Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - Szerződési szabadság

64 Kereskedelmi Jog 7—8. sz. Szerződési szabadság.*) Irta: Alföldy Ede, budapesti ítélőtáblai tanácselnök. A szoczializálás és a liberalizmus lényegileg nem ellentétes fogalmak, mert ennek a két szellemi irányzatnak mindegyike főképpen arra hivatott, hogy a másik elfajulásának és kinövéseinek az útját állja. A szoczializmus* nak nem czélja és ha életképességének a föltételeit szem előtt tartja, nem is lehet czélja, hogy az egyéni érvényesülés lehetőségét a közérdek kellő biztosításának a mértékén tul korlátozza. A vállalkozási szabadság és lehetőség mértéktelen megszorítása megfosztja az emberi szellemet attól a lendülettől, a mely az alkotás és termelés terén csodákat szokott művelni. Viszont a szabadelvüség tulhajtása aránytalanul nagyobb mennyiségű javakat vonhat el a közhasználattól, mint a mennyit az egyéni vállalkozás féktelen szabadsága és lehetősége alkotni és termelni képes. Az alany és tárgyi jog határait bizony nehéz megvonni, de az elhatárolás megközelítése nem tartozik a lehetetlenségek közé és ennélfogva az elhatárolás nehézségei nem teszik indokolttá sem az egyéni érvényesülés utjának az elzárását, sem egyesek szertelen fölülkerekedésének a megengedését. A gazdasági élet terén folyamatban levő nagy átalakulások szerencsés kimenetele főképpen attól függ, hogy a törvényhozás és a birói gyakorlat a javak arányos megoszlására irányuló törekvésben mennyire képes eltalálni vagy legalább megközelíteni azt a mértéket, a mely az egyéni érdek és a közjó összhangba hozatalát leginkább biztosítja. Ennek az elvinek a megállapítása és helyességének a fölismerése azonban még nem jelent megoldást, mert a nehézség nem itt, hanem a czélhoz vezető utak és módok megválogatásánál kezdődik. A javak arányos megoszlására irányuló törekvések az utak és módok helytelen megválogatása és az okok meg az okozatok téves megítélése miatt szoktak a czél helyett szélsőséges irányokba sodródni. Az alkalmazott mód* Szerző fenti cikket még a diktatúra előtt küldte be hozzánk. A közbejött lapbetiltás miatt a cikk nem jelenhetett meg. Mi azonban a benne foglalt újszerű gondolatokat oly értékeseknek tartjuk, hogy azokat — bár a czikkiró teljesen egyéni felfogását tartalmazzák, mellyel nem mindenütt értünk egyet — a változott viszonyok között is feltétlenül érdemesnek tartjuk a közzétételre. Szerk. szer hibáinak a fölismerése már egymagában is alkalmas arra, hogy javulást eredményezzen. A jog uralmának a biztosítása terén a kikényszerithetőség vagyis az állami hatalom egymaga nem nyújt szilárd és tartós alapot, mert a jog életképessége főképpen a társadalom erkölcsi fölfogásában gyökerezik és az állami hatalomnak a kikényszerítést czélzó erőkifejtése csak akkor lehet sikeres, ha a jogi életben a kényszer alkalmazásának a szüksége csak kivételesen merül föl. Az állam tehát lehetetlenségre vállalkozik és erőlködése kárba vesz akkor, ha olyan jogszabálynak akar érvényt szerezni, amely jogszabályhoz való alkalmazkodás erkölcsi hősiességet vagyis az átlagember képességét meghaladó magatartást tételez föl. A jog annál a határnál, a melyen tul a társadalom tagjainak a többségével kerül összeütközésbe, fölmondja a szolgálatot és érvényesülésének az erőltetése nemcsak hiábavaló, hanem még demoralizáló hatást is gyakorol. A kulturális, gazdasági és más ily intézkedések hiányát a legtökéletesebb jogszabály és a legnagyobb karhatalom sem pótolhatja és ennélfogva rendkívüli társadalmi bajok idején csak rövidlátó politika folyamodik drákói rendszabályokhoz ahelyett, hogy a baj előidézésének az okait kutatná és azt nemcsak elfojtani, hanem inkább megelőzni igyekeznék. A mely jogszabálynak az emberek csak kevesen és csak kivételesen tudnak engedelmeskedni, az nem életképes és ily jogszabályra vonatkozóan a bíróságra az a hivatás vár, hogy a hiábavaló, sőt kártékony erőltetést a lehetőségig mérsékelje és a bajok orvoslására valóban alkalmas intézkedések megfontolását elősegítse. A jogalkotásnak és a birói gyakorlatnak az érdekellentétek kiegyenlítésére irányuló törekvését az egyoldalú szempontok épen olyan kártékonyán befolyásolják, mint a kiegyenlíthetőség határán tul való kísérletezés. Az árdrágítók ellen folytatott küzdelem bő tanulságot szolgáltat az okulásra. A fogyasztók érdekeinek egyoldalú fölkarolása például nemcsak a termelőknek és a kereskedőknek szokott sérelmet okozni, hanem végeredményképen, nem ritkán a fogyasztókat sújtja legérzékenyebben, mert rendszerint az áru eltűnését vonja maga után. A termelési kedvvel, különösen akkor, ha a termelés a magánvállalkozás kényekedvére van bizva, bizony csínján kell bánni