Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A vevő gazdasági lehetetlensége

Kercsked 1—2. sz. Az 1898 : XXIII. t.-cz. alapján létesült hitelszövetkezeti rendszer megvalósítja ugyan azt a czélt, hogy a közvetlen hitelforrás ott legyen, hol a hitelt igénybe tvevő, viszonyai leginkább ismeretesek. A kötelékébe tartozó szövetkezetek folyósítják a kölcsönöket a központ ellenőrzése alatt. A földhitelt közvetlenül akképen szolgálják, hogy a központ a reá átruházott adóslevelek (engedmény) és biztosítéki váltók (forgatmány) valutájára támaszkodik. Itt mindjárt megállapítjuk, hogy a váltóbiztositék felülmúlja a kötelezvények számát, 1914. évben 52,161.963-46 kor. értékű kötelezvény és 55,141.189*09 kor. értékű váltókölcsönt folyósított. A központ a maga mobilitását az által óvja meg, hogy egyrészt a kötelezvény-kölcsönök alapján kötvény-kibocsátási joggal bir, másrészt a kötelékben levő szövetkezetek váltóit forgattatja magára. Lényegében véve tehát azokkal az eszközökkel él, amelyekkel a mai formák között más pénzintézet is él. Messze menne egy terjedelmében korlátolt czikk körében részletes bírálatát adni a kisbirtokos hitel-szervezetének. Tény az, hogy két irányban tökéletlen a mai hitelszervezet. 1. A váltóhoz kötött hitelátruházás amellett, hogy jogilag kiépítetlen (biztosítéki váltó), nem felel meg a mezőgazdaság, de különösen a kisember érdekeinek, azt más obligáczióval kell pótolni, 2. a földkölcsönnel terhelt birtok gazdasági kezelését hatékonyabban kell a hitelező, hogy ellenőrizze és kielégítést lehetőén az ingatlan járadékából keresse és ne kényszerárverés utján. Át kell, hogy alakítsuk jelzálog rendszerünk egész struktúráját, ha nyomon akarjuk követni a fejleményeket. Ami e téren eddig történt, az a semminél is kevesebb. Végzetszerű hiba volt jelzáloghitelünk kodifikácziójánál a német mintát követni. A két ország egész gazdasági berendezkedése annyira más és egymástól eltérő, hogy áldásos [hatása a javasolt jogrendszernek elképzelhetetlen volt. A német jelzáloglevél-forgalom 1910-ben a 10 milliárd márkát meghaladta (Schultze), de a hitelezett összegeknek csupán 6°/o-a helyezkedett el a mezőgazdaságban. A tőke ott inkább az ipari, gyári vállalatok támogatására állott. Nálunk, amint tudjuk, az arány megfordított. Viszont az a jelenség, mely minálunk a mezőgazdaság körében észlelt káros üzérkedés, könnyelmű földspekulácziókban nyilvánult meg, amott a városi telekspekulácziókat jellemezte. De mindettől eltekintve, itt a kis paraszt hiteléletet kell megszervezni. A kisbirtok hitelszervezetének kiegészítésénél az utat, mely a múltban a váltó-hitel milliárdnyi igénybevételéhez vezetett, el ketl hagyni. Ez a hitelforma nem egyezik a földhitel érdekeivel. A kisbirtok tehermentesítése, a nagy pénzbőség mind arra intenek, hogy most fektessük a paraszthitelt uj alapokra. A kötelezvény-kölcsönt kell újra szervezni. A jelzálogos kötelezvénynek kell megadni oly különös jogi formáját és jelentőségét,' mely azt forgalomképes értékpapír jellegével ruházza fel, de könnyebbíteni kell a jelzálogi bejegyzés mozdulatlanságán a hitelt nyújtó érdekében. Ez az egyetlen ut a demokratikus hitelszervezet megvalósításához. X A vevő gazdasági lehetetlensége Irta: Dr. Wittmann Ernő, ügyvéd. Ugyanúgy, mint a háború kitörése, a háború befejezése is lényeges gazdasági megrázkódtatással jár. A háború alatt megszakítást nem ismerő hausse conjunktura dühöngött. Az árak meglepetésszerűen egyik napról a másikra, nem képzelt magasságra felszöktek és ezt a növekedő irányzatot megtartották mindezideig, míg az első békehírek, a forradalom és a fegyverszüneti tárgyalások az ellenkező irányzatot, a rohamos áresést ki nem váltották. Ismeretes volt már békeidőben is, hogy erős árhullámzások nagy számban váltanak ki pereket és mig az erős hausse mozgalmak idején az eladók, addig az erős baisse mozgalmak idején a vevők igyekszenek a mozgalom megindulása előtt vállalt kötelezettségük alól szabadulni. A uyereség hivó szava az eladót, a veszteség elkerülésének vágya a vevőt arra indítja, hogy a vállalt kötelezettségtől ügyvédje segélyével szabadulni igyekszik. A pacta servanda sunt elvének a mi gazdasági életünkben sohasem volt meg az az ereje, hogy a nagy nyereség megszerzésére, illetve nagy veszteség elkerülésére irányuló vágy érvényesülését megtörni legyen képes. A háború gazdasági anarchiája igen természeten nem a kötelezettség erejét, hanem az önérdek korlátlan kielégítésének vágyát növelte. Nem meglepő tehát, hogy a fegyver-