Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A magántisztviselők jogviszonyairól szóló rendelet s a munkaügyi bíráskodás

1—2. sz. perestől a K. T. 353. §-a alapján kártérítést követelhessen; már pedig a hivatkozott rendelet 8. §-a nem érinti azokat az igényeket, melyek a rendelet hatályba lépte előtt kötött vételi és szállítási ügyletek nem teljesítéséből a rendelet hatályba lépte előtt keletkeztek, az a vevő nem követelhet teljesítést, hanem csak kártérítést. Maximális ár túllépése. 13. A kormányhatóság rendelete által tiltott és igy a közerkölcsökbe ütköző ügylet (turpis causa) az állandó bírói gyakorlat szerint jogvédelemben ugyan nem részesülhet és az ily ügyletből a szerződő felek teljesítést, vagy a nem teljesités miatt kártérítést egymással szemben birói uton nem érvényesíthetnek: ez a jogszabály azonban nem zárja ki azt, hogy a hatóságilag megszabott legmagasabb vételár túllépésével kötött ügyleteknél ezt a vételárt meghaladó többletet a vevő fél az eladótól birói uton visszakövetelje, mert az 1914: L t -c. a vevőnek ezt a visszakövetelési jogát feltétlenül, vagyis arra való tekintet nélkül megengedi, ha a többietet visszakövetelő vevő is a megállapított legmagasabb árat ismerve, az ügyletet ennek daczára s a rendelet tilalma ellenére kötötte meg. (Curia 2974 1918. P- VII. sz. — 1918. okt. 15.) Hadiszállítás. 14. A szállító cselekményeinek magánjogi következményei tekintetében a jogerős büntető ítéletéén megállapított tényáiiás az irányadó és hogy az 1915: XlX.t.-c 17.§-a értelmében tekintet nélkül arra, vájjon a büntetendő cselekmény a kincstárnak tényleges (effectiv) kárt okozott-e, illetve ilyen kárnak fenforgása bebizonyíttatott e vagy nem, alperes már egymagában annálfogva,, mert ezen tényállás szerint c mint eladó a katonai kincstárnak a kikötöttnél silányabb minőségű árut szállított, az ennek fejében fölvett vételári összeget visszatéríteni s a bűncselekmény által okozott nem vagyoni kárt is megtéríteni köteles. (Curia 2147/1918. P. VIII. sz. — 1918. okt. 8.; Különbözeti ügylet. 15. A tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügylet lényege az, hogy a vétel tárgyának természetben való megszerzése, illetve átadása a szerződési czélzat szerint ki van zárva, ez a czélzat pedig a tényleg lebonyolítandó (effektív) tőzsde; ügyleteknél fenn nem forog. (Curia £806/1918. P. IV. sz. — 1918. október 6.) A kereseti követelés alapjául szolgáló ügyletek tekintetében azonban nincs ténykép megállapítva, hogy azok effectiv ügyletek voltak, vagyis, hogy az értékpapírok ténylegesen megvétettek és ténylegesen eladattak és a felperes felülvizsgálati kérelmében azon az alapon, hogy az általa ebben a tekintetben felajánlott bizonyítási a felebbezési biróság mellőzte, panasszal nem élt. A felebbezési biróság Ítéleti tényállásában megállapította, hogy az alperes St. S. utján a felperes jogelődének, a Budapesti Bank részvénytársaságnak általános meghatalmazást adott arra, hogy javára és terhére a budapesti tőzsdén értékpapírokat vegyen és adjon el nem tőkebefektetés, hanem az árfolyamok esélyeinek kihasználása czéljából, megállapította továbbá, hogy az alperes jogelőde az ekként kötendő ügyletekből netán származó veszteség fedezetéül 570.000 korona értékben váltókat is adott a felperes jogelődének, amelyek értékéből 27.000 koronát készpénzben ugyanakkor megkapott. Alaptalan a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési biróság ezt a tényállást jogszabályellenesen és helytelen ténybeli következtetés utján állapította meg, mert a felebbezési biróság ennek a tényállásnak megállapításánál az arra lényeges befolyással bíró összes perbeli adatokat mérlegelő tárgyává tette, felsorolta mindazokat az okokat, amelyek meggyőződését előidézték és igy a Pp. 270. §-a követelményének eleget tevén, a birói mérlegelés eredménye felülvizsgálat alá nem vonható. A fenti tényállásból pedig okszerűen folyik, hogy az alperes és a felperes jogelőde közötti összeköttetés tisztán tőzsdejátékra, azaz olyan ügyletekre létesült, amelyeknél az értékpapírok tényleges átvétele, illetve átadása megállapodásszerüen ki volt zárva és az ügyletnek czélja csak árkülönbözet elérése volt. Az ilyen ügyletekből az állandóan követett birói gyakorlat értelmében bíróilag érvényesíthető kötelem nem származik és ekként nem ütközik jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az alperes az árkülönbözetből eredő veszteséget a felperesnek megfizetni nem tartozik. Ennek a kérdésnek az elbírálásánál annak, hogy az alperes a felperes jogelődével volt ügyleti összeköttetése folyamán attól nyereség czimén vett-e fel bizonyos összeget és hogy tényleg volt-e veszteség vagy sem, a követelésnek a birói jogsegélyt kizáró jellegével szemben döntő jelentősége nincs. A felebbezési bíróságnak jogszabálysértés nélkül megállapított tényállásával megdöntetvén az alapperbeli Ítéletekben megállapított az a tényállás, hogy a felek közötti összeköttetés nem tisztán játékra és árkülönbözetre, hanem valóságos vételre és eladásra irányult és hogy az értékpapírok az alperes részére a felperes jogelődének állandó letétben voltak, a felperes ebből az ügyleti összeköttetésből folyóan a kereseti váltókat bíróilag érvényesíteni nem jogosult. Az alapperbeli ítéletben az is megállapittatott, hogy mielőtt az alperes a felperessel tőzsdei ügyletekre nézve összeköttetésbe lépett, már állandó váltóleszámitolási viszonyban voltak egymással, sőt az alperes kölcsön fejében pénzt is kapott a felperestől. Ez a tényállás az ujitott perben meg nem döntetett, sőt a felebbezési biróság Ítéletében is meg van állapítva, hogy az alperes a 67.000 koronáról kiállított váltók átadásakor azok értékéből 27.000 koronát készpénzben felvett. Ez a része a váltókövetelésnek bíróilag érvényesíthető kötelemből származik, ennélfogva nincs jogi akadálya annak, hogy amennyiben