Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 7-8. szám - A csődelháritó kényszeregyezség intézményének jogi szerkezete és a bíróság jogkörének meghatározása. [5. r.]

7—8. sz. flflZfll JOGGYAKORLAT. Altalános. 51. A könyvkivonat „Tartozik" rovatának ama bejegyzéséből : -Ön helyett számlájára teljesített bizományi fizetésemért", továbbá a kérvényből nem tűnvén ki a kérvényező kereske­delmi üzletének köre, illetve minősege s hogy az eljegyez­tetni kert követeles kereskedelmi üzletből származik, a zá­logjcg előjegyzésének helye nem lehet. (A budapesti kir. ítélőtábla 7435/1914 P. sz. — 1915. jan. 19.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiró­ság végzésének a kamatra vonatkozó nem sé­relmezett részét nem érinti, felfolyamodással megtámadott egyéb ré­szét megváltoztatja s D. Ö.-t 12907/1913. tk. sz. kérvényevei teljesen elutasitja. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy a telfoiyamodáshoz mellékelt iratok a telekkönyvi rendtartás 142. §-ának 2 ik bekezdése értelmé­ben nem voltak figyelembe vehetők, az eisobirói végzés sérelmezett részének megváltoztatásával D. Ö zálogjog előjegyzése iránti kérelme teljesen elutasítandó volt, mert a bejegyzés alapjául szolgált könyv­kivonat „Tartozik" rovatának ama bejegyzésé­ből : „Ön helyett számlájára teljesített bizo­mányi fizetésemért", továbbá, mert a kérvény és könyvkivonatból ki nem tűnik a kérvényező kereskedelmi üzletének köre, illetve minősége és mert dr. S J. a kérvény szerint ügyvéd, meg nem állapítható, hogy az előjegyezni kért követelés kereskedelmi ügyletből származik, már pedig e nélkül a telekkönyvi rendtartás 88. §-ának é) pontja és a ker. törv. 31. §-ának egybevetett értelme szerint a zálogjog előjegy­zésének helye nem lehet. 52. Habár felperes részéről a további teljesítés is alperes mu­lasztása miatt maradt el és vált utólagosan is lehetetlenné es igy felperesnek a viszontszolgáltatáshoz való joga fenn­áll, mégis a jogtalan gazdagodásra vonatkozó magánjogi sza­bályok értelmében beszámítandó a felperes követelésébe az a költségösízeg. amelyet az által tanaritott meg. hogy a to­vábbi teljesítés kötelezettsége alól ö is szabadult. (M. kir. Curia 2738/914. P. sz. — 1915. márcz. 2.)*) M. kir. Curia: Annak előrebocsájtásával, hogy a felebbezésben felhozott, de az elsőbi­róság előtti eljárásban elő nem fordult uj tény­állásokat az 1881: LIX. t.-cz. 29. §-a értelmé­ben figyelembe nem vette, — a másodbiróság ítéletét az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő azzal a részben való változtatással hagyja helyben, hogy az alperes által felperes részére fizetendő töke összegét 1090 K-ra leszállítja s a kamato­kat is csak ezen összeg után itéli meg, mihez képest felperest 2000 K további követelésével elutasitja. Indokolás: Felperes az általa elvállalt fuva­rozást csak részben teljesítette, amennyiben az *) Prof. Oertmann czikkét s a tőzsdebiróságnak mai számunkban közölt Ítéletét. Szerk. L. alatti szerint 35-40 waggon fát volt köteles fuvarozni, de csak 25 waggonnal szállított a helyszínére, amely fuvarozás T. L. tanú elő­adása szerint waggononként 20 kor., összesen 500 K költségbe kerül. Habár felperes részéről a további teljesítés az alperes mulasztása miatt maradt el s vált utólagosan is lehetetlenné s igy felperesnek a viszontszolgáltatáshoz való joga fennáll, mégis a jogtalan gazdagodásra vonatkozó magánjogi szabályok értelmében beszámítandó a felperes j követelésébe az a költségösszeg, amelyet az által takarított meg, hogy a további teljesítés kötelezettsége alól ő is szabadult. Ennek a költ­ségnek összegét a kir. Curia 200 kor.-ban álla­pította meg. Ugyanis az alperes Írásbeli értesítése sze­rint 420.000 darab tégla égetéséhez mintegy 30-40 waggon fa szükségeltetett; a per ada­tai szerint azonban kevesebb tégla használta­tott fel s alperes nem bizonyította, hogy a fel­peres által elismert 465.000 drb. téglánál több építtetett volna be. Figyelemmel már most arra is, hogy alperes nem tagadta felperesnek azt a tényállítását, amely szerint a 25 waggon fa egy része tényleg elkészített 200.000 drb tégla kiégetése után megmaradt, meg lehet állapítani, hogy felperesnek legfelebb 35 waggon fát kel­lett volna fuvaroznia, a melyből 10 kocsi fuva­rozása maradt el, ennek költsége pedig egyen­ként 20 koronával számitva, 200 koronát tett volna ki. Az előadottak alapján ez a 200 kor. fel­peres követelésébe betudandó lévén, a m. kir Curia az alsóbiróságok ítéleteit a rendelkező rész szerint részben megváltoztatta, egyébként azonban a másodbiróság ítéletét a per főtár­gyát és a viszonkeresetet illetően az alperes nyugtáinak a közalapítványi igazgatóságnál ! való felhasználására vonatkozó indok elhagyá­sával, felhívott megfelelő indokai alapján, a ! perköltségre nézve pedig azért hagyta helyben, i mert alperes túlnyomó részben vesztessé vált s a perre okot szolgáltatott. Iparhatósági eljárás. 53. Felperes az iparhatósági határozat kézbesítésétől számított 8 napon belül beadott keresetét visszavonta ; utóbb újból iparhatósághoz fordult, de ott nem érdemi okokból elutasit­tatott. Ez utóbbi határozat kézbesítését követő 8 napon belül beadott keresete elkésett. (M. kir. Curia 426/914. V. sz. — 1914. okt. 2.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltó­törvényszék, mint kereskedelmi bíróság: Fel­perest keresetével és alperest viszontkereseté­vel elutasitja. Indokok: A ráczkevei főszolgabírói hivatal, mint elsőfokú iparhatóságtól beszerzett 6421. 1910. és 819/1911. számú iparhatósági, továbbá a pestvidéki kir. törvényszéktől beszerzett

Next

/
Oldalképek
Tartalom