Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1917 / 1-2. szám - A mintaoltalmi jogra vonatkozó uj törvényjavaslatnak előadói tervezete
ják, elvész a szándékolt hatás. A mintaoltalom már magában véve monopólium, már most ehez a monopóliumhoz még egy továbbit (a titokbantartást) fűzni indokolatlan ; és ha arra gondolunk, hogy valamennyi bejelentő valamennyi mintának titokbantartását kívánná, akkor az ipar a mintajog terén teljesen megbénulna, és senki sem merne uj mintát letenni és gyakorlatba venni, mert hiszen sohase tudná, vájjon nem ütköznék-e bele valamelyik már letett, de titokban tartott mintába. Különben ott is, hol a titkos mintákat ismerik, ezek az u. n. izlésmintákra szorítják, amit a tervezet már annálfogva sem tehet, mert amint fent már említve volt, a tervezet a mintajogot egységesen szabályozza. Ezért helyes Kohlernek az a megjegyzése, hogy, „die Geheimhaltung stellt den Gedanken der Musterrechts auf den Kopf". (Musterrecht 102. lap). Az egységes szabályozásnak további folyománya az, hogy a tervezet valamennyi mintára nézve az oltalmi idő tartamát is egységesen állapítja meg. Ennek az időtartamnak, tekintettel a minták sajátlagos természetére, ugyszólva elasztikusnak kell lennie; mert vannak rövid életű minták (idényczikkek), de másfelől vannak oly minták, melyek jelentősége felérhet majdnem a szabadalmakéhoz, csakhogy a szabadalmak időtartamának mindenesetre hosszabbnak kell lennie, mint bár mely mintáé, nehogy a szabadalmi lajstromot mintákkal elárasszák. Ezekre való tekintettel a tervezet a minták oltalmi idejének minimumát három évben állapítja meg, mely időtartam bizonyos dij lefizetése esetén hat évre, és további dij lefizetése mellett tiz évre automatikusan meghosszabbodik, ugy hogy az időtartam maximuma tehát tiz év. A gyakorlási kényszert a tervezet csak annyiban ismeri, hogy a nemgyakorlás a megvonást csak akkor vonja maga után, ha a mintát csak külföldön állítják elő, és az illető czikket külföldről behozzák. Erre az intézkedésre a hazai ipar érdekében, nehogy a belföldi piaczot külföldi czikkekkel elárasszák, szükség van. Az eljáró hatóságok tekintetében a tervezet azt a fontos ujitást tartalmazza, hogy a kereskedelmi iparkamarák és a kereskedelemügyi minisztériumnak eddigi hatáskörét teljesen megszünteti és a mintaügyeket a szabadalmi hivatal és a szabadalmi tanács hatáskörébe utalja. Ez a központosítás a vidékre nézve azzal a látszólagos hátránynyal jár, hogy a vidéki iparos elveszti a hozzá közel fekvő vidéki kamarát, mint lajstromozó hatóságot. Az hátrány azonban csak látszólagos, ha meggondoljuk, hogy sok kamara van, hol alig lajstromoznak mintát, az összes vidéki kamarákra az összes mintáknak talán még 10% sem esik, ami azt mutatja, hogy a mintaügy már most is központosítva van a fővárosi kamaránál. A központosítás mellett, ha azt az arra hivatott iparjogvédelmi hatóságok kezelik, a legszebb eredmény várható. Egységes, szakszerű lesz a kezelés, egységes lesz a judikatura, amit különösen emel még az a körülmény, hogy a mintaügyek elintézését a birói függetlenség attribútumaival felruházott közegek végzik. Az eljárás ott, hol tárgyalás szükséges, a szóbeliség és közvetlenség elvén épül fel a megfelelő jogorvoslati rendszer mellett. A belajstromozás, melynek konstitutív hatását a tervezet fentartja, csak írásbeli kérelemre rendelhető el. Az eljárás tekintetében egyebekben még azt tartja szem előtt, hogy minél egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb legyen. Nincs újdonságvizsgálat, nincs felszólalás, ugy hogy a belajstromozás minél előbb megtörténhessék. Ennek ellensúlyozásául azonban a tervezet, nehogy a lajstromot oltalomra nem méltó, illetve nem oltalomképes mintákkal túlterheljék, a törlési eseteket meglehetős széles alapon részletes szabályozásban részesiti. Az árucsoportok rendszerét a tervezet nem fogadja el. Eszerint ugyanis a mintaoltalom csak azokra az árucsoportokra terjed, melyekre a mintát bejelentették, pl. ha valaki uj csipkemintát talált fel és bejelenti, az már mint tapétaminta oltalomban nem részesülne. A tervezet a szerzői jogi alapon áll, a szerzőt az uj mintájára nézve ennek minden alkalmazásában meg kell, illesse az oltalom ; ez felel meg a szerzői jogi felfogásnak. Külföldi törvények (pl. a német) sem ismerik az árucsoportok szerinti korlátolást. A mi jogunk sem ismeri, ugy hogy a tervezet csak a jelen jogot tartja fenn. A dijakat a tervezet nagyon minimális összegekben állapítja meg, hogy még kisebb