Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A magántisztviselők jogviszonyairól szóló rendelet s a munkaügyi bíráskodás

9. A K. T. 271. § a fzerint az, tki a máiik irányában, gondosságra van kötelezve, a rendes kereskedő gondosságával köteles eljárni. A törvény e rendelkezése s az ennek alapján kifejlődött biréi gyakorlat következtében tehát a vevő, amikor meggyőződött arról, hegy eladó teljesíteni nem fog, annak dseíra, hegy sem a K. T. 353. §-a, sem a 356. §. nem teszi kötelezővé a fedezeti vételt, köteles fedezeli vételt eszközölni, hogy magát s az eladót nagyobb károsodástél megóvja. (Curia 3335/1918. P. VII. sz. — 1918. okt. 24-én.) , A kereskedelmi törvénynek sem a 353. §-a, sem 356. § a vagy más rendelkezése, sem pedig a birói gyakorlat nem szabja ugyan meg a szerződéshez hü vevő által a szerződésszegő eladótól követelhető tszerződési és piaci ár közti különbözei előfeltételéül a fedezeti vétel eszközlését; azonban a K. T. 271. §-a azt, aki valamely figylet folytán, amely rá nézve kereskedelmi ügyletnek tekintendő, egy másik irányában gondosságra van kötelezve, arra kötelezi, hogy a rendes kereskedő gondosságával járjon el. A törvény eme rendelkezése és az ennek alapján kifejlődött birói gyakorlat értelmében tehát a felperes vevő akkor, amikor meggyőződött arról, hogy az alperes eladó teljesíteni nem fog, hogy magát és az eladót a bekövetkezendő nagyobb károsodástól megóvja, tartozott volna a rendes kereskedő gondosságát kifejteni és. az elmaradt teljesítés pótlásáról fedezeti vétel utján gondoskodni;' mert a K. T. 356. §. utolsó mondata alapján, az árkülönbözeten felül igazolható nagyobb kárának a megtérítését a birói gyakorlat értelmében csakis a kellő gondosság sikertelen kifejtése és annak igazolása alapján, vagyis a fedezeti vétel eredménytelen megkísérlése után és tagadás esetében annak bizonyítása mellett követelheti. 10. A vevő, hacsak az ellenkező kikötve nincs, a vételi ügyletből folyó Jogait, harmadik, személyre a viszontkötelezettség pentos teljesítésétől feltételezetten az eladó hozzájárulása nélkül is joghatályosan átruházhatja. (Curia 2620/1918. P. VIII. sz. —. 1918. október 24.) (Mint fejben . . .) Mert az ilyen átruházás az eladónak hátrányt nem okozhat s eladó jogállásán egyáltalán nem változtat; az eladó ugyanis az eredeti vevő ellenében netán fenforgó kifogásait a vevő jogutóda irányában is érvényesítheti $ igy reá nézve közömbös kell hogy legyen, hogy a vételárat neki az eredeti vevő vagy jogutódja fizeti-e s hogy az eredeti vevőnek vagy az eredeti vevő beleegyezésével jogutódjának teljesit-e. 11. A teljesítésre irányuló keresetnek árkülönbözetre irányuló megváltoztatása esetében nem a kereset módosítása idejében, hanem a teljesitéi megtagadása idejében fennálló piaczi ár irányadé. (Curia 3667/918. P. IV. sz. — 1918. noy, 19.) Felperes keresetét a szerződés teljesítése iránt indította az alperes, mint az áru szállítását jogtalanul megtagadó eladó ellen, majd a per folyamán beállott változás miatt a teljesités helyett kárpótlást követelt és a felebbezési bíróság e címen azt a különbözetet ítélte meg az alperes ellen, amely a szerződéses ár és a teljesités megtagadása idejében létezett piaczi ár között mutatkozik. A felperes felülvizsgálati panasza szerint azonban nem a teljesités megtagadása idejében, hanem a kereset módosítása idejében létezett piaczi ár alapján kellett volna az árkülönbözetet megállapítani, mert a K. T. 353. §-ában említett kártérítés a szerződő fél késedelmében találja az alapját, míg ellenben a Pp. 188. §. 5. pontjában említett kárpótlás a felek vétkességétől függetlenül minden utóbb beállott változásnak következménye lehet. Ennek a panasznak sincs törvényes alapja: mert a Pp. 188. §-ának 5. pontja nem tartalmaz jogszabályt abban a tekintetben, hogy a felperes az eredetileg követelt tárgy helyett, az utóbb beállott változás miatt minő kárpótlást követelhet, erre nézve tehát az anyagi jogszabályt tartalmázó K. T. irányadó, ennek a 353. §-át, valamint 356. §-ának . 2. pontját helyesen alkalmazta a felebbezési bíróság, amidőn az árkülönbözet megállapításánál, az állandó gyakorlatnak megfelelően, a teljesités megtagadása idejében a fennállott piaczi árat vette alapul, ezt meghaladó kártérítési követelésével pedig a felperes, akinek módjában állott volna magát fedezeti vétel utján a nagyobb károsodástól megóvni, elutasította. 12. A K. T. 352. §-ában a vevő részéve biztosított vagylagos jogok választásáról csak akkor lehet szó, ha ezek a jogok a vevőt, amikor választási jogával él, tényleg megilletik. (Curia 3630/1918. P. IV. sz. — 1918. nov. 20.) Ha tehát a vevő az eladótól a szerződés teljesítését követeli, jóllehet annak teljesítésére a szerződés létrejötte utáni időben bekövetkezett törvényes tilelomnál fogva az eladó már nem kötelezhető, ez esetben a vevő nem tekinthető olyannak, mint a"ki a K- T. 353. §-áaan felsorolt jogok közül választva, més jogot nem érvényesíthet. A felebbezési bíróságnak helyes megállapítása ^szerint azt á szolgáltatást, melyre eladó a kétoldalú szerződésnél fogva magát kötelezte, az Ausztriában 1917. óvi április hó 28. napján kibocsátott és ezen a- napon hatályba lépett kormányrendelet tiltja. Ugyanez a rendelet a szerződés nem teljesítéséből eredő jogviszonyt önállóan szabályozván, a peres felek között vitás kérdés elbírálásánál nem a K. T. 353—354. §-ai, hanem az idézett rendelet szabályai az irányadók. A felebbezési bíróság a D) alajti szerződés tartalmából helyes következtetéssel állapította meg, hogy alperes az osztrák tartományokban az 1917. évi április hó 28. napján kibocsátott H) alatti rendelet hatáiyba lépte előtt már teljesítési késedelemben volt, amely miatt felperesnek joga nyilt ahhoz, hogy al-