Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A magántisztviselők jogviszonyairól szóló rendelet s a munkaügyi bíráskodás

20 Kereskedelmi Jog sz. az még nem törlesztetett, a felperes azt érvényesíthesse. Minthogy azonban a felebbezési bíróság téves jogi álláspontjából kiindulva nem állapított meg tényállást arra vonatkozóan, hogy a felperes által készpénzben adott kölcsönből még mennyi áll fenn, illetve, hogy a kereseti váltók 36.000 korona összegéből mennyi az az összeg, amely a kölcsönügyletből ered, ezért 'a Pp. 543. §-a alapján a felebbezési bíróság ítéletét fel kellett oldani. Biztosítás. 16. A biztosítási kötvényre vezetett biztosítási határozatok 10. pontja szerint, amennyiben a díjfizetés egész éven aluli részletekben történik, a díjösszegnek az a része, mely az egész évi dij kiegészítéséhez hiányzik, a biztosított fél részére hitelezettnek tekintendő. Ez a kikötés azt jelenti, hogy a biztosított az egész évi díjnak még hátralékos része fizetésére halasztást nyert. (Curia 3094/1918. P. IV. sz. — 1918. okt. 16.) Ez esetben pedig egymagában az a körülmény, hogy a biztosított a harmadik és negyedik negyedévi biztosítási dijat a lejárat utáni 30 nap alatt meg nem tizette, a biztosítási szerződés hatályát még nem szünteti meg. A K. T. 505. § ának 3. pontja szerint a biztosított a visszatérő időszakok után fizetendő dij mellett kötött biztosítási szerződést a további dijak lefizetésének elmulasztása által egyoldalúan felbonthatja ugyan, midőn azonban a felek abban állapodnak meg, hogy a biztosítási dijnak az egész évi dij kiegészítéséhez hiányzó része hitelezettnek tekintendő, ez által ugy a biztosító, mint a biztosított kifejezésre juttatja azt az akaratát, hogy a negyedévi dijaknak a lejárattól számított 30 nap eltelte előtt leendő fizetésének elmulasztása miatt a biztosítási szerződést nem tekintik hatályvesztettnek; a biztosított tehát a kötelezett egész évi biztosítási dijat, illetőleg az egész évi biztosítási dij kiegészítéséhez hiányzó összeget fizetni, a biztosító pedig az elvállalt koczkázatot erre az időre viselni tartozik. 17. A fizetési késedelem igazolására felhozott az a tény, hogy üzleti személyzete hadbavonult és hogy a két sógora családjában a díjfizetés esedékessége előtt rövid idővel előfordult kétrendbeli haláleset következtében feldúlt lelkiállapotban volt, még valódiság esetén sem szolgálhatna alapul annak megállapítására, hogy a kellő időben való díjfizetést a felperes a K. T. 505. §. 3. pontja szerint a késedelmet egyedül mtntesitő erőhatalom, vagy vétlen baleset behatása folytán mulasztotta el, mert a mentségül felhozott körülmények sem az erőhatalom, sem a vétlen baleset fogalmi körébe nem vonhatók. (Curia 3207/1918. P. IV. sz. — 1918. okt. 30.) Vasúti fuvarozás. 18. A V. Ü. 30. §. 5. L. pontjában megjelölt „más drágaságok" alatt a közönséges életfelfogás szerint azok a tárgyak értendők, meiyek méreteikhez és súlyukhoz képest anyaguk, kidolgozásuk, vagy más tulajdonságuknál fogva egyéb tárgyakhoz képest különösen értékesek. Ilyenek lehetnek a ruházati czikkek is. (Curia 2878/1918. P. IV. sz. — 1918. október 10.) Közvetítési dij. 19. A kereskedő kifejezett megbízás nélkül is követelhet közvetítési dijat. (Curia 2036/918. P. VIII. sz. — 1918. okt. 8. Váltó. 20. A jogszerű váltóbirtokos a V. T. 93. §-a alapján a kitöltetlenül kapott elfogadmány összes lényeges kellékeinek, tehát a kelet es lejárat utólagos kitöltésére is jogosult. A közhatóságnál való közbenjárás (kijárás) fejében kapott váltó, mint jó erkölcsökbe ütköző követelés birói uton nem érvényesíthető. (Curia 2872/918. P. IV. sz. — 1918. oki. 15.) Nincs oly jogszabály, amely kimondaná, hogy azt a forgatmányost, aki kelet és lejárat nélküli, elfogadmány jogszerű birtokába jutott, a V. T. 93. §-a által megengedett utólagos kitöltés daczára a V. T. 9. §-ában megállapított jogosítvány meg nem illeti s az ilyen / jogutód nem tekinthető a váltónak váltói uton birtokába jutott jóhiszemű forgatmányosnak, hanem csupán magánjogi értelelemben vett jogutódnak, engedményesnek, akivel szemben a jogelődhöz való jogviszonyból meríthető összes kifogások megtehetők. Ebben az irányban a most felhozott okokból felebbezési bíróság- jogkövetkeztetése téves. Nem sértett azonban jogszabályt a felebbezési bíróság annak kimondásával, hogy felperes a férje és a megbízott ügyvéde tudomása alapján olybá tekintendő, mint aki a kereseti váltó keletkezésének körülményeiről, a váltó elfogadmány kézhez vétele idején tudott, tehát tudta azt is, hogy a kereseti váltó közhatósági közegeknél teljesített, de erkölcsi szempontokból meg nem engedett, e szerint a jó erkölcsökbe ütköző kijárások díjazása fejében adatott F. Á.-nak, minélfogva a felperes nem tekinthető oly jóhiszemű harmadiknak, akivel szemben a V. T. 9. §-a alapján az előzőjével szemben érvényesíthető kifogás felhozható ne volna. Ugyanis a joggyakorlat által felállított jogi vélelem az, hogy a házastársi szoros benső viszonyból folyóan a házastársakat érdeklő jogügyleteknél az egyik házastárs tudomása rendszerint a másik házastárs tudomását is megállapítja, a megbízotti viszonyból pedig egyenesen következik, hogy a megbízottnak a megbízás jogkörében tudomására hozott tények a megbízó tudomására jutottnak veendők. Nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság annak kimondásával sem, hogy a' váltó az általános magánjogi szabályok szerint a jó erkölcsökbe ütköző eljárások díjazása fejében adatott s ezért ez a váltó birói uton nem érvényesíthető, mert a közhatósági közegek jogosan csak a törvényes korlátokban belül intézkedhetnek, ennélfogva minden olyan közbenjárás, amely nem czéloz mást, mint azt, hogy a közhatósági közeg törvényes jogkörének keretében eljárjon, felesleges.