Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

Kereskedelmi Jog 1914. évi deczember hó 30-án történt lehívására nem szállította. Ez a szerződésellenes magatartása jogos igényt biztosit a felperesnek arra, hogy kártérítés czimén követelje az alperestől annak az árkülönbözetnek megtérítését, amelylyel a szerződés tárgyául szolgáló első rendű tilolt kender az 1914. évi deczember hó 30. napján birt; minthogy azonban felperes ebben a perben kártérítési igényt nem érvényesített ... az alperes azt őt nyilvánvalóan terhelő kártérítési kötelezettsége daczára a . . . kárnak megtérítésére ezúttal kötelezhető nem volt." A most ismertetett esetben a m. kir Curia nem azért oldotta fel az eladó adóst a természetben való teljesítés alul, mert a teljesítés az adós részére hibáján kívül olyan vagyoni helyzetet teremtett volna, amely az adósnak gazdasági romlásával majdnem egyenértékű lenne; vagyis a m. kir. Curia az adóst nem azért nem kötelezte a teljesítésre, mert a teljesítés utólag az adós hibáján kivül álló gazdasági okokból vált lehetetlenné, hanem azért, mert a vétkes adósnak a teljesítésben való marasztalása az adóson kivül álló okoktól a hitelezőnek oly óriási anyagi előnyt juttatna, amelyre ez általában véve a háború s annak következményei nélkül sohasem számithatott. S emellett az adósra olyan teher hárulna, amely szerződésszegésével nincsen arányban. Vagyis nem volna igazságos a rendes életviszonyokra alkotott jogszabályoknak alkalmazásával a hitelezőnek olyan anyagi előnyt juttatni, amelyre ezeknek a rendes életviszonyoknak a forgalmi életben beállható változása esetén sem gondolhatott; másrészt nem volna méltányos az adóst a tőle függetlenül beállt háborús állapotokból keletkezelt árviszonyok miatt az elmaradt teljesítés értékével arányban nem álló szolgáltatásra kötelezni. Ámde az igazságosság és méltányosság gyakorlása azon az alapon, mert különben a rendkívüli viszonyok által teremtett helyzet az egyik félnek a kereskedői nyereség legszélsőbb határait messze túlhaladó anyagi előnyt juttatna, a másik félnek pedig olyan nagy mértékű veszteséget okozna, amely nem áll arányban azzal az érdekkel, amelyet a szerződésszegéskor megsértett, — nem mentesítheti az adóst teljes mértékben. Ennélfogva helyeselni kell a m kir. Curia Ítéletében megnyilvánuló azt az igazsá1—2 sz. gos álláspontot, amely méltányos alapon szabja a kártérítés mértékét. A m. kir. Curiának más irányban is alkalma volt a méltányosság elvét érvényre juttatni. A háború alatt a folytonos áremelkedés következtében a szállítási ügyleteknél a vevők azt vették gyakorlatba, hogy ha az eladó a kikötött határidőben nem teljesített és ha ennek a határidőnek végén a szerződéses ár és a piaczi ár közt lényeges különbség még nem mutatkozott, a vevő az eladónak ennek kérelme nélkül ujabb szállítási határidőt tűzött ki, sőt sok esetben ezt a határidőkitüzést meg is ismételte és amikor már jelentékeny különbözet mutatkozott a szerződéses ár és legutoljára kitűzött határidő végével fennálló piaczi ár között, akkor a vevő a késedelmes eladót ennek az árkülönbözetnek megfizetésére perelte. A m. kir. Curia azonban mindenkor csak azt az árkülönbözetet ítélte meg, amely a szerződésben kikötött határidő végén mutatkozott a szerződéses ár és a piaczi ár között, mondván, hogy a teljesítést akár kifejezetten, akár mulasztással meghaladó adós helyzetét az általa nem kért utólagos teljesítési határidőnek engedélyezésével nem lehet rosszabbítani s pedig annál kevésbé, mert az utólagos teljesítés kérése az adósnak nyújtott kedvezmény, amelyet a hitelező a maga javára az adós kárára nem vehet igénybe. A m. kir. Curia a folyó évben 1916. P. IV. 991. és 1061. sz. a. hozott ily értelmű határozatokat. A háború, akármilyen változásokat is idézett elő gazdasági és jogi téren, még sem szüntethette meg a szerződő feleknek egymás irányában köteles jóhiszeműségét, amelyre a másik fél az élet rendes felfogásának megfelelő bizalommal számit. Ez a felfogás is érvényesül a m. kir. Curia joggyakorlatában s pedig kapcsolatban a szerződés teljesítésének utólagos lehetetlenülésével, amely a háború folytán közismeretüvé vált ugyan, de amely közismeretü állapottal szemben egyik fél olyan helyzetet teremtett, amely a másik felet arra jogosította fel, hogy szerződő felénél, a közismeretü állapottal ellentétben a teljesítés lehetősége fennforogván, azt követelje. A konkrét tényállás ez: az eladó 1914. július 25-én a vevőnek ajánlatot tett angol rézgálicz szállítására ; ajánlatát 1914. július 29-én a háborús viszonyokr a hivatkozással visszavonta, de Szerbiának küldött hadüzenet után ajánlatát megújította és az