Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Az Ausztriával a kölcsönös végrehajtási jogsegély tárgyában kötött szerződés

üzem s az abban használt gépek s munkaeszközök által okozott balesetekért, ha csak ki nem mutatja, hogy a balesetre a károsult hibája szolgáltatott okot. Alperes gyárában a malátazuzónál más alkalommal is történt baleset, mi szintén az üzem veszélyessége mellett bizonyít. Alperes kártérítési kötelezettségét tehát meg kell állapítani. (1913. márcz. 3. 70.917/912.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság Ítéletét akként változtatja meg, hogy felperest a kereset folyamatba tételét megelőző időre követelt kárigényével elutasítja s alperes fizetési kötelezettséget a kereset beadásától kezdődően mondja ki és a havi járadék összegét 30 kor. ban állapítja meg. Indokok: Az elsőbíróság ítéletének a kártérítési kötelezettség megállapítására vonatkozó részét helybenhagyni kellett, mert megállapítható, hogy a baleset a gép mozgása közben történt, az elemi erővel hajtott mozgó gépek pedig a munkásnak testi épségét állandóan veszélyeztetvén, az ezek által okozott károkért a munkaadók saját hibájukon kívül is felelősek s mert alperes nem bizonyította, hogy a balesetet a felperes hibája idézte volna elő. Felperes a balesetet 1898-ban szenvedte s keresetét csak 1909. július 29-én, tehát 11 év múlva tette folyamatba Maga felperes sem állítja, hogy kárigénye érvényesítésében bármi által akadályozva volt volna, az a védelme pedig, hogy jogait nem ismerte, el nem fogadható, mert a baleset őt már keresőképes serdült korban, bátyjának az ugyanabban a gyárban dolgozó B. J -nak jelenlétében érte s a baleset idején és utána is szüleinél élt, tehát elhagyatottnak és tanácsnélkül állónak nem tekinthető. Ezek szerint felperes jogai érvényesítésében kényszerhatalom által nem befolyásoltatván, kárigényét csakis a kereset beadása napjától lehet megítélni. Felperes a balesetkor alperes gyárában napszámoskodott s előzőleg ipari kiképzésben nem részesült. Minthogy pedig a baleset idején felperes j serdült korban és keresőképes volt és akkori évi átlagos 720 kor. keresménye a rendes és átlagos napszámosi keresménynek megfelel; s minthogy a sérült a kártalanítás által lehetőleg abba a helyzetbe hozandó, amelyben a balesetkor volt s" minthogy az orvosszakértők véleménye szerint keresőképességében 50°/o veszteséget szenvedett, kártérítésül évi 720 korona keresménvének a felét 360 koronát kellett megítélni. (1913. június 26. 4611.913. P.) M. kir. Curia: A másodfokú bíróság ítéletének felperest a kereset beadását megelőző időre követelt kárával elutasító és alperest az összes perköltségekben elmarasztaló részét helybenhagyja; az alperest a kereset beadása napjától 1909. évi július hó 29-től kezdődően felperes életfogytáig havi 30 kor.-ban elmarasztaló részét ellenben megváltoztatja akkép, hogy alperest 1909. évi július hó 29-től kezdődően, felperes élete fogytáig minden hó 29. előre fizetendő havi 50 kor.-nak és az esedékesség napjától járó 5% kamatnak 15 nap alatt végrehajtás terhével való megfizetésére kötelezi. Indokok: Az alperes kártérítési kötelezettségének a kérdését illetően, a kir. ,Curia, a másodfokú bíróság ítéletének vonatkozó indokolását magáévá teszi. Felperes kereseti kárkövetelése a tartás iránti követeléssel egy szempont alá esik. Birói gyakorlaton alapuló jogszabály szerint tartás iránt indított perekben a felperes perindítás körüli igazolatlan késedelmének az a jogkövetkezménye, hogy á felperes a kereset beadása előtti időre tartást nem követelhet. Ezekből és még a másodfokú bíróság ítéletében felhozott vonatkozó okokból a kereset beadását megelőző időre felperesnek mi sem volt megítélhető. Felperes a kereset beadása időpontjában már 27 év körüli egyén volt s ha őt a keresetben leirt baleset nem éri, teljes munkaképességű gyakorlott munkás lett volna, mint ilyen az elsőfokú bíróság Ítéletének vonatkozó helyes indokolása szerint évenkint 1200 K-át is kereshetett volna. Felperes munkaképessége az orvosszakértői véleménynyel bizonyítottan, a keresetben leirt baleset következtében 50°/o-kal csökkent, a keresetben leirt baleset folytán tehát a kereset beadása napjától kezdv e évi 600 K. ával károsodott. A kereset beadása napjától kezdve tehát alperes havi 50 K-ában volt elmarasztalandó. Váltó. 12. A váltókibocsátó és forgató erre vonatkozó megállapodás hiányában nem tekinthetők oly magánjogi kezestársi viszonyban állóknak, akik az elfogadóért teljesített fizetést ezen alapon egymástól aránylagosan követelhetnék. (M. kir. Curia 647/-914. P. sz. — 1914. okt. 6-án) A pécsi kir. ítélőtábla: A következő ítéletet hozta: A kir ítélőtábla az első bíróság ítéletének nem neheztelt elutasító részét nem érinti, neheztelt marasztaló részét pedig megváltoztatja, s felperest keresetével egészben elutasítja Indokok: A m. kir. Ítélőtábla egyrészt a felperes és II. r. alperes közti sógorsági viszonyból, másrészt a B) alatti levélből s abból a körülményből, hogy a váltó értékét egészben az elfogadó B. S. kapta meg, azt állapítja meg, hogy a C) alatti, illetve az annak meghosszabitását képező váltókat felperes mint kibocsájtó az I. r alperes mint forgató szívességből írták ugyan alá, de nem a mindenkori váltóbirtokos, hanem az elfogadó B. S. iránti szívességből; felperes tehát azt a kifogást, hogy a váltót szívességből irta alá, I. r. alpe-