Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

Keresked nem szakember épen oly jól eldönt. Aminthogy a rendes büntetőperben sem fognak egy pár bakkancs értékének megállapítása végett szakértői véleményt beszerezni, épen oly kevéssé lesz ez szükséges, ha árdrágító bűncselekményről van szó. A napilapok hasábjairól, az érdekképviseletek határozataiból értesülhettünk, hogy az iparos és kereskedő világban mély megrökönyödéssel fogadták a Néptörvétiyt, gáncsolva a törvényhozót drákói szigorát. Az ily felfortyanások az utóbbi időben nem tartoznak a ritkaságok közé. Az 1915: XIX., az 1916: IX. t.-cz. életbeléptekor ugyanazok a vészteli hangok hallatszottak, hogy a törvény elrettenti a tisztességes iparos és kereskedő elemet foglalkozása folytatásától, mert legjobb akarata daczára is bűncselekményt követhet el a törvények messzemenő tilalmai mellett. Tehát a tisztességes elem óvatosságból vissza fog vonulni és a terep az elszánt, már semmit sem veszthető exisztencziák hatalmába kerül. A fenyegetésszerü jóslás — nem tudjuk mi okból — de nem vált valóra; az életkedvüket vesztett vállalatok ennek daczára is élnek, működnek és virulnak. Az uj jogszabályokkal csak nagy ritkán kerülnek összeütközésbe, mig azok, akik e miatt panaszkodhatnak, az egyébként is ismert zugműhelyek és üzletek, a melyeknek a megirigylett elszántság és leleményesség kevéssé segített. így lesz ez most is. Nem alap nélkül való tehát az a feltevés, hogy a törvények megtartása a saját anyagi romlás előidézése nélkül is lehetséges és hogy a tisztességes vállalatok legpiszkosabb ellenségeiket védelmezik, amidőn a tisztességtelen üzelmeket megtorló jogszabályokkal szembe szállnak. SZEMLE. A Magyar Jogászegylet ez idei közgyűlése a Jogászegylet beléletónek és működésének a kor szelleméhez való alkalmazkodása jegyében folyt le. Ez nemcsak abban áll, hogy a Jogászegylet érdemdús elnöke, Nagy Ferencz, mindnyájunknak nagyrabecsült hiteljogi profeszora 9 évi eredménydus elnöklés után visszavonult az elnöki tiszttől, hogy ázt — saját szavaival élvo — egy fiatalabb, tettreképesebb erőre bizza s nemcsak abban, hogy elnökké közfelkiáltással Szladits Károly egyet, tanár választatott meg. Szladits Károly kétségkívül egyike a magyar jogtudomány legkiválóbbjainak ; úgyis mint kodifik&tor, aki a háborús magánjogi törvények s rendeletek legtöbbjét készítette, úgyis mint elméleti jogász a legelsők közül való. A Magyar Jogászegylet midőn megújhodást keresett s midőn fiatal vezér után nézett körül, érdemesebb tudóst nem tisztelhetett meg a választással. A Jogászegyletre a jövő magyar magán- és közjpg kiépítése tekintetében nagy feladatok várnak. Mint hazánk első jogászi, tudományos testülete eddig adósunk maradt az útmutatással, hogy a háború s az ezt követő forradalom minő konzekvencziák levonására köteleznek jogi berendezkedésünk terén. Az idő rövid volt s az orientálódás legtöbb esetben nehéz. Ez azonban nem jelenti, hogy ne készüljünk. Ausztriában ós Németországban már teljes vértezettél jelennek meg a tudósok a jövendő kivívásában. Tehát mi se maradjunk alul. Az előkészületet vagy legalább annak kereteit már látjuk a Jogászegylet uj szervezeti átalakulásában, mely a fősúlyt az egyes szakosztályokra bizza. Ez helyes s üdvös eredményeket fog hozni. A szakosztályi elnökök kiválasztása szintén szerencsés s egyaránt érdemes férfiakra esett. Azonban az idei közgyűlés egyik mozzanata mégis fájdalmas csalódást okozott s ezt mi, akik semmiféle politikával nem foglalkozunk, nem hallgathatjuk el. A budapesti ügyvédség különféle szervezeteiben (Kamara, Ügyvédi-kör, stb.) hónapok óta oly heves választási harczok dúlnak, melyek méretükre, hangjukra minden eddigit felülmúlnak. Tülekedés, nem is egy, hanem két ököllel, korteskedés intra muros et extra oly eszközökkel, melyek az izlés határain mélyen alul vannak s melyek minden jobbizlésü kollegát teljesen eltávolítanak a kamarai közélettől, mely mihamarabb üres stréberek és önjelöltek piaczává válik; visszaélés a hadviseltség elismert jogczimével, midőn hadviseltség jelszava alatt többnyire a budapesti fronton szolgáltak vagy itthon drückebergereskedők léptek fel jelöltekként ós kihasználva az ide-oda paktálásokat, 3—4 évi ügyvédi gyakorlattal biró önjelöltek jutottak be a választmányokba. Azt hittük, hogy a Magyar Jogászegylet ezen kietlen sivatagban oázist fog nyújtani a vásári zsivaj elől menekülőknek. S fájdalommal kellett megállapítanunk, hogy a budapesti ügyvédi kamarának mindent letipró kortes szelleme és paktáló irányzata, immár ide is átbarapódzott. A hivatalos listában választmányi tagokként olyanokat is látunk, (a sok érdemes többi név mellett!) akik eddig csak mint kortesbajnokok voltak kiválók, sőt olyat is, aki csak a közgyűlésen tudta meg, hogy a Jogászegylet a világon van, mert csak akkor vették fel tagnak. — Reméljük azonban, hogy ez csak lapsus volt — nem is irjuk az uj rezsim teherlapjára — s a közgyűlésen felszólalt érdemes kollega mementója nem hangzott el hatás nélkül. (sz.)