Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - A maximális ár túllépése

23—24. sí. Kereskedelmi Jog 229 is, ki a legmagasabb árnál többet fizet, vagy igér, néhol azonban a feljelentő vevőnek büntetlenséget biztosit. Közelebbről vizsgálva ezeket a rendelkezéseket, azt látjuk, hogy nem a jó erkölcsökbe ütköző cselekményekre vonatkoznak, hanem közérdekből állítanak fel bizonyos tiltó szabályokat. A háborúban a termelési költségek növekedése, áruhiány, fokozódó kereslet és e mellett e konjunktúrákat kih sználók nyerészkedési vágya, kapcsolatosan a pénz vásárlóképességének csökkenésével, az árakat el nem képzelhető magasságba hajtotta fel és a lakosságnak, valamint a hadseregnek élelmi és közszükségleti czikkekkel való ellátását veszélyeztette volna, ha a hatóság az áremelkedésnek gátat nem szab. A közérdek adja meg a tilalom tartalmát és korlátait. A törvény sem mondja az ügyletet magát hatálytalannak, hanem csak a „magasabb ár fizetését ' és ezt is „a többletre nézve*, a melyet hat hónapon belül vissza lehet követelni. Be kell vallani, hogy a törvény szövegezése nem nagyon szerencsés. A hatálytalanítás igen szük körre van szabva : csak a túlfizetésre ; de hallgat a törvény arról, mi történik az ügylet egyéb részeivel, vájjon hatályos-e az ügylet egyébként, kell-e azt teljesiteni a maximális ár erejéig és tartozik e az eladó az árut szolgáltatni? A miniszteri indokolás szerint a törvény az ármegállapítás magánjogi hatályának legalább főbb vonatkozásokban rendezését czélozta ügy látszik, a Curia gondolatmenete az. hogy a törvény csak e pontban szabályozván a maximális ár túllépésének magánjogi hatásait, egyebekben az általános magánjogi szabályokat kell alkalmazni. Az általános jogszabály pedig az, hogy a tiltótörvénybe ütköző ügylet egészben érvénytelen. De vájjon ez-e az általános jogszabály ? A polgári törvénykönyv javaslata (biz. szöv.) 748. §-a szerint törvényes tilalomba ütköző szerződés, amennyiben a törvény mást nem rendel, semmis. Ez az érvényben lévő jog is. A 791. §. pedig kimondja, hogy „részleges semmisség esetében az egész jognyilatkozat megdől, ha csak meg nem állapithatni, hogy a nyilatkozattevő azt a semmis . . . pont nélkül is megtette volna. Az utóbbi esetben e pontra nézve szükség esetén a bifóság méltányosság szerint dönt." Azt kell tehát vizsgálni, mi ütközik törvényes tilalomba : az ügylet-e, vagy a maximális árat meghaladó vételár kikötése, következésképen, mi a semmis, maga az ügylet, vagy az a része, a mely a maximális áron fölüli vételárat állapított meg? Ha figyelemmel olvassuk a törvényt, szembe szökik, hogy nem kívánta az egész ügyletet semmisnek nyilvánítani. Ha ez lett volna a czélja, hogy az egész ügyietet eltiltsa és semmisnek nyilvánítsa, akkor nem korlátozta volna a túlfizetésre a hatálytalanságot, hanem vagy azt kellett volna az egész vonalon megállapítania, hegy az ilyen ügyletből semmiféle teljesítést nem lehet megítélni és hogy a már eszközölt teljesítések — mintegy büntetésképen — elvesznek, tehát nem követelheti vissza a jogalap nélküli szolgáltatást sem, a mi logikus folyománya volna a büntető jogszabályokba ütköző és a turpis causa ügyletekkel egyenlő elbírálás alá eső ügylet fogalmának; vagy pedig azt kellett volna kimondani, hogy az egész vonalon restituczió in integrumnak van helye, azaz mindenki visszaadni tartozik, amit e semmis ügylet alapján részére a másik fél teljesített, tehát a vevő az árut, az eladó a vételárat. E helyett a törvény csak azt mondja: vevő, ha fizettél, visszakövetelheted a maximális árat meghaladó többletet. Már pedig a törvényhozó nem akarhatta egy pontban megengedni a condictiót, az ügylet többi részétől pedig megtagadni a jogi oltalmat. Nem is volna méltányos, hogy az ügylet megengedett része nem volna bírói uton érvényesíthető. Ha ennek a rendelkezésnek további következményeit keressük, a következő ebetek állhatnak elő: a) Mindkét fél teljesített: az eladó eladta az árut, a vevő megfizette a maximális árat meghaladó vételárat. A törvényt alkalmazva, a vevő a tilos ártöbbletet visszakövetelheti. Visszakövetelheti-e az eladó az árut? Nyilvánvaló, hogy ezt a törvényhozó nem akarhatta, hiszen a vevőnek fizetését a maximális ár erejéig sem hatálytalanította és nem adta meg neki a jogot arra, hogy ezt a vételárat is visszakövetelje; a vevőt pedig nem akarhatta rosszabb helyzetbe hozni, mint az árdrágító eladót. b) A vevő előre fizetett, az eladó még nem teljesített. Itt is visszakövetelheti a vevő az ártöbbletet. De mi értelme volna e rendel-