Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Az Ausztriával a kölcsönös végrehajtási jogsegély tárgyában kötött szerződés

Ily tényállás mellett tehát helyet kellett adni az alperesi kifogásnak és a felperest keresetével elutasítani. A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: A felperes foglalkozásából a peres felek között fennállott összeköttetés ideje alatt kötött ügyletek tárgyát képező értékpapírok nagyobb értékéből és mennyiségéből, valamint abból a nem vitás körülményből, hogy a felek között létesített összes ügyletek nem tényleges szállítással, hanem az árkülönbözetek elszámolása utján bonyolittattak le : a kir. ítélőtábla is megállapíthatónak találta, hogy a felek között létrejött és az alperes által elismert tartozás alapját képező ügyletek pusztán árkülönbözetre irányuló fogadásszerü s így bíróság előtt nem érvényesíthető tőzsdeügyletek voltak, amely ügyletekből származó tartozás elismerése épen nem zárja ki annak megtámadhatóságát még abban az esetben sem, ha az elismerés olyan ügyféltől származik, ki, mint alperes, tőzsdebizományos ; mert bíróság előtt nem érvényesíthető követelés ellen bármelyik fél emelhet kifogást és ilyen tárgyú ügyletből a felek egyike sem érvényesíthet jogokat és egyik felet sem terhelhetnek kötelességek. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja felhozott és felhívott indokai alapján és azért, mert az A) a. okirattal uj ügylet felek között nem létesült, hanem ezzel az okirattal alperes csupán a lebonyolított tőzsdei ügyletek elszámolásának eredményekép felperes javára mutatkozó összeg nagyságát és az erre vonatkozó fizetési kötelezettségét ismerte el, alperesnek az a kijelentése pedig, hogy a követeléssel szemben minden kifogásáról lemond, arra a jogelvre, hogy a tőzsdei szerencsejátékból folyó követelések rendes bírói uton nem érvényesíthetők, befolyással nincs. Vasúti fuvarozás. 8. A V. Ü. Sz. 86. § 5. és 6. pontjaiban foglalt rendelkezéseknek teljes értelme szerint a vasút az élő állatoknál az 5. és 6. pontban jelzett veszélyekből eredő kárért akkor sem felelős, ha ezek az áruk helyesen lettek volna is berakva a feladó által. (M. kir. Curia 405/1914. V. sz. — 1914. nov. 24.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletének felebbezett azt a részét, amelylyel a felperest a magy. kir. államvasutak II. r. alperessel szemben kereseti követelésének többi részével is, vagyis ezzel az alperessel szemben keresetével egészben elutasította és a felperest alperes részére perköltség fizetésére kötelezte, helybenhagyja. Indokok: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének a II. r. alperesre vonatkozó, elutasító rendelkezését, megfelelő indokai alapján és még a következő okokból is helybenhagyta. A felperesnek a felebbezésben felhozott az az érvelése, hogy az elsőbiróság ítéletében fel hívott V. Ü. Sz. 86. §-ának 3. pontja élő állatokra nem, hanem csak másnemű árukra vonatkoznék, jogszerű alappal már nem bír, mert az idézett §. a szóban forgó rendelkezés alól az élő állatokat ki nem veszi, hanem általában mindazokról az árukról intézkedik, amelyeknek berakásáról a V. Ü. Sz. vagy a díjszabás szabályai szerint a feladó gondoskodik, ilyen áruk közé pedig a V. Ü. Sz. 48. §. 6. pontja szerint az élő állatok is tartoznak és mert a felhívott 86. §. 5. és 6. pontjainak az a rendelkezése, mely szerint a vasút nem felelős élő állatoknál azokért a károkért, amely az állatok fuvarozásával járó különös veszélyből (amilyen pl. a megfuladás) keletkezett, vagy a mely a kiséret által elhárítani czélzott veszélyből (amilyen pl. az élő állatok fuvarozás közben való gondozásának, etetésnek hiánya) származott, nem értelmezhető akként, hogy a vasút az élő állatoknál más okból, nevezetesen helytelen berakás folytán keletkezett kárért felelős lenne, hanem a felhívott 5. és 6. pontokban foglalt rendelkezéseknek helyes értelme csak az, hogy a vasút az élő állatoknál, az azokban a pontokban jelzett veszélyekből eredő kárért akkor sem felelős, ha ezek az áruk helyesen lettek volna is berakva, vagyis, ha a 86. §. 3. pontjában foglalt eset fenn sem forog. Ami pedig felperesnek azt a további érvelését illeti, hogy a II. r. alperes a kereseti kár ért a felhivott 86. §. 3., 5., 6 pontjaiban foglalt rendelkezések daczára a V. Ü. Sz. 5. §-a értelmében azért lenne felelős, mert közegei a felperes által felhivott és H) alattt másolatban csatolt 20.301/1898. F. M. sz. rendelet ellenére a kérdéses sertések vasúti kocsiba rakásának helyességét kellően ellen nem őrizték, tehát hivatalos kötelességük ellen vétettek, az szintén alaptalan. A 19.699/1895., 20301 /1898. és94.166/1898. F. M. a rendeletek értelmében ugyanis élő állatok vasúti szállításánál az épen a végből is kirendelt szakértő állatorvos tartozik gondoskodni arról, hogy a vasúti kocsik állatokkal túlzsúfolva ne legyenek és az az irányban fennálló rakodási szabályok pontos megtartásáért a feladó féllel együtt az állatorvos, s ekként nem a vasúti közeg, illetőleg a vasút felelős. S habár való ugyan, hogy a szabályok megtartását a vasúti közegek ellenőrizni kötelesek, de ezen ellenőrző kötelességük elmulasztásából vagy helytelen eszközléséből eredő károkért a vasutat anyagi felelősség azért nem terheli, mert a V. Ü. Sz. 5. § a alapján a vasút közegeinek csupán a vasúti üzletszabályzatba, a fuvarozási szerződés az ennek kiegészítő részét képező díjszabás határozmányaiba ütköző