Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

7 jelentőségűnek látszó minta is oltalomban részesülhessen A mintaoltalomsértés kérdését a tervezet részletesen szabályozza, és az idetartozó kérdések elbírálását is — kivéve a büntetőjogi eseteket — a szabadalmi hatóságok hatáskörébe utalja, még pedig nemcsak akkor, midőn a sértés megállapítása, hanem akkor is, ha az ebből folyó kártérítés igénye is szóban forog. A mintaoltalom kérdése nálunk elhanyagolt, terrénum ami nagyrészben a mostani szervezetnek és a hiányos jogszabályoknak tulajdoniiható, ugy, hogy egy megfelelő uj szabályozástól a hazai iparnak nagy mértékben való felvirágzása várható. XAz igénybevétel (rekvirálás), a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. Irta : Dr. Gaár Vilmos, kir. kúriai biró. II.*) A summum ius — summa iniuria elvének legfőbb bíróságunk a háború alatt is ellene szegült. Ebbeli állásfoglalása legtisztábban kifejezésre jutott 1916. évi május hó 11 én P. IV. 10.149/1915. sz. a. kelt határozatában. A m. kir. Curia döntését a következő tényállás alapján hozta meg: Az eladó 1913. évben kötött szerződés alapján köteles volt 1914. évben a vevőnek 25 waggon kenderárut mm.ként 91 K árban szállítani. A vevő 1914. deczember 30 án felhívta az eladót a mondott áru szállítására, az eladó azonban a szállítást megtagadta, bár az eladónak ebben az időben az áru rendelkezésére állott. A vevő teljesítés iránt perelt. A per folyama alatt megjelent a minisztériumnak rendelete, amely a kenderáru legmagasabb árát mm.-ként 380 K-ban állapította meg. Az alsó bíróságok az eladót a teljesítésre vagyis a 25 waggon kenderáru természetben való kiszolgáltatására kötelezték. A m. kir. Curia a felek közti szerződést hatályában fennállónak elfogadta, de a vevőnek a szerződés teljesítése iránti kereseti kérelmét elutasította. A m. kir. Curia helyeselte a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a peres felek közt létrejött szerződés *) Lásd első közleményt az 1916. évi 23—24. számban. joghatályában fennáll s hogy felperes annak teljesítését 1914. évi deczember hó 30-án teljes joggal követelhette; a teljesítésre irányuló kereseti kérelemnek még sem adott helyt. „Ebből a szempontból ugyanis nem hagyható figyelmen kivül az, hogy habár a háború a szerződéses kötelmeket önmagában megszüntető erőhatalom jelentőségével s hatásaival nem bir is, az eset körütményeihez képest különös méltánylás tárgyává teendők a háború szükségszerű okozataiként jelentkező azok a I nehézségek és akadályok, amelyek adott esetben a szerződésszerű teljesítés lehetőségét a szerződő felek hibáján kivül többé-kevésbbé befolyásolják. Ily külön méltánylást igénylő körülményként kell a fennforgó esetben számba venni azt, hogy az 1915. évi október hó 22-én kelt 3791. M E. sz. rendelet értelmében az első rendű tilolt kender legmagasabb áia j mm.-kint 380 K-ban, tehát a kereset alapjául j szolgáló szerződésben kikötött 91 K egységárnál 289 K-val nagyobb összegben állapíttatott meg. Ez a különbözet a szerződés tárgyát tevő egyenkint 10.000 Kg.-nyi 25 waggon árunál (950.000 K — 227.500 K) összesen 722.500 K-t tesz ki, ami a szerződéses vételár végösszegét háromszorosan meghaladja. i Nem is nézve tehát azt, hogy az 1916. évi : február hó 26 án kelt 710/M. E. számú rendelet intézkedései a kendergyári vállalatokra s kenderkórót feldolgozó vállalatokra nézve az 1916. évre szóló kendertermelcsi szerződések feltételeit lényegesen megnehezítették, a felperes a fennebbiek szerint maximált kenderárak mellett a szerződés teljesítésével oly vagyoni előnyhöz jutna, amely a szerződés létesítésével számításba vehetett kereskedői nyereségének legszélsőbb határait is messze túlhaladja, viszont az alperesre a szerződés teljesítésével olyan szolgáltatás hárittatnék, amelyj nek súlya az ő kétségtelen szerződésszegésével arányban nem állana s amire ő ekként a mél| tányosság követelményeinek nyilvánvaló megsértése nélkül nem kötelezhető.11 De a m. kir. Curia ugyanekkor azt is kimondotta, hogy a teljesítés iránti kereset elutasítása „a dolog természete szerint nem menti fel az alperest az alól a felelősség alól, mely őt felperessel szemben azon az alapon terheli, hogy a szerződés tárgyául szolgáló árut szállítási kötelezettségének fennállása s megállapított teljesiI tési képessége daczára a felperes részére annak