Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - A maximális ár túllépése

23—24. sz. kezésnek, ha az árut nem kaphatja meg, mert a bíróság nem akarja ragyogó palástját a törvénytiltotta ügylet tárgyalásával és eldöntésével beszennyezni. c) Egyik fél sem teljesített. Erről a törvény nem rendelkezik. De az előzményekből következik, hogy a törvényhozó a maximális ár túllépésével kötött ügyleteket csak az ár szempontjából tilalmazta, de nem magát az ügyletet. Nem lehet elképzelni, hogy az élelmi és közszükségleti czikkek forgalmát akarta volna eltiltani, csak azért, mert a vételár a hatósági árat meghaladó összegben állapíttatott meg. A gyakorlati élet szükségleteihez sokkal közelebb áll az a felfogás, hogy a törvényhozó az ilyen áruknak maximális áron való megszerezhetését akarta biztosítani és kikényszeríteni. Hiszen az élelmi és közszükségleti czikkekre szükség van és közérdek, hogy azok a törvény megállapította korlátok között forgalomba kerüljenek. A vevő, ki a maximális árnál többet fizet, nem mindig hadimilliomos, aki fényűzésből, vagy áruhalmozási vágyból dobálja pénzét és teszi ezzel lehetetlenné a többi fogyasztó szükségletének kielégítését, hanem az esetek többségében maga is megszorult fogyasztó, aki azért adja meg a követelt magasabb árat, mert az eladó — termelő, vagy kereskedő — visszaélése folytán maximális áron nem képes az árut megkapni. Már most, ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a tilos ügylet alapján semmi sem követelhető, akkor a vevő még a maximális ár ellenében sem követelhetné az áru átadását és pl. a szegény napszámos, ki egész évi legfontosabb élelmiszereit: gabonát és burgonyát maximális áron fölül volt kénytelen beszerezni, nem számithatna teljesítésre az eladó részéről, holott az csak maximális áron jogosult és egyúttal köteles is eladni. A legújabb jogalkotás sem szól a Curia álláspontja mellett. A lánczkereskedelemről szóló rendelet eltiltja olyan ár (ellenszolgáltatás) kikötését, vagy elfogadását, amely a beszerzési árat, a felmerült költségeket és a rendes kereskedelmi hasznot aránytalanul meghaladja A rendelet az e tilalom ellen vétőt elzárással és pénzbüntetéssel bünteti, emellett kimondja, hogy a vevő az ár leszállítását követelheti, a kifizetett ártöbbletet pedig az eladótól a vételi ügylet megkötésétől számilva, még hat hónapig visszakövetelheti. E rendelet világosan kifejezi a törvényhozó akaratát, hogy magát az ügyletet nem kivánta semmisnek nyilvántartani és hogy az árleszállítás a teljesítést nem zárja ki. De ez az álláspontja a doktrínának is. „Az érvénytelenség, mely a szándékolt ügyletnek csak egy részére vonatkozik, az egész ügylet érvénytelenségét csak akkor vonja maga után, ha az érvénytelen rész nélkül jogilag a másik rész sem állhatna meg, vagy a szerződő félnek az a szándéka, hogy ne álljon meg." (Windscheid, Lehrbuch des Pandektenrechts VII. k. I. 224. lap 12. jegyzet.) Nem ismeretlen az ily megoldás jogrendszerünkben. Hogy egyebet ne említsek, a lakbérleti rendeletek a jogosulatlan béremelést kihágásnak minősitik és hatálytalannak mondják, de egyébként nem érintik a szerződés érvényét. Az uzsoratörvény (1883 : XXV. t. cz.) 8. § a szerint a büntető bíróság, ha a vádlottat uzsora vétsége miatt elitéli, semmisnek nyilvánítja ugyan az uzsorás ügyletet, de a megsemmisítésnek jogkövetkezményeként nem az ügylet és abból eredő jogok és kötelezettségek abszolút hatálytalanságát mondja ki, hanem az ügylet megengedett részét hatályban tartja, nevezetesen megállapítja, hogy a hitelezőt illeti az az érték, melyet valóban hitelezett, az adóst pedig az a vagyoni előny, melyet a valósággal hitelezett értéken fölül akár maga, akár helyette más a hitelezőnek, vagy az ő részére másnak a vagyonába juttatott és ezen vagyoni előny értékének a teljesítés napjától járó törvényes kamatai. Az árdrágítás legközelebb áll az uzsorához. Itt is, ott is túlságos mérvű vagyoni előnyöket szerez az egyik fél a másik nehéz helyzetének kizsákmányolásával. De mindegyik rejt magában oly ügyletet is, mely a tilos kikötések lenyesésével teljesen legális; az egyik a legális kamatú kölcsönt, a másik a legális vételár melletti vételt. Nem volna méltányos, ha a súlyos büntetőjogi beszámítás alá eső uzsora magánjogi hatályai enyhébbek volnának, mint a maximális ár túllépéséé. Törvényhozásunk elég jelét adta annak, hogy az ily, részben tilos ügyletektől nem kivánta teljesen megtagadni a jogi oltalmat, hanem csak a tilos résztől. Jogalkotás és gyaj korlati érdekek szólnak tehát ama felfogás