Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - Magyar ipari közigazgatási jog

238 Kereskedelmi Jog 2.1—24 sz. kimondván, hogy az ausztriai császári királyi ós magyar királyi konzuli főtörvényszók székhelye ezentúl nem Konstantinápolyban, hanem öt évenként váltakozva Budapezten ós Bécsben lesz. Az elnöki állást arra az időre, amikor a konzuli fötörvónyszéknek Budapesten van a székhelye, magyar állampolgárral, arra az időre pedig, amikor a konzuli fötörvónyszéknek Bécsben vau a szókhelye, osztrák állampolgárral kell betölteni, Szocziális és közgazdasági szempontból nagy haladást jelent a rokonok törvényes öröklésének korlátozásáról és a szent korona örökléséről szóló javaslat, mely kimondja, hogy a nagyszülők szülőitől leszármazó oldalrokonokat, valamint a nagyszülők szülőinek elődeit és az ezektől származó oldalrokonokat e minőségükben nem illeti törvényes öröklés. A pénzügyminiszter továbbá a szent koronára szállt örökségből az 1. bekezdésnek megfelelően előterjesztett kórelemre a méltányosság szerint megfelelő támogatásban részositheti az örökhagyónak öröklésre nem jogosult elődeit és azokat a személyeket, akiket az örökhagyó eltartásban részesített vagy segélyezett, vagy akik a végintézkedésre képtelen örökhagyót gondozták. Ha az örökség azért száll a szent koronára, mert a végintézkedés — jóllehet kétségtelenül megfelel az örökhagyó végakaratának — lényeges alaki kellék hiánya miatt érvénytelen, az államkincstár az örökséget kérelemre egészen vagy részben a végintézkedéssel részesített személyeknek engedheti át. Az így a szent koronára szállt örökségek értékét a hadirokkantak és családjuk, a hadiözvegyek és hadiárvák gondozásának czéljaira és más- népjóléti intézmények czéljaira kell fordítani; ingatlanokat pedig, amennyiben arra alkalmasak, első sorban telepítés czéljára vagy helyes birtokeloszlás előmozdítására kell felhasználni. Bennünket legközelebb azon két törvényjavaslat érdekel, mely a magánjogi követelések és a kereskedelmi ügyletből eredő némely követelesek elévüléséről szól. Mindkét javaslat szerint három óv alatt évülnek el a kereskedelmi ügyletből eredő következő követelések: 1. kereskedőknek ós iparosoknak oly követelései, amelyek kiszolgáltatott áruk, teljesített szolgálatok ós munkák ós azokkal összefüggő kiadások fejében illetik meg őket; 2. vendéglősöknek és ételek vagy italok kiszolgáltatásával vagy utasok befogadásával iparszerüen foglalkozó más személyeknek ezen üzletük gyakorlatában vendégeik vagy vevőik ellen felmerülő követelései; 3. azoknak, akik az adós személyes vagy házi szükségleteire mezőgazdasági terményeket, bárminő élelmi czikkeket, tüzelő- vagy világitóanyagokat, élvezeti, ruházati vagy háztartási czikkeket szolgáltattak, ebből eredő követelásei; 4. személy- vagy árufuvarozással foglalkozó személyeknek és vállalatoknak ezen üzletükből eredő dij- és költségkövetelései; 5. az 1. pont alá nem tartozó ügynököknek, alkuszoknak és általában idegen ügyek ellátásával vagy szolgálattótellel iparszerüen foglalkozó személyeknek ezen üzletükből eredő dij- és költségkövetelései; 6. mindazoknak, akik magánszolgálatbau állanak, a szolgálati fizetés, munkabér vagy egyéb javadalmazás, valamint költségeik megtérítése végett a szolgálat- vagy munkaadók ellen ós viszont az utóbbiaknak az elvállalt szolgálat vagy munka teljesítése, a nem teljesítésből eredő kár megtérítése és az adott előlegek visszatérítése végett az előbb emiitett személyek ellen támasztható követelései ; 7. bérleti ós haszonbérleti viszony alapján a bór vagy haszonbér iránt támasztható követelések ; 8. bárminő jogalapon járó kamat vagy visszatérő időszakokban teljesítendő egyéb szolgáltatások iránti követelések, ideértve a kamathoz hozzászámított tőketörlesztési rószletok iránti követeléseket is, de nem értve ide azokat, amelyek értékpapírok, kamat- ós osztalékszelvényein alapulnak vagy pénzintézeteknél elhelyezett betétek kamataira vonatkoznak A mindennapi élet üg3Tleteiből eredő magánjogi követelések elévüléséről szóló javaslat szerint a már emiitett követeléseken felül szintén három óv alatt évülnek el a következő követelések: nevelő-, tan-, gyógy- óa tápintézeteknek, továbbá tanítóknak, orvosoknak, bábáknak és általában neveléssel, oktatással, gyógyítással, mások ápolásával és gondozásával foglalkozó vagy arra egyes esetben vállalkozó személyeknek ezen foglalkozásukból eredő követelései; ügyvédeknek, kir. közjegyzőknek, bírósági végrehajtóknál,- és bizonyos ügyek ellátására hatóságilag kirendelt vagy feljogosított más személyeknek dij- és költségkövetelései; bérleti és haszongérleti viszony alapján a bér vagy haszonbér iránt támasztható követelések. A követelések elévülésének ideje annak az évnek végével kezdődik, amelyben a a követelés jogilag érvényesithetővé vált (lejárt). Az iránt ma már nincs nózeteltézés, hogy a ma érvényes hosszú elévülési határidő, amely a fejletlenebb viszonyokhoz mórt igényeknek a maga idejében megfelelhotett, mai gazdasági ós forgalmi viszonyainkba egész általánosságban nem illik többé. Különösen szembeötlő e megállapítás helyessége, ha a mindennapi életben ezerszámra kötött apró ügyletekre gondolunk, amelyekből eredő követeléseknek fedezése az adósra názve a háztartás, az üzlet vagy az ipari foglalkozás rendes folyó kiadáaaihoz tartozik. Nemcsak az adósnak áll tehát érdekében, hogy ő az ilyen folyó ügyletekre vonatkozó nyugtáit és egyéb bizonyítékait ne legyen kénytelen évtizedeken át megőrizni, hanem a jogrend érdekében is kívánatos, hogy a törvény ezeknek az ügyleteknek lebonyolítását rövid elévülési idő megállapításával siettesse ós ezzel elejét vegye azoknak a visszaéléseknek, amelyek rosszhiszemű vagy gon-