Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - A maximális ár túllépése

2:28 ségnek és mert minden állampolgárnak kötelessége az államot segíteni abban, hogy terheit fedezhesse, ám segítse azzal is, hogy esedékesség előtt rendelkezésére bocsátja takarékoss igának ama gyümölcseit is, a melyek a díjtartalékokban vannak elhelyezve. Az állampolgároknak egész pénzügyi és gazdasági léte kapcsolatos azzal a bizalommal, hogy az állam meg fog felelni tudni vállalt kötelezettségeinek. Ebben a dogmában bízzék az állampolgár mint biztosított is. XA maximális ár túllépése. Irta: Dr. Gallia Béla, budapesti kir. Ítélőtáblai biró. A Curia VII és VIII. tanácsa a maximális ár túllépésével kötött ügyletek megítélésében eltérő gyakorlatot folytat. A VII. tanács jogi álláspontja szerint „arra való tekintettel, mivel az 1914 : L. t.-cz. 1. §-a értelmében az ügylet csak a fizetési többletre hatálytalan, s hogy a fizetési többlet vissza is követelhető, a vételárnak a maximális áron felül történt kikötése az adott előlegek visszakövetelését nem akadályozhatja." (1917. május 15. P. VII. 750/1917 Hitelj. Dtár XI. 118. sz.) Itt az eset az volt, hogy a maximális ár túllépése mellett kötött ügylettől a felek utóbb elállottak és a vevő az adott előleget követelte vissza. Ezzel ellentétben a VIII. tanács mereven elutasít magától minden oly követelést, mely a maximális ár túllépésével kötött ügyletből ered, tehát teljesítést (áru szállítását, vételár fizetését), épugy, mint a nem teljesítés miatti kártérítést. Erre nézve két pregnáns eset ismeretes. Az egyik esetben babnak vételárát követelte a vevő, melyet — ugy látszik — az ármaximáló rendelet kelte előtt 81 K-ért adott el, de a teljesítésnek a 40 K maximális árat megállapító rendelet keltét követő napon kellett volna bekövetkeznie. A Curia egyáltalában semmit sem itélt meg a vételárból, mert „felperes 1915 július 31 én, — a rendelet hatálya alatt — beadott keresetével alperest az ennek eladott 48.2 q babnak q-ként 81 K-val számított és így a rendelet szerint követelhető legmagasabb árat meghaladó vételár megfizetésére, tehát olyan teljesítésre kérte köteleztetni, melyhez a 2795/1915. M. E. sz. rendelet értelmében bírói segély nem nyújtható." (1917. május 16. P. VIII. 7855/1916. Hitelj. Dtár XI. 119. sz.) A másik esetben a vevő a szerződés teljesítését, utóbb ehelyett a nem teljesítésből eredő kár megtérítését követelte. (1917. szept. 26. P. VIII. 2145/1917. Keresk. Jog XIV. évf. 222. 1.) ,1916. február 7-én, vagyis akkor, amikor a finomított szesznek hektoliterfokonkénti ára hatóságilag 3 K 50 fillérben lett meghatározva, a peres felek ennek a közszükségleti czikknek tárgyában 5 K 45 fí 11. egységár elfogadása mellett szerződtek. Az 1914 : L. t.-cz. 1. § 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezés azonban törvényes tilalmat állit fel a közszükségleti czikkekre vonatkozólag, abban a tekintetben, hogy ezeket a czikkeket a hatóságilag megállapított áraknál drágábban elárusítani nem szabad és ennek a tilalomnak áthágását ugyanezen törvény 9. §-a kihágásnak minősiti. Ezek a tiltó rendelkezések azt vonják maguk után, ! o'gy az ekként tiltott módon szerzedő felek egyike sem követelheti a szerződés teljesítését, vagy a nem teljesítésből származtatott kárának megtérítését, azért, meit törvényileg tiltott jogügylet eredetileg érvénytelen és kártérítés alapjául nem szolgálhat." E lapok f. évi áprilisi számában dr. König Vilmos igen alapos tanulmányában kifejtette, hogy ez a gyakorlat mind az elmélet, mind a tételes törvény és a czélszertísóg szempontjából kihívja a kritikát. Minthogy azonban e czik megjelenése óta a Curia továbbra is fentartotta gyakorlatát: talán nem lesz fölösleges rekonszideráczió tárgyává tenni mindazokat az okokat, melyek egyik, vagy másik álláspont mellett felhozhatók, mert a kérdésnek az esetek nagy számánál és a maximáló rendelet nagy tömegénél fogva oly nagy a gyakorlati jelentősége, hogy az egyöntetű és megnyugtató gyakorlatban való megállapodás felette kívánatos. E vizsgálódás során a tételes törvényből kell kiindulnunk és összhangba kell azt hoznunk a doktrínával. Az 1914 : L. t.-cz. 1. § a szerint az életszükségleti és más közszükségleti czikkeket a hatóságilag „megállapított áraknál drágábban árusítani tilos. Magasabb ár fizetése a többletre nézve hatálytalan és a vevő a többletet hat hónapon belül visszakövetelheti." A 9. §. szerint a ki e tilalmat megszegi, kihágást követ el. E törvény alapján kibecsátott számos rendelet nemcsak az eladót bünteti, hanem azt