Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - Közérdekellenes jogügyletek

2U az a törvényszerű forgalom, illetve elosztás számára tartassék meg; ezenfelül a felhívott törvényhely — a fentiekhez hasonló magánjogi vonatkozást nem tartalmazván — szükségkép vonja maga után ama magánjogi tétel alkalmazását, hogy a törvényileg tiltott ügylet semmis. Egy másik gyakorlatilag fontos kérdés az ügylet semmisségének u. n. relativitása. A közérdekbe ütköző jogügyletek — mint a fentiekből is kitűnik — igen sokféle alakúak, semmisségük a legkülönbözőbb ténybeli alapon nyugszik; mig azonban pl. a maximális ár tulhágásával kötött ügylet esetén az ügylet semmis része a szerződő felek mindegyikével szemben egyaránt semmis, addig egy más ügyletcsoportnál, pl. az 1916 : IX. t.-cz. l.§-ába ütköző árufelhalmozásra irányuló ügyletnél felmerül a kérdés, hogy az ilyen ügylet a nem törvényszegő félre, tehát a másik ügyletkötő fél törvényellenes czéljáról tudomással nem biró eladóra minő következményekkel jár. A jóhiszeműség egyébként nem lesz olyan gyakori, mint aminőnek gondolhatnék, mert a másik ügyletkötő fél személyi viszonyai és az ügylet természete rendszerint alapos következtetést fognak engedni arra, hogy az ügylet czélja törvényellenes ; valahányszor pedig megállapítható, hogy a másik szerződő fél is tudott a törvényellenes czélról, természetszerűen nem lehet szó arról, hogy az ügylet vele szemben a semmisség szempontjától eltérően ítéltessék meg. Ha azonban ez a tudomás nem igazolható, vagy eleve kizártnak látszik, akkor szóba kerül az ügylet u. n. relativ semmissége. Borsitzky idézett czikkében az alaptalan gazdagodás jogi fogalmával vél itt operálhatni, azt hisszük azonban, hogy ez a jogi fogalom az érintett jogügyletekből folyó kölcsönös jogok és kötelezettségek megítélésére nem mindig elégséges. Nézzük közelebbről az eshetőségeket. Az ügyletet a jóhiszemű fél teljesítette; ha ez esetben azt mondjuk, hogy az ügylet vele szemben is semmis, akkor ennek következményekép az eredeti, tehát szerződés előtti állapot állítandó helyre. Ennek azonban útját állja a m. kir. Curia jogegységi tanácsának 5. sz. büntető döntvénye, amelynek értelmében t. i. „az árdrágító visszaélésekről szóló 1916 : IX. t.-cz. 1. §ában tiltott módon be. szerzett közszükségleti czikk olyan tárgy, amelyet a Btk. 61. §-a alapján el kell kobozni", az áru visszaadásáról tehát nem lehet szó. Ilyen esetben — egész nyilvánvalóan — az eladót a vételár követelhetéséhez való jog megilleti és pedig nem azért, mert azzal a vevő alaptalanul gazdagodnék, hanem egyszerűen a teljesített szerződés alapján; az ügylet megtörtént teljesítése kapcsolatban az eredeti állapot helyreállításának — a vételtárgy visszaszolgáltatásának — törvényi lehetetlenségével, azt vonja maga után, hogy a semmis ügylet a jóhiszemű féllel szemben hatályosnak tekintetik, következéskép a belőle származó jogokat ez utóbbi fél érvényesíteni jogosítva van, és valamint a vételár-követelés általánosságban nem jogalapnélküli gazdagodáson alapul, ugy nem alapul azon a tárgyalt esetben sem. Másik eset. Az ügyletet a felek egyike sem teljesítette. Ily esetben kétségtelen, hogy az ismertetett álláspontnál fogva a vevő az ügylet teljesítését követelni nincs jogosítva, viszont az eladó sem követelheti a vételárat; ez az ügylet semmisségének természetszerű következménye. Kérdés azonban, vájjon az eladó a szerződés nemteljesitése miatt kártérítést követelni hincs-e jogosítva. Ugy látjuk, hogy igen, mert ö mint jóhiszemű fél, ha nem is a szerződés teljesítését — az áru átvételét és a vételár fizetését — de mindenesetre a vevő törvényellenes eljárásának következményekép teljes kártatanitását igényelheti. Vájjon a vevő jogalap nélkül gazdagodnék, ha az eladót nem kártalanítja ? Bizonyára nem, mert hiszen nem arról van szó, hogy valamely az ő vagyonkörébe került dolgot kiadjon, hanem arról, hogy a másik szerződő fél vagyonköréből az ő hibája folytán kiesett vagyongyarapodást megtérítsen. A harmadik lehetőség az, hogy a vevő a vételárat kifizette, de az árut még nem vette át. Ily esetben kétségtelenül helye lehet a vételár visszakövetelésének azon alapon, hogy az eladó — minthogy ő a szerződést teljesíteni nem köteles — a vételár megtartásával jogalap nélkül gazdagodnék. Az alaptalan gazdagodás tehát csak abban az esetben fog a semmis jogügylet előtti állapot helyreállítására szolgálni, amikor vételár visszaköveteléséről van szó, de az esetek egyéb részében nem fog érvényesülhetni. A jelen fejtegetések kiegészítéséül még