Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1919 / 7-8. szám - Szerződési szabadság
7—8. sz. Kereskedelmi Jog 65 és áruinség idején arról sem szabad megfeledkezni, hogy az áru előteremtése nagy koczkázattal jár, s hogy leginkább a fogyasztó keserüli meg, ha a koczkázat elvállalására nem mutatkozik elég hajlandóság. A közszükségleti czikkek hiányán és drágaságán megfelelő gazdasági és más intézkedések nélkül egyedül hatósági ármegállapítással és büntető törvényekkel, bármily szigorúak legyenek ezek, nem sokat lehet segíteni. A }0%i intézkedések ezen a téren legföljebb akkor vezethetnek czélhoz, ha az áru termelése, beszerzése, elosztása és a készleteknek közczélokra való igénybevétele iránt is történik megfelelő állami gondoskodás. A jogalkotás és jogalkalmazás terén nemcsak az erőn fölül való vállalkozás és a czéltalan beavatkozás miatt van kifogásra ok, hanem a másik szélsőségben is, neve'zetesen a jogi beavatkozás hiánya és elégtelensége miatt akad nehézményezni való. A társadalmi életben a jogszabályok túltengése mellett a jogi beavatkozás szempontjából kiaknázatlan területek is vannak. Az életviszonyokban beállott nagy átalakulások részben uj jogok keletkezésére nyitnak tért, részint pedig a régi jogszabályoknak az uj viszonyokhoz való alkalmazkodását és megfelelő átalakulását idézik elő. Ebben a tekintetben a törvényhozást illeti ugyan a főszerep és a döntő szó, de a birói gyakorlat nemcsak a törvényhozási akarat végrehajtójaként, hanem önállóan is előmozdíthatja a jognak az uj viszonyokhoz való idomulását. Az átalakulásoknak azzal a rohamosságával, amely most folyamatban van, a .törvényhozás nem képes kellően lépést tartani és ennélfogva a bíróság van hivatva a társadalom sebeit legalább ideiglenes kötésekkel ellátni. A bíróság jogalkotó hatásköre jelentékeny bővülésre szorul és a kibontakozás sikere főképen attól függ, hogy a jogalkotás munkájából a bíróság a maga részét kiveszi-e teljes mértékben. Az uj eszmeáramlatok némely tekintetben már a megállapodottság erejével foglaltak helyet a kőzmeggyőződésben és ez a térhódítás arra a követelésre nyújt alapot, hogy ezek az elvek a jogalkalmazásban is visszatükröződjenek. A munka kellő megbecsülésével kapcsolatban az a fölfogás tört magának utat, hogy javak szerzésének a jogalapjául általában csak a közgazdaságilag hasznos vagy legalább is nem ártalmas tevékenység szolgálhat és hogy senkinek se lehessen joga olyan követeléshez, amely ellenszolgáltatásának közgazdasági értékével arányban nem áll. Azok az elvek, amelyek a halaszthatatlanná vált földbirtokreformban ésa közeljövőben elkerülhetetlenül megalkotandó adótörvényekben kifejezésre jutnak, mélyreható és széleskörű kiterjedésüknél fogva általános érvényüeknek tekinthetők és ennélfogva a jogalkalmazás terén sem maradhatnak figyelmen kivül. A szerződés értelmében teljesített szolgáltatások és a szerződésen alapuló követelések szertelenségei nem tartoznak a ritkaságok közé. Ezek a szertelenségek főképen a szerződési szabadság bő takarója alattJburjánzanak és alig ütköznek más akadályba, mint a szerződési szabadság jogi korlátaiba. A szerződési szabadság korlátozására vonatkozó jogszabályok abból a czélból, hogy a javak arányos megoszlását a lehetőségig biztosithassák, egyrészt hiányosságuk miatt kiegészítésre szorulnak, másrészről pedig az érvényben levő szabályokat a változott viszonyoknak megfelelő tartalommal kell ellátni. A szerződési szabadság korlátozására vonatkozó jogszabályok tartalmának mindenekelőtt az uj idők erkölcsi fölfogásához kell hozzáidomulnia, mert ebben a tekintetben a legújabb történelem már maradandó jellegű eltolódások alapjait rakta le. Ezzel az erkölcsi fölfogással, amely világszerte minden kétséget kizáró módon kifejezésre jut, nem egyeztethető össze olyan javak élvezete, amelyekért meg nem dolgoztunk és amelyeket egyáltalában ki nem érdemeltünk, vagy amelyekről nyilvánvaló, hogy értékük aránytalanul nagyobb annál a szolgáltatásnál vagy tevékenységnél, amelyeknek fejében azokat kaptuk vagy igényeljük. Nem arról van szó, hogy a követeléseket érvényesítésük alkalmával a kérdéses szempontból mindenkor meg kelljen motozni és hogy a bíróságok derüre-borura inkvizíciókba bocsátkozzanak, hanem csak annyi mutatkozik kívánatosnak és egyúttal mellőzhetetlennek. hogy az aránytalanságok és érdemtelenségek szembetűnő eseteiben a közgazdaságra nézve káros és a javak arányos megoszlásának elve szempontjából igazságtalan követelések birói oltalomban ne részesülhessenek. Ily irányú beavatkozás nélkül a szerződési szabadság korlátozására vonatkozó, szabályok nem nyújtanak elég biztosítékot a gazdasági élet egészséges fejlő-