Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 7-8. szám - A csődelháritó kényszeregyezség intézményének jogi szerkezete és a bíróság jogkörének meghatározása. [5. r.]

102 K e r e s k e d akaratnyilvánításainak eltérése esetén a többségi akarat formai megjelenése mellett sem állapitható meg, mi az érdekközösségnek, mint kollektív egységnek, nem formai, hanem tényleges akarata, a biró a félnek, illetve az érdekelteknek segítséget nyújthasson. Az ujabb perjogok mind több és több módot nyújtanak abban a tekintetben, hogy a biró jogköre bővíttessék és hogy a biró a perbeli synallagmatikus viszonyban elfoglalt jelentős szerepét a peres jellegű eljárások keretében is a maga egész tartalmában betölthesse. Módot nyújtanak arra nézve, hogy a biró a közbelépésével minden érdeket, anélkül, hogy a hatalma önkénynyé fajulhatna, joghatályosan az igazság szempontjából minden jogtalan és igazságtalan korlátozás ellen megvédhessen. A törvénytervezet ezeket a modern irányelveket figyelmen kivül hagyja s amint már kiemeltem, a csődelháritó kényszeregyezségi eljárás jogi jellegét és ennek a tartalmát abból a tételből származtatja, hogy ez a csődelháritó kényszeregyezség kizárólag csak a felek közt létrejött magánjogi ügylet, épp olyan, mint a birói egyezség. Pedig a csődelháritó kényszeregyezség a birói egyezségtől ugy a belső lényegében, mint külsőleg is különbözik. A különbség külsőleg abban nyilvánul, hogy amig a birói egyezségnél az egyezségkötésnél mindegyik fél jelen van és mindegyik fél akarata megnyilvánul és hogy amig a birói egyezségnél az összes érdekelt fél akarata egymással összhangban van, továbbá, hogy amig a birói egyezségnél a felek akarata az egész terjedelemben szabad és igy az egyezségkötési eljárásban a bíróság bárminemű tevőleges közre működésére szükség nincs, addig a csődelháritó kényszeregyezségnél az ügyletet, az egyezséget kötő mindegyik fél nincs jelen, az érdekelt felek akarata sem összhangzó. Sőt a kifejezett ellenkező akaratnyilvánítás ellenében is kötelező a kényszeregyezség tartalma, minthogy a jogérvényesen megkötött egyezség hatálya kiterjed azokra is, akik az eljárásban részt nem vettek és abban, mert a saját szubjektív körülményeiknél fogva arról nem tudhattak, részt sem vehettek, avagy akik az egyezségi eljárásban résztvevén, kifejezetten kijelentik, hogy ezt az egyezséget el nem fogadják, mert az nemcsak az akaratukkal ellenkezik, hanem rájuk nézve káros is. A felek kölcsönös akarata cl mi Jog 7—8- sz. igy nem egyszer hiányzik. Külön meghatalmazás, külön megbízás hiányában, a hitelezői többség a hitelezői kisebbség akaratát nem képviselheti. Ennélfogva nem a szerződési akarat, hanem az állam hatalmi ereje, az állam szuverenitása az az erő, amely az akarat hiányában is a kisebbséggel szemben a kényszeregyezségi jogviszonynak kötelező hatályt tulajdonit, annak az érvényét megállapítja. De megnyilvánul a különbség abban a tekintetben is, hogy kényszeregyezség nemcsak múltban történt tényekhez fűződő jogszabályok jogszerű hatásainak diagnosztikonja, nemcsak a magánjogi faktumokhoz fűződő joghatások deklarácziója, hanem materiális tartalmát tekintve legjelentőseb részében konstitutív jellegű, a jogi jelenségek egész körében szubjektív magánjogokat módosít vagy megszüntet és az ekként változott kötelembeli jogosultság vagy kötelezettség kikényszerítésére irányuló rendelkezéseket és az ennek végrehajtására szolgáló intézkedéseket is magában foglalja. A kényszeregyezség nem más, mint az államhatalom parancsában rejlő kikényszerítés összes biztosítékaival ellátott korlátozása a múltban létesült magánjogi kauzákhoz fűzött jogszabályok joghatásainak. A csődelháritó kényszeregyezségi eljárás a peres eljárás összes attribútumait jellegének megfelelő mérvben igénylő küzdelem a biró előtt. Küzd egymással az adós és a hitelező és e küzdelemben külön küzdelmet folytat egymással a hitelezők többsége a hitelezők kisebbségével. Ennek a jogviszonynak is, mint a peres, avagy az álperbeli, illetve a színleges perbeli viszonynak szerves élő orgánuma nemcsak az adós és a hitelező, hanem az állami felségjog gyakorlója, a bíró is. Ezeket szem előtt tartva, nem tartom helyesnek azt a konstrukcziót, amely ezt a hármas személyi viszonyt két személyes viszonnyá alakítja és a pártatlan, független szerv, a biró, működési körét az adóssal koordinált viszonyban lévő tényezőre, a hitelezőre ruházza, ugy, hogy a biró kezében az őt megillető jogkörből nem marad más, mint csak a forma, az üres mogyoró, és ez is csak azért marad a birónál, hogy a hitelezői hatalomkör külszinét tekintve a birói palást fényével és az ebben megnyilvánuló állam-