Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Az Ausztriával a kölcsönös végrehajtási jogsegély tárgyában kötött szerződés

24 Kereskedelmi Jog 1—2. sz. réssel szemben még váltóperben sem hozhatta volna fel. Egymagában a váltónak szívességből történt aláírása pedig az azt aláíró felek közt nem szül oly kötelezettséget, hogy a mennyiben a váltó értékét az adós ki nem fizetné, azt a kibocsájtó s forgató, mint készfizető kezesek egymás közt egyenlő arányban kötelesek viselni, hanem az ily váltónál is fennállanak a váltótörvény rendelkezései. Hogy a felek szándéka a jelen esetben is az volt, mutatja az a körülmény, mikép az alperes csak az esetben volt hajlandó a váltót forgatókent aláirni, ha azt a felperes bocsátja ki. Ebből kétségtelen, hogy az alperes a felperessel szemben visszkereseti jogát kívánta biztosítani. E "szerint tehát felperes az alperesektől azon az alapon, mert a váltót fel- és I. r. alperes szívességből irták alá, — az általa fizetett-összeg felének megtéritését nem követelheti, hanem azt lett volna köteles bizonyítani, hogy az alperesek erre nézve köztörvényi uton vállaltak kötelezettséget, ezt azonban nem bizonyította, amennyiben a felperes által kínált eskü, valamint B. S. tanúval bizonyittatni kívánt körülmények a tekintetben mi bizonyítékot sem képeznek, sőt a kir. Ítélőtábla abból a körülményből, hogy II. r. alperes a B. alatti szerint a váltót mint forgató csak abban az esetben volt hajlandó aláirni, ha azt felperes, mint kibocsájtó írja alá, hogy a váltótartozást a felperes, a II. r. alperes utján, az ennek kezére küldött összegekkel törlesztette, a nélkül, hogy ezt az alperes csak egyszer is figyelmeztette volna vállalt kötelezettségére, hogy a II. r. alperes a H. alatti levélben a felperest annak a 2 kor. 50 fillérnek megküldésére hivja fel, amelyet ő a sajátjából fizetett a váltóra, azt állapítja meg, hogy az alperesek a váltó összegért köztörvényi uton kötelezettséget nem vállaltak. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét, azzal, hogy a teljesítési határidő és a végrehajthatóság tekintetében a III. moratóriumi és a m. kir. igazságügyminiszter 13.300/1 M. E. 1914. sz. rendeletének intézkedései megfelelően alkalmazandók, helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a B) alatti levél tartalma nem bizonyítja azt az állítását, hogy a felperes és az alperesek, illetve az I. r. alperes B. S.-ért köztörvényi kezességet vállaltak. 13. A „saját rendeletére" kiállított váltó kellékhiányos. A váltó azon tartalom szerint bírálandó el, a t elylyel az a kereset beadásakor tényleg bír. Nincs tehát a bizonyításnak arra, hogy a „saját rendeletére" kitétel helye tévedésből Íratott. (M. kir. Curia 110/914. v. sz. — Hasonló: 727/914. V. sz. M. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét az azokat megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíti, a keresetet hivatalból visszautasítja. Indokok: A váltóbiróságok hatáskörébe és váltóeljárásra a váltóeljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet 3. §-a értelmében csak az ebben a szakaszban felsorolt ügyek tartoznak. Az ezen szakasz szerint váltóeljárásra nem tartozó, valamint az olyan kereset, amelynek alapjául szolgáló okiratból a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, a váitóeljárás 4. §-a értelmében már az elsőbiróság által hivatalból visszautasítandó. A keresethez A) alatt csatolt okirat kibocsátója az intézvényezett alpereshez azt a meghagyást intézte, hogy saját rendeletére, vagyis önmagának rendeletére fizessen. A keresethez A) alatt csatolt okiratból tehát hiányzik az idegen váltónak a váltótörvény 3. §. 3-ik pontjában meghatározott lényeges kelléke, mert a váltótörvény csak a kibocsátó saját rendeletére vagy harmadik személy rendeletére kiállított idegen váltót ismer, amiből önként következik, hogy ha az okiratban rendelvényesül maga az intézvényezett van megjelölve, az ilyen okiratból váltójogi kötelezettség nem származik. Közömbös a felperes nek az a bizonyítani kívánt tényállása, hogy a „saját rendeletére" kitétel csak tévedésből íratott, mert a váltó azon tartalom szerint bírálandó el, amellyel az a kereset beadásakor tényleg bír. Minthogy a váltóeljárás 37. §-a szerint az 1881 : LIX. t.-cz. 39. §-ában felsorolt semmisségi okon felül a felsőbb bíróságok által hivatalból is figyelembe veendő alaki sérelmet képez az, ha a váltóeljárás 4. § a értelmében hivatalból visszautasítandó kereset hivatalból vissza nem utasíttatott, minthogy ez az eset ezúttal a fent kifejtettek szerint fenforog : ugyanazért mindkét alsóbiróság Ítéletét a megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíteni, a keresetet hivatalból visszautasítani kellett. 14. A telepes a váltó lejáratát megelőzően telephelyét (üzletét) a váltón feltüntetett telephelytől különböző más helyre tette át s az óvás ott vételett fel. Az utóbbi helyen felvett óvás nem szabálytalan. (M. kir. Curia 315/1914. V. sz. — 1914 okt. 30.] A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a váltóóvás szabálytalansága miatt az 1912. évi május hó 13-án 59272. sz. a. hozott sommás végzést hatályon kivül helyezhetőnek és felperest keresetével elutasithatónak nem találja. Ami az alpereseknek a felvett óvás szabálytalanságára vonatkozó kifogását illeti, erre nézve az alperesek nem tagadták a felperesnek azt a válasziratában felhozott állítását,