnek ily pénznemekben kell történnie, (sőt akkor is, ha koronában volt kikötve) ami esetleg tízszeres megterhelést jelent az adósra nézve. És bizony sovány vigasz, hogy az elszakadó országrészekben lakó adósok is ugyanezen összegeket tarFoznak fizetni.*) A kötendő békeszerződés fenti határozmánya azonban a Kúria fenti Ítéletének nagy horderejét nem rontja le Gondoljunk csak arra, hogy egyik föhitelezőnk, Németország, továbbá, hogy már öt év óta a semleges külföldre (Svájcz, Hollandia, Dánia, Svédország) vagyunk utalva s igy márkában, hollandi fo*) Lásd erről Nyulászi János „A pénzértékváltozás jogi vonatkozásai' cz. rzikkét a Jogállam május—októberi számában. rintban, svéd koronában stb. vagyunk eladósodva. Ha ezen országokban fennálló tartozásainkra fogja a Kúria elfoglalt álláspontját fentartani, ugy a magyar nemzetgazdaságnak ezzel is nagy hasznára fog válni. Beck Hugó. Irta: Dr. Gold Simon. Ki a legjobb biró a tanácstokban ? kérdeztem a Curia akkori egyedüli kereskedelmi tanácsának egyik bíráját, azóta — fájdalom — elhunyt barátomat. „Az öreg", volt a válasz. És utána ki következik ? „Az öreg és azután még sokáig az öreg, messze utána más." .Komolyan mondod ezeket?" „De még mennyire [komolyan." „0 és csak ő az, aki tud elméletet, tud törvényt, ismeri az egész judikaturát, emellett higgadt, nyugodt, türelmes, nincsenek idegei, mindig elfogulatlan és pártatlan, rokon- és ellenszenvtől nem befolyásoltatja magát, szóval: felülmúlhatatlan mintaképe a bírónak és az elnöknek ós ehhez még az is járul, hogy méltánylója és jóakarója tanácsa tagjainak, akik mindannyian melegszívű, atyai barátunkat tiszteljük ós szeretjük benne?" Beck Hugóról szólt ez a párbeszéd. A mindennapi érintkezés a legjobb alkalmat szolgáltatja az embernek minden irányban való megismerésére. Az ily módon kialakult vélemény nem lehot csalóka, azt igaznak és meggyőzőnek lehet elfogadnunk. Chejus Pompejus erényének mondja Plutarcho3, hogy előbb hagyta el tisztségeit, semmint várták tőle. Beck Hugót 75 évesnek vélem, tehát oly korban lévőnek, amely másoknak már az aggkort jelenti. Nála azonban nem lehetett a korára gondolni és minden magyar jogász maga érzi, hogy sokkal előbb távozott állásából, semmint vártuk. És amidőn ez a great old man várakozásunk ellenére nyuga^ lomba vonult: első sorban önmagunknak tartozunk vele, hogy néhány búcsúszóval illessük. A bucsu neki fájdalmas nem lehet. Mert ő egy nagyon jól eltöltött, hosszú munkás életre tekinthet vissza. Huszonnégy évig volt ügyvéd, több mint huszonhét évig a Curiának itélőbirája és tanácselnöke és ezen ötven évet meghaladó működése gyümölcsöző, mély barázdákat vont a magyar jogtudomány és jogfejlődés mesgyéin. Egész életén át az igazat kereste. Leont, Eukratides fiát, azt kérdezték, hogy hol szeretne legjobban lakni ? Ott, felelte, a hol hatalmas a jog, erőtlen a jogtalanság. Ezzel akarta Beck Hugó hazáját megajándékozni, a jog hatalmával, hatalmas joggal. A jogállamnak kiépítését tartotta a magyar jogász feladatának és a