Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - A háboru hatása a magánjogra

csak az szorul megemlitésre, hogy az ezen gondolatkörbe tartozó jogügyleteket a polg. törvénykönyv tervezete közrendbe ütköző szerződések neve alatt emliti. (Bsz. 749. §.) Ez az elnevezés a czimbelitől csak árnyalatilag különbözik, de a közelebbi megfontolás alighanem a czimbeli elnevezés megfelelőbb voltát igazolja. IRODALOM. I. Hazai irodalom. XA háború hatása a magánjogra. A magj Jogászegylet magánjogi diját elnyert pályamunka.) Irta: Dr. Almási Antal egyetemi magántanár, Ítélőtáblai biró. Arionról a mithológiai görög dalnokról olvassuk latin költök müveiben, hogy énekével képes volt a vadállatokat is megszelídíteni. Ez a rege elevenedett fel gondolataimban, amikor azt a virtuozitást láttam, amit Almási könyvében a legkuszáltabb é3 legrendszertelenebb háborús jogi rendelkezések és tényállások rendszerbe foglalásánál és összefüggésük áttekintő kimutatásánál végez. Ez tényleg több a puszta jogi technikánál. Amint az egyes jogi tényállásokban és a rájuk szabott rendelkezésekben legmélyebben lappangó rendszeri magvakat, ha egyszermásszor erőltetett érveléssel is, kicsalja a napvilágra, ez már többé kevésbbé művészet számba megy. Amit az átlagos jogász nem is sejt, azt Almási az ő mikroszkopikus tekintetével nemcsak észrevesz, de ábrázolni is képes. Véleményem szerint az a szisztematika, amit Almási könyvében felépít, sokszor erőltetett és túlzott, de kétségtelenül értékes munka. A háboru3 jog nyers szervezetének reűszerbe öntése komoly tudományos feladat, ha mindjárt gyakorlati értéke nem is vetekedhetik a békés jog hasonló feldolgozásával. A kettő között a főkülőmbség épen abban áll, hogy amig az utóbbiban tartós ós lassú tudatos fejlődésben levő gazdasági viszonylatok nyernek szabályozást, amelyeknél a törvényhozói okosság és előrelátás logikai következtetésekkel többé kevésbbé pontosan megállapíthatja a jelen megnyilatkozásaiból a jövő fejlődését, addig a háborús jogban a drámai gyorsasággal váltakozó gazdasági helyzet és a pillanatnyi szükségletek által teremtett változások kizárják előre elkészített elvek alkalmazását. Ezért nem zárkózhatom el azon meggyőződésem kifejezése elől, hogy gyakorlati szempontból ennek és hasonló müveknek nem sok a jelentőségük. Ha még oly tetszetősen és elfogadhatóan képes is Almási azokat az elveket megállapítani, amelyek a háborúi ügyletekben és jogtótelekben szerinte I felismerhetők, azt hiszem, eredményei nem sokkal vinnék előbbre egy jövő háború „quod deus avertat* jog alkotását. Még kevésbé a békés jogét. A háborús rendeleteknek az a tömkelege, amelylyel bennünket elárasztanak, ha kelleténél többször köszönheti is a létet a nem kellő előkészítésnek, vagy egyoldalú gazdasági érdekek túlságos befolyásának, mint általános világjelenség, legjobban bizonyítja az előre elkészített, vagy sémák szerint dolgozó módszernek csődjét. Helyesen mondja Almási, hogy mihelyt a háború az állam biztonságát fenyegeti, elvész az az alap, ; amelyen a magánjog felépült, Az államnak fonto| sabb feladata van, mint polgári jogosítványainak védelme és respektálása. A saját létéért folytatott | harczban az állam tulteszi magát a békés jogrend szempontjain és olyan mértékben kénytelen polgárai cselekvési szabadságát korlátozni, amint ezt az emiitett czél megkívánja. Hogy ez az egyes helyzetek szerint meddig menjen, azt előre megállapítani még csak hozzávetőlegesen sem lehetséges. Nem egészen érthető tehát, hogy szerző még sem arra a következtetésre jut, hogy itt az előre való munkálkodás czéltalan és hiábavaló. Nem tartom jogosultnak Almásinak azt a szemrehányását, mintha bíróságaink a háborút, mint jogilag relevan3 tényt nem értékelték volna kellőképen. A bírósági Ítéletekben azzal a formulázással olvasható tétel, hogy a háborúnak önmagában nincsen a kötelezettség megszüntetését eredményező hatálya, talán nem jelenti a háborúnak közömbös jogi ténnyé való kinyilatkoztatását. Ezt inkább I a gazdasági élet lehető zavartalan fenntartására szolgáló egyik alapvető oly nyilatkozatoknak tekinteném, amely a feleknek mementóul szolgáljon arra, I hogy ne használják fel e komoly időket a zavaros| ban való halászásra. Persze, hogy ez nem mindenütt | jár sikerrel. De az tagadhatatlan, hogy sok békésen lebonyolitott é3 egyezségileg rendezett ügylet köszönheti létezését ennek a declarátiónak. Vizsgálatainak eredményeképen Almási arra a i meggyőződésre jut, hogy a háború a magánjogot közjogi rendelkezésekkel telitette meg. A békés magánjognak az egyén rendelkezési szabadságán nyugvó pilléreit a háboru3 helyzet által megkövetelt szabályok kétségtelenül megingatták. Azt is el kell : ismernünk, hogy a dispozitiv szabályok helyébe a kógens szabályok egész tömege lépett, és nem túlzás amaz állítás sem, hogy ami előbb csak óvatoi san kezelt kivétel volt, az szabálylyá lett. Az ügyletellenességnek nevezett hatás valóban megbénította a szabad forgalmat. Igazsággá vált az, hogy a ren| geteg törvényszabály az egyéni jogok szabadságát és uralmát elvonta és „tovább-tovább 3üritette, szabadságkorlátok tengerében kicsike kis szigetté" j változtatta át. (Zsögödj Ha ez nem mindenüt indo| kolt is, talán szabad magunkat abban a hitben rin-