Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Tételes intézkedések valutánk védelme érdekében

3-4. sz. Kereskedelmi Jog 41 pitott és meg nem támadott és igy a Pp. 534. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a D. kereskedelmi részvénytársaság az alperes irányában is az alapárakat felemelte és az alperesnek is csupán a felemelt árak mellett volt hajlandó a felemelés megtörténtétől kezdve (1915. január 1.) sósborszeszt szállítani és minthogy egyedi áruról van szó, azt azt alperes máshonnan különben sem szerezhette be, ennélfogva a fellebezési bíróság nem sértett jogszabályt, amikor meg állapította, hogy a jelen per az alperes általa D. kereskedelmi részvénytársaság ellen indított pertől függetlenül eldönthető. Mindezek alapján a felpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani kellett. Szállítási ügylet. 3?. A keresk. törv. 390. § áfcan meghatározott elévülési időt a szállítmányozó kártérítési felelőssége megállapítása iránt indított kereset megszakítja akkor is, ha az elévülési időn tul beadott válaszban ez a felelősség más tényekre alapittatik. (M. kir. Curia 2898/916. — 1916. okt. 14) Biztosítás. 33. A biztosított a biztosítási szerződés megkötésénél a való ságnak megfelelő feleleteket tartozik ugyan adni, de csakis az objektív fontossággal bíró kérdésekre. Lényegtelen körülményekre vonatkozó a valóságnak meg nem felelő válasz a közlési kötelezettséget nem sérti. (M. kir. Curia R. P. IV. 1272/916. - 1916. nov. 17.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja, mert a biztosított a biztosítási szerződés megkötésénél a valóságnak megfelelő feleleteket tartozik ugyan adni, de csakis az objektív fontossággal bíró kérdésekre, ha tehát a kérdések lényegtelen körülményekre vonatkoznak (havi tisztulás rendszeres beállta méhbajnál), ebben az esetben a valóságnak meg nem felelő válasz a közlési kötelezettséget nem sérti. Életbiztosítás. 34. A háború koczkázata a biztosításból a feltételek szerint kizárható ugyan, azonban a nem a hadimüveletek közben, hanem helyőrségi szolgálat kőiben bekövetkezett halál, biztosított eseménynek tekinthető. (M kir. Curia 2798/916. — 1916. decz. 14.) Váltó. 35. A kötelezvény alapján adott fedezeti váltót nem érvényesithetésére vonatkozó kikötés érvénytelen. A váltói uton való érvényesítés elzárása által a váltók a váltói jellegüktől fosztatván meg, ez a kereseti váltók fedezeti minőségével, czéljával és redeltetésével, tehát a felek valódi szerződési akaratával is ellentétben áll. Valamely részvénytársaság, vagy szövetkezet vezérigazgatója kUlön meghatalmazás nélkül, mint a K. T. 193. és 43. §-ai szerinti kereskedelmi meghatalmazott csak azon társasági ügyek vitele tekintetében bírván jogkörrel, amelyek a társaság rendes, naponkénti ügyvitelével járnak s melyeket az ilyen mindennapos ügyvitellel rendszerint járó ügyletek szükségessé tesznek. Igazgató ági tag ily különös meghatalmazás nélkül a váltói uton való érvényesítés kizárásának kikötésére jogosult nem volt. (M kir. Curia R. P. IV. 8451/915. — 1916. nov. 14.) A kir. ítélőtábla: Az elsőhiróság ítéletét megváltoztatja, a kifogásokat elutasítja. Indokok: Alperesek a kereset, illetve sommás végzés ellen azt a kifogást hozták fel, hogy megállapodás szerint a kereseti váltók összege váltói uton nem érvényesíthető, hanem csak köztörvényi uton az egyidejűleg kiállított kötelezvény alapján. Azt alperesek kifogásaikban s a per jegyzőkönyvi tárgyalása rendén is kifejezetten beismerték, hogy a kereseti váltókat az azokban kitüntetett összeg fedezetére (biztosítékul) adták. A fedezeti (biztosítéki) váltónál a biztosítás épen a váltói kötelezettség vállalásában vagyis abban áll, hogy a kötelezettek részéről kétségtelen váltói akarattal ellentétben áll az alpereseknek ama kifogása, hogy a kereseti váltók váltói uton nem érvényesíthetők. Igaz ugyan, hogy erre nézve dr. O. M. tanú vallomása és a C), helyesen 2. a. csatolt eredeti nyilatkozat a váltói uton való nem éivényesithetés kikötésének feltétlen létrejöttét tanúsítják ; mindazonáltal azt a kir. Ítélőtábla joghatáíylyal bírónak nem tekinti, mert egyfelől valamely részvénytársaság vagy szövetkezet vezérigazgatója külön meghatalmazás nélkül, mint a K. T. 193. és 43. § ai szerinti kereskedelmi meghatalmazott csak azon társasági ügyek vitele tekintetében birván jogkörrel, amelyek a társaság rendes naponkénti ügyvitelével járnak s melyeket az ilyen mindennapos ügyvitellel rendszerint járó ügyletek szükségessé tesznek. N. A. felperesi aligazgató, illetve igazgatósági tag ily különös meghatalmazás nélkül a váltói uton való érvényesítés kizárásának kikötésére jogosult nem volt, a 2. alatti pedig a K. T. 185. § ában előirt s a felperesi szövetkezet czégjegyzésének érvényességéhez megkívánt két igazgatósági tag aláírásával ellátva nincs s mert másfeőll a váltói uton való érvényesítés elzárása által a váltók a váltói jellegüktől fosztatván meg, az az alperesek által kétségbe nem vont váltói akarattal a kereseti váltók fedezeti minőségével, czéljával és rendeltetésével, tehát a felek