Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - Közérdekellenes jogügyletek

232 K e r e s k e az ily ügyletek kötését a velük járó tetemes haszonnál fogva előmozdítják. Hogy az ily ügyleteket miként kell el­bírálnunk, arra a semmis és megtámadható ügyletek tana szolgál irányadóul. Semmis ügy­let esetén a biró hivatalból észleli a tényállás hibát és vonja le annak következményeit, meg­támadható ügylet tényállás hibáját az azt érvényesítő fél köteles felhozni és tagadás esetén bizonyítani. A fentemiitett jogügyletek — amelyeket összefoglaló kifejezéssel köz­érdekellenes jogügyleteknek nevezünk — két­ségtelenül a semmis jogügyletek közétartoznak; e tekintetben teljesen egyetértünk dr. Borsitzky Imre fejtegetéseivel,* aki az árdrágító vissza­élések megtorlásáról szóló törvény rendelke­zéseibe ütköző ügyletek magánjogi vonatkozá­sait tárgyalván, ezen ügyletek semmissége mellett foglal állást azon alapon, hogy a tör­vényes tilalomba ütköző szerződés semmis; ugyanazt kell azonban mondanunk a jó erköl­csökbe és általában a közérdekbe ütkö7Ő jog­ügyletekről, aminthogy birói gyakorlatunk is mindenkor ezt azálláspontot foglalta el; a buda­pesti kir. tábla fentemiitett határozata is ezen az állásponton van. Az ilyen ügyletekből natu­rális obligatió sem származik; a rajtuk alapuló igény semmiféle formában ki nem kényszerít­hető. A tételes intézkedések ezeket az ügylete­ket „érvénytelen", „semmis" megjelöléssel ille­tik. Az Optk. 879. § a felsorolja az érvénytelen jogügyleteket, előzőleg (878. §.) kijelentvén, hogy ami tilos, az érvényes szerződés tárgya nem lehet. A Nptk. 134. § szerint „Ein Rechts­geschaft, das gegen ein gesetzliches Verbot verstösst, ist nichtig, wenn sich nicht aus dem Gesetz ein Anderes ergibt". A 138. §. a jó erkölcsök ellen vétő jogügylet feltétlen semmis­ségét mondja ki. A svájczi kötelmi jog 19. §-a szerint a törvény rendelkezéseitől eltérő szerző­dési megállapodás csak annyiban van meg­engedve, amennyiben a törvényi rendelkezés az eltérést ki nem zárja, avagy az eltérés a közrendre, a jóerkölcsre vagy a személyiség jogára nem sérelmes; a 20. §. a jóerkölcsök és jogellenes szerződések semmisségét jelenti ki. Legvilágosabban a Code civil fejezi ki a jogi helyzetet; 1113. § ában kimondja: l'obligation ... sur une cause illicite ne peut * Dr. Borsitzky Imre: A háborús árdrágítás magán­jogi vonatkozásban. Ü. L. 1917. évi 26. és 37. sz. lelml Jog 2S-». tó avoir aucun effet; 1133. §-a szerint pedig: La cause est illicite, quand elle est prohibée par la loi, quand elle est contraire aux bonnes moeurs ou á l'ordre public. Mindeme tételes rendelkezések a közrendbe, következéskép a közérdekbe ütköző jogügyletek semmisségét mondják ki; hogy pedig az ordre public az intérét public-et is magában foglalja, kétség­telen ama megfontolás alapján, hogy a köz­érdek, tehát az összeg érdekének megsértése a hozzáfüződő érdeknél fogva egyben a köz­rend megsértése, aminthogy a közérdeket ve­szélyeztető szerződések — köztudomásra jutá­suk esetén — általános elégedetlenséget okoz­nak, ami a közrend sérelmének legnyilván­valóbb esete. Ebből a szempontból értelmezve a m. kir. minisztérium 1198/1915. M. E. és 1577/1917. M. E. sz. rendeleteit, a jövő évi termés adás­vétele „tilos" az ezen rendeletekben foglalt büntető szankcziók szempontjából és „semmis" magánjogi vonatko ásában, vagyis az ilyen szerződés jogi hatását a biróság tartozik meg­tagadni, mihelyt annak azt a gazdasági czél­ját, hogy azzal az egyik szerződő fél jövő évi termésére vonatkozólag akar rendelkezni, meg­állapítja még akkor is, ha ez a rendelkezés nem kifejezett, avagy nem főtárgya a szerző­désnek. Ugyanezen szempontból nem helye­selhető, ha dr. Borsitzky Imre fentemiitett czikkében — igaz, hogy csak az 1916 : IX. t. czikkre való vonatkozással — az ezen tör­vény életbelépte, illetve az 5600/1914. és 4207/1915. sz. rendeletek kibocsátása előtt kö­tött, az ezen intézkedésekben tiltott tartalom­mal biró ügyleteket — mintegy subsidárius módon — a jó erkölcsök sérelme czimén tartja semmiseknek; ezek az ügyletek tartalmuk sze­rint nem okvetlenül erkölcstelenek; pl. a köz­vetítés a közvetítő erre irányuló czélzata nél­kül is az élelmiszer drágulását eredményezheti, amikor bizonyára nem mondható a közvetítő eljárása a jó erkölcsökbe ütközőnek; az ügy­let magánjogi hatálya közérdekellenesség czi­mén tagadandó meg. Az ismertetett álláspont szerint semmis jogügyletek azonban bizonyos irányban külön­böznek az egyébként semmis jogügyletektől. A lehetetlen szolgáltatásra irányuló jogügylet pl. egészében semmis; ugyanez áll a szoros értelemben vett turpis causae jogügyletekre. A most tárgyalt jogügyleteknél azonban elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom