Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

44 Kereskedelmi Jog -6. S2. törvény életbeléptekor az a feltevés, hogy „valóban mi törvényes előfeltétele sem hiányzik most már annak, hogy ... a közszükségleti czikkeknek meglevő készletei a jövőben tényleg ne legyenek a közfogyasztás elől elvonva, illetőleg a közhasználatra való igénybevételüket veszélyeztető, vagy megdrágító módon felhasználhatók"5), kevésbé vált valóra az a remény,6) értve ezt különösen a vidéki viszonyokra, hogy a közigazgatás a rendelkezések érvényesülését saját eszközeivel, változatlan erélyével majd előmozditja. Az összes árdrágító visszaéléséket egységes szempontok szerint üldözni kívánó néptörvény a rendeletileg megállapított intézkedéseket módosítja, míg a már törvénybe foglaltakat hatályukban — kevés kivétellel — fentartja és a kiegészítéseket is az utóbbiakhoz idomítja. A fenti elv keresztülvitele tette szükségessé, hogy a 4207/915. M. E. sz. rendeletben foglalt „életszükségleti czikk" meghatározás, az Á. V. törvény által használt „közszükségleti czikk" kifejezéssel cseréltessék fel. Hogy az utóbbi alatt mit kell érteni, az a 3 éves gyakorlatban, 7) valamint az irodalomban tisztázást nyert, e tekintetben [.tehát a jogalkalmazás ujabb nehézségekre alig fog találni Mig továbbá a sokszor hangoztatott kívánságnak eleget téve, a törvény a vételárnak megfelelő bármely ellenszolgáltatás követelésében, kikötésében, vagy elfogadásában felismeri az árdrágító visszaélést, ha ez „az előállitási (termelési), illetőleg a beszerzési árt, továbbá a felmerült költségeket és a rendes kereskedői hasznot aránytalanul meghaladja" (1. §. 2. p.) — az első újítással csupán a tapasztalatok árán szerzett tanulságokat hasznosítja, mig ez utóbbi ismérveknek felvételével a jogszolgáltató hatóságokat nehéz feladatok elé állítja. Hogy a német Preissteigerungs Verordnung8) kifejezésmódjának átvétele joggyakorlatunkban mily következményekkel fog járni, azt élénken elképzelhetjük, ha egy német folyóirat vagy döntvénytár átlapozása utján meggyőződünk az egymással homlokegyenest ellenkező jogi fejtegetésekről, ha5) Lengyel: Kivételes eljárási szabályok árdrágító visszaélések esetén. J. K. 1916. évf. 45. old. 6) Lengyel id. czikk. 7) Lásd : Degré, Jog. Egylet Háborús évkönyv 659. oldal. 8) Utolsó és jelenleg is érvényes vonatkozó birod. tanácBi rendelet kelt 1918. május 8-án. tározatokról és elvi kijelentésekről, amelyek az előállitási és beszerzési ár, az üzleti költségek és a kereskedői haszon tág és sokféle magyarázatot eltűrő fogalmait kívánják értelmezni. A másod és végső fokon határozó belügyminiszter (17. §.), mint a joggyakorlat irányitójának kezébe van tehát a rendelkezés sikerének vagy csődjének kulcsa letéve. Azt ugyanis, , hogy az esetek túlnyomó — s igy gyakran csekély jelentőségű részében szakértő vétessék igénybe, az eljárás gyorsasága, mint elsőrendji követelmény, lehetetlenné teszi, el is tekintve már az egyébb akadályoktól (költség stb.) Lényeges ujitás végül a vevő büntethetőségének korlátozása. Helyesen ismerte fel ugyanis a törvényhozó, hogyha engedne azoknak a kívánságoknak,9) amelyek az árdrágító áruját megszerző vevő büntethetőségét kiterjeszteni ajánlották, ugy éppen az ellenkező hatást érné el, mint amelyre törekszik. Védené az árdrágítót, mert a kényszerhelyzetben levő vevő az uzsora árt ennek daczára is lefizetné, ellenben büntetése elkerülése végett óvakodnék az árdrágító feljelentésétől. Midőn tehát az 1. §. 3. p. a maximálist meghaladó árban csupán a továbbeladás czéljából vásárlót bünteti, ellenben a vevő felelősségét egyébként meg nem állapítja (24. §.), a helyes középutat választja, mert a nyilván árdrágító eladásra készülő beszerzőt joggal sújtja büntetése. Fogalmazásában lényegtelen, de következményeiben nagyjelentőségű módosítást tett a Néptörvény a lánczolatos kereskedelem ellen . irányuló intézkedés tekintetében. (8. §.) A 3268/1917, M. E. 27. §-ának megalkotásakor még fennállott azok a szempontok, amelyek egyes büntető rendelkezéseknek Horvátországra való kiterjedésénél figyelembe veendők voltak, a törvényhozót most már nem feszélyezték s igy elhárult az egyetlen akadálya annak, hogy a sokszor rjangoztatott kívánság a lánczolatos kereskedelem megfelelően súlyos büntetése megvalósittassék. A 8. §. az emiitett rendeletben körülírt kihágást vétségnek minősiti és büntetését 6 havi elzárás és 2000 kor. pénzbüntetés helyett 2 évig terjedhető fogház és 1000—200.000 kor. pénzbüntetésben állapítja meg. Megszűnik ezáltal az a feltűnő aránytalanság, amely ezen erélyes retorziót kivánó és az 1916 : IX. t.-ez. gyakran kevésbé jelen9) Lásd Richter id. czikkét.